Mai szakasz: 95. zsoltár

A 95. fejezethez érve, a zsoltárok hangulata megváltozik. Az előzők kérelmező lelkületével ellentétben, ez a zsoltár dicsőítéssel és hálaadással van tele. Szerzője, Dávid (Zsid 7:4) felsorolja az okokat, amiért az Urat dicsőség illeti, és arra buzdít, hogy dicsőítsük Őt. Az öröm és a tisztelet legszebb kifejezéseit használja.

A zsoltáros örömmel telve sorolja az indokokat. Ő a megváltásunk sziklája, Ő a leghatalmasabb Isten és király az istenek között, akiket az emberek tisztelnek, rajta kívül nincsen más. Teremtményei minden irányban betöltik a Földet: a mélységet és magasságát függőlegesen, az összes tengert és a szárazföldet vízszintesen. A tenger nem a furcsa, ijesztő istenség lakhelye, ahogy a szomszédos népek hitték, hanem Isten alkotta, akárcsak a szárazföldet (ez a Jelenések könyvének 13. fejezetében szereplő, a földből feljövő fenevadra emlékeztet bennünket).

Mindenekfelett Ő a mi Istenünk. Ez olyan nagyszerű gondolat! A világmindenség alkotója a mi Istenünk, és mi az Ő pásztorolt nyája vagyunk. Hatalmával és szerető jóságával gondot visel ránk.

Valóban, minden okunk megvan arra, hogy alázatos örömmel a szívünkben imádjuk és tiszteljük Őt.

A 8. verstől Izráel népének a pusztai vándorlás idejében élt élete jelenik meg előttünk. Ők is az Úr nyájának tagjai voltak, Aki vezette őket, és gondoskodott róluk. Furcsa módon, ők mégis lázadó és keményszívű lelkületet mutattak Istennel szemben, bizalmatlanok voltak, és próbára tették Őt.

Bízzunk Istenben! Ne tegyük Őt próbára, nemtetszését kiprovokálva, ahogyan azok a régi emberek tették. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy legyünk hálásak a különleges jóságáért, amit irántunk mutat.

Hálaadással boruljunk le előtte, és gyönyörködjünk a jelenlétében. Figyeljünk a hangjára, ahogy közeledünk a lelki  Kánaán földjéhez és az időhöz, amikor belépünk az Ő örök nyugodalmába.

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta