2015. július 10., péntek

Mai szakasz: Jelenések 22

Az élet tiszta folyója, amely Isten trónjától ered, véget nem érő áldásokban részesít bennünket. Ahol Nancy és én jelenleg élünk, ott van egy csodálatos, édesvizű forrásunk. Csak nagyon halványan tudom elképzelni, hogy milyen lehet a mennyei víz, amely a tizenkét különböző gyümölcsöt termő élet fája mellett folyik el. Gyakran beszélgetünk feleségemmel arról, hogy milyen gyümölcsöket is fog teremni az a csodálatos fa. Több féle eredményre is jutottunk már, kezdve attól, hogy a 12 legnemesebb gyümölcsöt fogja teremni, amiket nagyon szeretünk (beleértve a durián gyümölcsét nekem, de nem Nancy-nek), egészen odáig, hogy talán csak a 12 legfinomabb mangófajtát fogja teremni!

A sürgetés érzete hatja át ezt az utolsó fejezetet a Bibliában. Jézus háromszor is a szívünkre beszélve mondja nekünk, hogy gyorsan el fog jönni, nagyon hamar! Imádjuk Őt teljes szívvel, igyunk a kegyelemmel teljes Élet Vizéből ingyen, és fogadjuk el az engedelmesség áldásainak ígéretét. Fogadjuk hát örömmel a Jelenések könyve prófétikus ígéreteit.

Jézus emlékeztet bennünket tekintélyére és hatalmára, hogy Ő az Alfa és az Omega, ami azt jelenti, hogy Ő örökkévaló, és amit mond, az hű és igaz. Krisztus teljes eltökéltséggel cselekszik azért, hogy megértsük Hozzá fűződő megmentő kapcsolatunk fontosságát, azt, hogy életünkben teljes egészében az Ő kegyelmétől függünk, valamint figyelmeztet bennünket arra, hogy semmit se változtassunk meg üzenetében, miközben "áldott reménységünk" beteljesedését várjuk. Amikor az a nap eljön, ahogy a Nagy küzdelem című könyv legutolsó bekezdésében is olvashatjuk: "A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek - a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig - tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.

„Bizony jövel Uram Jézus!” Mondjuk együtt, „Kelj fel! Világíts, és hirdesd, Jézus jön!”

Ted N C Wilson 
a Hetednapi Adventista Egyház elnöke
Silver Spring, MD
Fordította: Liebhardt László








Mai szakasz: Jelenések 21

Ebben a fejezetben a „díszlet” minden keresztény számára a legdrágább ígéret és remény beteljesedése: örök élet egy tökéletes környezetben, amit Jézus Krisztus megváltó, helyreállító, béketeremtő hatalma biztosít számunkra. Az új ég és új föld annak a hatalmas tervnek az utolsó fázisa, amit Isten az új Éden helyreállításának érdekében alkotott meg. A nagy küzdelem véget ér, és Isten eredeti terve az Édenre vonatkozóan most megvalósul az újjáteremtett földön. A legcsodálatosabb része pedig az, hogy Isten velünk lesz, ami „második” beteljesedése az Immánuel név általi ígéretnek: „Velünk az Isten.” Krisztus velünk van a kezdet kezdetétől fogva, velünk volt mint Üdvözítőnk a földön, most velünk van, mint Főpapunk, aki értünk szolgál a mennyei Szentek Szentjében, és velünk lesz mint Királyunk, és állandó Társunk.

A legbátorítóbb ígéret, hogy Isten eltöröl minden könnyet a szemünkről, és sem bűn, sem halál nem lesz többé. A helyreállítás legfőbb megerősítése Istennek ez a kijelentése: „Ímé, mindent újjá teszek!” Mindennek a megvalósulása számunkra gyakorlatilag elképzelhetetlen. Csak hit által fogadhatjuk el, hogy az örökkévaló Istennek, aki maga a kezdet és a vég, hatalma van ahhoz, hogy mindent elvégezzen ahhoz, hogy a világegyetemet visszaállítsa eredeti, tökéletes állapotába. A Prófétaság Lelke írásában (28. kézirat, 1886-ból) ezt olvashatjuk: „Ez a föld a mennyre való felkészülés színtere. Az az időszak, amit itt töltünk, a keresztény életében a télnek felel meg. A közeljövőben azonban, amikor Krisztus eljön, a bánat és sóhaj örökre feledésbe merül. Az lesz a nyár! Minden próbánknak vége, nem lesz többé betegség vagy halál.”

Csakis Jézus Krisztus, a mi drága Megváltónk kegyelme és érdemei által kerül be nevünk az Élet Könyvébe, ami a Bárányé, és lesz bebocsátásunk az új Jeruzsálembe. Az Ő igazsága által igazít és szentel meg bennünket, és általa lesz helyünk a Szent Városban, amelynek nagy és magas falai lesznek, tizenkét kapuval.

Én nagyon boldog vagyok amiatt, hogy Istennek örökkévaló terve van velünk! Legfőképpen pedig annak örülök, hogy a Bárány lesz annak világossága, és mi az Ő jelenlétében lehetünk örökre!


Ted N C Wilson 
a Hetednapi Adventista Egyház elnöke
Silver Spring, MD

2015. július 9., csütörtök

Mai szakasz: Jelenések 20

Ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol az Ige megnevezi az ezer éves időszakot, ami Jézus második eljövetelét követi. A második advent után a föld teljesen lepusztult, lakhatatlan állapotban van. A „mélység” kifejezés olyan állapotra utal, amilyenben a világunk még a teremtés előtt volt: formátlan, üres, sötét, elhagyatott.  A romok között sátán megkötöztetik, mivel ezer év áll rendelkezésére ahhoz, hogy semmit se tehessen! Hasonló gondolatok gyötörhetik majd, mint az elítélteket a halálsoron: gyötörheti magát eltékozolt élete tragédiája miatt. Olyan ez, mintha Isten ezt mondaná neki: „Istent akartál játszani, hát csak rajta, változtasd ezt a romhalmazt Édenkertté! Én megtettem hat nap alatt, de én többet adok neked: ezer esztendőt!” Bizonyára a hosszú időszak végén már saját angyalai sem fognak hinni neki!”
  
Az ezer éves időszak végét két feltámadás fogja jelölni: a megváltottak feltámadása, majd a kárhozottaké. A megváltottak felemeltetnek Krisztussal együtt – az Ő eljövetelekor – a mennybe, hogy Vele együtt uralkodjanak. Ez a gyógyulás ideje lesz. Képzeljük el, milyen lesz azt megtapasztalni, hogy hiányoznak a mennyből azok az emberek, akiket vártunk, hogy ott lesznek majd, ellenben felfedezünk olyanokat, akikről úgy gondolnánk, nem lehetnének ott. Isten azonban eltöröl minden könnyet, amikor kinyitjuk az ítélet könyveit, így megláthatjuk, miért is döntött az adott módon mindenható Istenünk.

A második feltámadás idején az új Jeruzsálem leszáll a földre. Amikor az elveszettek életre kelnek (bár az Ige még mindig „halottnak” nevezi őket), sátán összegyűjti őket, hogy megtámadják a várost. De megállítja őket a pillanat, amikor szembekerülnek az ítélő Istennel, az Ő teljes dicsőségében. A könyvek újra megnyittatnak, és nekik is lehetőségük lesz bepillantást nyerni abba, hol is csúsztak el. Miközben a megváltás drámája akár egy film, lejátszódik előttük az ég „vetítővásznán”, elismerik, hogy Isten ítéletei igazságosak. Ekkor „nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja” (Róm 14:11). Csak amikor sátán is elismeri, hogy Isten és az Ő útjai igazságosak, akkor száll alá a tűz az égből, hogy őt és követőit megsemmisítse. Nem fog sokáig tartani, de végleges lesz, ez a második halál.


Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália



Mai szakasz: Jelenések 19

A Jelenések könyvének 19. fejezete jól láthatóan két részre tagolódik. Az első rész a menny látványára és hangjaira összpontosít, teljes elragadtatásban. A mennyei kórusok felől újabb és újabb hullámban érkezik a „halleluja”. A 24 vén valahogy megtalálja a himnuszban azt a helyet, ahol a saját hallelujájukat is beénekelhetik. Mindenki Istent dicsőíti, „mert igazak és igazságosak az ő ítéletei” a parázna ellen, aki nem csak a földet rontotta meg hamis dogmájával, hanem Isten igaz szolgáinak vérét is ontotta. Újra és újra dicsőítik Őt, mert most már vetélytárs nélkül uralkodik, mint „a mi Istenünk, a Mindenható”, és azért is, „mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya”. „megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti  (19:2, 6, 7, 8 – új prot. ford.). Ami igazsága van, azt mindet jegyesétől, a Báránytól kapta.
     
A fejezet második fele ismét az armageddoni csatába visz bennünket. János szemléletes, jelképes látomásban számol be Jézus második eljöveteléről. A Megváltó fehér lovon érkezik és a menny angyalseregei kísérik. Jön, hogy csatázzon a népekkel és lelki hőseikkel: a sárkánnyal, a fenevaddal és a hamis prófétával. Négy nevet visel. „Hű és Igaz”, mert hűséges a szövetségéhez és ellenségtől ostromolt népéhez. Jön, hogy megszabadítsa őket. „… vérbe mártott ruhába volt öltözve, Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (13. vers). Egykor a ruháját saját vére áztatta, ami üdvösségünk forrása, most azonban azok vére miatt pecsétes, akik az előzőt elutasították, mint üdvösségük egyetlen eszközét. Harmadik címe: „KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA”  (16. vers). A föld királyainak nincs más lehetősége, mint térdre borulni előtte és koronáikat letenni a lába elé. Negyedszer: „fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül” (12. vers). Tekintet nélkül arra, mennyire ismerjük Jézust, mindig lesz a lényének olyan eleme, ami ismeretlen marad, valódi, isteni titok, ami csak arra ösztönöz, hogy még inkább megismerjük Őt.

A 19-21. versekben az összes ellenséges hatalom pusztulásáról olvasunk, kivéve a sárkányt, mert az ő végső pusztulása a következő fejezet témája.

Garth Bainbridge

Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália

2015. július 8., szerda

Mai szakasz: Jelenések 18

A hetedik csapás előrevetíti Babilon bukását, és a Jelenések könyve 18. fejezete részletesen leírja ezt az eseményt. Bukása annyira borzasztó, hogy korábbi szeretői, a föld királyai „sírni és gyászolni fognak miatta. Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet” (9-10. vers - új prot. ford.). Háromszor ismétli meg a kifejezést: „egyetlen óra alatt”, akár a végzetet jelző harang. Más hangok ellenben ezt kiáltják: „Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet” (20. vers). A rajta végrehajtott ítéletnek kettős indoka van. A 23. vers rávilágít arra, milyen ellenállhatatlan vonzerővel hatott mindazokra, akik ki voltak téve kísértéseinek. A 24. vers azok szenvedéséről szól, akik hűségesek maradnak Jézushoz. Sátánnak mindig is sikeres módszere volt a csalás és a megfélemlítés, és Babilon ezt tőle vette át.
Mielőtt Isten végleg véget vet a hamis evangélium és tévtanítás hirdetője tevékenységének, van egy utolsó felhívása az emberekhez: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (4. vers). A lelki Babilonhoz tartozó „hordákban” vannak sokan, akiket Isten „népemnek” nevez. Ők egyszerűen ott nőttek fel Babilonban, és nem ismertek más módot, hogy kifejezzék Isten iránti tiszteletüket. De most a tiszta evangélium hallatán az igazi engedelmesség által világosságot nyertek. Isten nem veszíti szem elől ezeket az őszinte hívőket, akik még mindig Babilonban vannak.
Ma létezik egy igaz egyház a hamis egyházon belül, és egy hamis egyház az igazin belül. Vannak olyanok, akik legjobb meggyőződésük szerint követik Istent a hamis vallások keretein belül; ellenben vannak olyanok, akik bár az igazság dicsőséges, bőségesen áradó világosságában élnek, szívük azonban megszenteletlen, és a vallásosság csalóka, csakis a látszatra adó leple borítja azt. A megváltás drámájának utolsó felvonásában nyilvánvalóvá lesz, ki kihez hűséges. Sokan lépnek majd ki Babilon soraiból, hogy csatlakozzanak azokhoz, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és sokan, akik ma még a Jel 14:12-ben ábrázolt kiválasztottakhoz tartoznak, sötétségbe fognak süllyedni az üldözés nyomása és a sokféle csalás csábítása következtében.
A szívünkben végbemenő mai tapasztalatok fogják meghatározni a holnap végső döntéseit! 

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália


Mai szakasz: Jelenések 17

Rögtön észrevehető, hogy 17. és a 18. fejezet nem más, mint a 6. és a 7. fejezetben olvasható csapások további magyarázata, amely a végidőbeli Babilon felemelkedését és bukását írja le. A 17. fejezet az egyik csapást végrehajtó angyal vezetése alatt bontakozik ki. Az első hat vers a cifra ruhába öltözött asszonyról szóló látomást mutatja be, aki a fenevadon ül, amelynek hét feje és hét szarva van. Az asszony neve Babilon. Királyokkal van parázna kapcsolatban és "paráznaságának borával" megrészegíti a föld lakóit. Ő maga is „részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől”.

A fejezet hátralévő része megmagyarázza a látomást. A profetikus szimbolizmusban az asszony azokat jelképezi, akik Isten népének vallják magukat - vagy így vagy úgy. A fenevad általában valamilyen politikai erőre utal. Így az itt látható kép egy szentségtelen szövetségi kapcsolatot mutat be egyház és állam között, ami egy részegítő italt hoz létre.

Ez a részegítő ital az evangélium „új borának” (Máté 9:17), valamint az igazság tisztaságának megrontását jelképezi. A föld lakói megrészegednek attól a filozófiától és tanítástól, amely az egyház és a világ parázna házasságából származik. Ezé az asszonyé az a vallás, amely vitatja eredendő bűnösségünket, és azt, hogy Megváltóra van szükségünk, és ezer meg egy más módon talál arra, hogy megakadályozza, hogy az emberek megtalálják a Mennybe vezető ösvényt. A parázna asszony vallása az embereket önnön sorsuk és céljaik trónjára ülteti, ahol maguk döntik el maguknak, hogy mi a helyes és mi az, ami megkötözi az embereket szabadságukban. Isten parancsolatait ezekhez az elgondolásokhoz igazítják, a Jézus hitét semmibe veszik, úgy, ahogyan ez az emberi büszkeségüknek és törekvéseiknek a legjobban megfelel.

Ez a parázna asszony, saját bűbájától, valamint a világ vezetőinek és lakosainak támogatásától felbátorodva egy nemzetközi szövetséget sodor bele az armageddoni csatába. „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is”, akiknek nincs más fegyverük, csak az igazság, és nincs más védelmük, csak egyedül a hitük. Valaki azt gondolhatná, hogy a győzelem biztosan ezé a jeles és híres, de gonosz hatalmi tengelyé lesz. Azonban a Bárány győzedelmeskedik a fenevad fölött, és hűséges maradéka megveri ezt a világszéles szövetséget. Jézus szeretettel hódít, szolgálattal uralkodik, és halála által ment meg. Az alázatos Bárány az uraknak Ura és királyoknak Királya.

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália
Fordította: Liebhardt László




2015. július 7., kedd

Mai szakasz: Jelenések 16

Az utolsó hét csapásról szóló beszámoló nem igazán kellemes esti mese. A Jelenések könyve nagyon kemény kifejezésekkel tarkítja szimbolikus nyelven írt jövendölését, a csapások következményei azonban minden kétséget kizáróan nagyon valóságosak és szörnyűek lesznek. A csapások konkrétan azokat sújtják majd, akiknek homlokán ott van a fenevad bélyege, és akik az ő képét imádják. Jel 18:4 elmondja, hogy a csapások a végidei Babilonra hullnak, és annak bukását okozzák.
Négy csapás hasonló ahhoz, amelyek Egyiptomot sújtották, az utolsó kettő pedig csak Babilonra hull. Arra emlékeztetnek bennünket, amikor Isten népe kivonult Egyiptomból az Ígéret Földje felé, s arra, amikor megszabadultak Babilonból, hogy hazatérjenek szülőföldjükre. Ezek a végidei csapások elkészítik az utat Isten szentjei számára, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől és eljuthassanak örökkévaló, mennyei otthonukba. Mindezek közepette Jézus így szól: „boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét" (15. vers). Amikor a csapások elkezdődnek, mi már Jézus igazságának ruháját viseljük, és készen állunk arra, hogy hazatérjünk.
Sátán még egy utolsó erőfeszítést tesz azért, hogy megnyerje a világ uralmáért folytatott küzdelmet, s ezért a gonosz oldal erői – a sárkány, a fenevad és a hamis próféta – egyesítik erejüket, hogy megnyerjék az államok vezetőinek támogatását. Ez a nemzetközi szövetség a Bárányt és az Ő követői ellen támad az armageddoni csatában. „… a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (17:14). Ennek következtében a háromszoros unió széthullik és a fővárosok, a kormányzati székhelyek is megszűnnek létezni (16:19). Az ítélet utolsó szakaszában példa nélküli földrengés következik be, majd heves jégeső támad az elsötétülő egekből, amint egy mennyei hang bejelenti: „Meglett”, akár a Golgotáról hangzó „Elvégeztetett!” kései visszhangja.
A végidőben élő szentek, akik túlélik a csapásokat, hihetetlenül csodás bátorítást fognak találni a 91. Zsoltárban. A csapásokra utalnak a benne található ígéretek, valamint a gonoszok büntetésére: „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.” (5-6. vers) Amennyiben már ma Megváltódnak és Oltalmazódnak fogadod el Jézust, semmit sem kell félned a jövőtől!

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 15

A Jelenések könyve 15. fejezetének elején János látott „hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja” (15:1 – új prot. ford.). Ezeknek az angyaloknak „hét aranypoharat” adtak, „telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával”. A hét csapás Isten ítéletének végleges és teljes kifejeződése a gonosz hatalmai ellen, csúcspontja pedig Jézus második eljövetele lesz. Ez a fejezet jelzi a kegyelemidő végét, ami után Isten haragjának bora elegyítetlenül töltetik ki a gonoszokra (lásd 14:10).

Az emberek mindig küzdöttek azzal, hogy megértsék, mit is takar az Isten haragja kifejezés. Mivel képtelenek tagadni azt a tanítást, hogy Isten haraggal válaszol a gonoszságra, egyesek úgy próbálják újraforgalmazni ezt, mint ami csupán természetes következmény, vagy legalábbis Isten oltalmazó kezének visszavonása. De nem vonatkoztathatunk el azoktól a nagyon világos kifejezésektől, amelyek jelzik, hogy az Ő haragja isteni tett, igazságos ítélet a gonoszra és a gonoszságok elkövetőire. Isten ítéletei nagyon valóságosak és teljesen jogosak.

Ez oknál fogva a reflektorfény pillanatnyilag azokra irányul, akik végül győzni fognak a fenevad, annak képe és bélyege fölött. Egy éneket énekelnek majd, amiben elismerik, hogy az Isten ítéleteit jelentő utolsó csapások jogosak. „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya” (15:3). Vajon ne várjuk el a szent Istentől, hogy igazságos ítélettel válaszoljon a gonoszság szörnyű és romboló jellegére?

Tartsuk azonban szem előtt azt, hogy azt a kezet, amely a csapások kitöltését irányítja, korábban már a kereszthez szegezték azok bűneiért, akiket most ítélet és büntetés sújt. A Golgotán világossá vált, hogy az az Isten, aki tökéletesen igazságos, tökéletesen kegyelmes is. Az ítélet végrehajtásának utolsó szakaszában már senki sem fogja megkérdőjelezni Isten kegyelmét. Az ének második sora így szól: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (4. vers). Isten nevének dicsőséget szerez úgy az igazság, mint a kegyelem; igazságos tetteiben mindkettő egyértelműen megnyilvánul; és lénye mindkét szempontból szentnek bizonyul. Az Ő természetében tökéletes egységben van jelen úgy az igazság, mint a kegyelem.

Mi, akiket minden nép közül megváltott, egy szívvel imádjuk Őt!

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

2015. július 6., hétfő

Mai szakasz: Jelenések 14

A 14. fejezet egy látomással kezdődik, amelyben János azokat látja, akiken az Isten pecsétje van, valamint azt, hogy „a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva”. Miközben az egész világ követi a fenevadat és annak képét felveszi, ezek „követik a Bárányt, ahová megy” (1, 4. vers – új prot. ford.).

Ugyanezen fejezetben található a hármas angyali üzenet, ami választóvonalat húz a fenevad követői és a Bárány követői közé. Ők Isten utolsó felhívását közvetítik a Föld bolygó felé, mielőtt Jézus eljön sarlóval a kezében, hogy learassa annak lakóit. Az első üzenet egy meghívás, hogy fogadják el az emberek az örökkévaló evangéliumot, és adjanak dicsőséget a teremtő Istennek. A második egy kijelentés arról, hogy Babilon elbukott. A harmadik pedig figyelmeztetés, hogy az emberek ne vegyék magukra a fenevad bélyegét. Ha hisszük, hogy Jézus eljövetele előtt mi vagyunk az utolsó nemzedék, akkor a hármas angyali üzenet még inkább időszerű és még sürgősebb, mint amennyire valaha képzeltük.

Akik elfogadják az első angyal evangéliumi hívását, és elutasítják a fenevad dogmáját, amit a harmadik angyal elítél, azokat Jel 14:12 úgy jellemzi, mint Isten szentjeit, akik „megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. Ennélfogva a Bárány neve és Isten neve egyaránt fel van írva homlokukra. Jézusba vetett hitük arra készteti őket, hogy megtartsák Isten parancsolatait még a szörnyű üldözés ellenére is. Megtartják parancsait ám nem azért, hogy üdvösséget nyerjenek, hanem mert már megváltást kaptak. Efézus 2:8-10 szerint: „kegyelemből tartattatok meg, hit által;… jó cselekedetekre”.

Az utolsó nemzedékkel kapcsolatos leírás Jézus hite és Isten parancsolatai körül összpontosul. Az antikrisztust azért vádolja az Írás, mert „szabadon választható utakat” kínál a mennybe, ezerféle kitalált módot arra, hogy helyettesítse vagy kiegészítse Isten egyetlen és kizárólagos megoldását a bűn problémájára. Jézust nincs mivel helyettesíteni, megváltói művéhez pedig SEMMIT sem tudunk hozzátenni. Az antikrisztus abban is bűnös, hogy Isten parancsolatait úgy változtatta meg, hogy azok igazodjanak az emberi kigondolásokhoz, vagy pedig egészen elvetette azokat, mint a múlt poros relikviáit. Isten szentjei azonban dicsőséget adnak Istennek az által, hogy belekapaszkodnak Jézusba vetett hitükbe, mint üdvösségük egyetlen reménységébe, és engedelmeskednek Isten parancsolatainak, amelyeket a Szentlélek szívükbe és elméjükbe írt.

Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

Mai szakasz: Jelenések 13

A Jelenések könyvének 13. fejezete egy új háromságot, a Szentháromság utánzatát mutatja be. A sárkány maga sátán, akinek eredeti törekvése az volt, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz (lásd: Ézs 14:14). A tengerből feljövő fenevad Krisztust utánozza: halálosan megsebesíttetik, mégis feltámad; tekintélyt, erőt és királyi széket kap a sárkánytól, valamint hatalmat a népek fölött negyvenkét hónapig (3,5 év). Ám mégiscsak istenkáromló antikrisztus marad. A földből feljövő fenevad a Szentlélek tevékenységét utánozza: tüzet hoz alá az égből, és csodajeleket hajt végre. Ahogy a Szentlélek Jézusra mutat, ugyanúgy a fenevad is az antikrisztusra mutat. Jel 19:20 hamis prófétának nevezi őt, aki azt állítja, hogy Istenről beszél, ám valójában valaki másnak a képviseletében van: báránynak látszik, de sárkányként szól.

E gonosz „tengelyhatalmak” tagjain és azok követőin a fenevad száma olvasható: 666. A zsidó numerológia a 7-es számot a teljesség, a tökéletesség számának tartja. Isten számát még meg is háromszorozzák: 777, hogy feltétlenül tükrözze az abszolút tökéletességét és mindenek feletti uralmát. A hét 7. napja szintén az igaz Isten tiszteletét hivatott jelezni. Ám itt Isten utánzatával is dolgunk van, hiszen leírást találunk egy fenevadról, amelynek hét feje van, minden fején istenkáromló névvel. A 6-os szám az ember száma (13:18), hiszen az embert a 6. napon teremtette Isten. A fenevad száma, a háromszoros 6, azt jelzi, miként próbál az ember folyton Isten helyére kerülni abszolút és eredendően bűnös állapota ellenére is. Pál apostol (2Thess 2:4) és János (1Jn 2:18-19) egyaránt úgy beszél erről az antikrisztusról, mint ami az egyházon belül támad, ám a vallási köntös nem szentesíti az emberi büszkeséget és hiú törekvéseket. Sőt, engedélyt sem ad arra, hogy üldözze azokat, akik nem értenek egyet vele.

Az antikrisztus hamis evangéliumot hirdet és nem biblikus törvényeket támogat Isten nevében. Minden „evangélium” hamis, ami tagadja vagy kisebbíti a kizárólag Krisztus által elnyerhető üdvösség központi igazságát, és ebből következően magán viseli a rettegett 666-os jelet. Bármi, amit mi próbálunk hozzátenni Jézus Krisztus, a Megváltónk érdemeihez abban a reményben, hogy Isten majd elfogadja a mi „hozzájárulásunkat”, ugyanezt a jelet viseli. Ahhoz, hogy Isten jóváhagyó pecsétjét megkaphassuk, annak alapján kell élnünk, amit a következő ének megfogalmaz: „Reményem semmi másra nem épül, mint Jézus vérére és igazságára.” (Edward Mote)  


Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület

Ausztrália

2015. július 5., vasárnap

Mai szakasz: Jelenések 12

A 12. fejezettől kezdődően bemutatásra kerülnek a jó és a rossz közötti küzdelem főszereplői, és olvashatunk ezeknek a főszereplőknek a végső sorsáról is. Az egyik oldalon találjuk a sárkány, a fenevad, és a hamis próféta gonosz hármasát, a föld királyaival és lakosaival a hátuk mögött, a mások oldalon pedig ott áll a Bárány, a „Bárány követői”, a „napba öltözött asszony”, a „maradék”, és a „144000”. Minden baljós előjel ellenére a Bárány diadalmaskodik a fenevad felett, és a maradék osztozik győzelmében.
A Jelenések Könyve közepén a 12. fejezet 7-12. versei találhatók (e szakasz előtt 200, utána pedig 198 vers van). Ezek a versek egy meghökkentő bejelentést és egy diadalmas kinyilatkoztatást tartalmaznak. A bejelentést a 7. versben találjuk: „És lőn az égben viaskodás”. Ezt a Szentírás legrémisztőbb bejelentései közé kell sorolnunk. Isten közvetlen jelenlétében, a Békesség Fejedelmének házában, az egyetlen helyen, ahol soha sem gondolnánk, háború van! A gonoszság a világegyetem legszentebb helyén született meg. Isten saját gyermekei lázadtak fel. Az angyalok egyharmada nem bízott többé Isten szeretetében és megvetette uralmát, és a Sárkány mögé sorakoztak fel.
A diadalmas kinyilatkoztatást a 10. és a 11. versben, az ítélethozatal jelenetei között hangzik el: „Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért”. A Jelenések könyvének épp a közepén, a kozmikus küzdelem forgatagában, fektette le Isten a Golgota keresztjének tervét. Kiontott vére által szerezte meg a jogot Krisztus, hogy felmenthessen bennünket sátán vádjai alól, bármennyire sajnálatosan igazak is azok. Nincs semmi egyéb érvük a vádakkal szemben. Nem találhatunk kifogást, nem tudjuk szépíteni bűneinket, nem tudjuk jócselekedetekkel kiváltani a rosszakat. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy személyesen vallást teszünk Krisztus haláláról bűneink bocsánatára, üdvösségünkre (Róm 10:10). Ez az egyetlen, ami mentségünkre szolgálhat, de hála Istennek, ez az egyetlen, amire szükségünk van.
Garth Bainbridge
Sydney és Környéke Egyházterület
Ausztrália
Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Jelenések 11

A hetedik trombita által jelzett időszakban Isten népének gondosabban kellett tanulmányoznia Dániel könyvét, és hirdetnie a az ítélet órájáról szóló üzenetet. Miután gondosan tanulmányozták Jézus áldozatát és a mennyei Szentélyben végzett, főpapi szolgálatát, hirdetniük kellett, hogy Jézus az Isten „mérővesszeje”, aki megméri azokat, akik vallják, hogy benne hisznek.

János itt leírja, mi történt a két tanúbizonysággal azokban az években, mielőtt Jézus még belépett volna a Szentek Szentjébe. Ki ez a két tanúbizonyság? Az Ó- és Újszövetség szimbólumai. A két olajfaág, amelyeket János említ, a Szentlélek erőt adó olaját biztosítja. Az Isten előtt álló két lámpatartó pedig mutatja azt, hogy kapcsolatban állnak a mennyei Szentéllyel.

A két tanúbizonyság a világegyetem Ura előtt áll, és ők képviselik az erőt, ami legyőz minden hamisságot és tévtanítást, amiket az Istent gyűlölők hirdetnek. Arra is van hatalmuk, hogy az engedelmességre válaszul megnyissák a menny ablakait, és elzárják az áldásokat az engedetlenek elől. Az Ő Igéjének lapjain ott van Isten hatalma, az igazság és az élet. A két tanúbizonyságnak van hatalma arra is, hogy bármilyen eszközzel, de megkíséreljék visszafordítani az embereket Isten igaz imádatához. Egy ideig holtan fekszenek az utcákon – ez a kép azt jelképezi, ami Franciaországban történt az ész és az értelem istenítése idején, amikor a törvénytelen magatartás tartotta rabságban az embereket. A két tanúbizonyság azonban a Szentlélek hatalma által feltámadt, hogy újra hirdesse az Isten igazságát. A nagy ébredés 1798-tól 1840-ig tartó időszakában a Szentírás gyorsan terjedt. A hetedik trombita vagy a harmadik jaj időszaka a nagy ébredés után következik, és a próbaidő lezárásáig tartó periódust jelzi. Ez a trombita adja hírül a világnak a figyelmeztetést, hogy „eljött az Ő ítéletnek órája” (Jel 14:7).  

Világos, hogy az ötödik és hatodik trombita idején volt szerepe az iszlámnak is (első és második jaj). Lehetséges, hogy a hetedik trombita (a harmadik jaj) idején is lesz szerepe? Nem tudjuk. Dániel 11. fejezetéből azonban nyilvánvaló, hogy mennyire közel van az az idő, amikor az angyalok már nem tartják az erős szeleket, hanem hagyják tombolni azokat. Jézus le fogja venni főpapi ruháját és felveszi királyi öltözékét, s ekkor világunk országai az ő országai lesznek. A nemzetek dühösek, a hét csapás hullni fog, az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig ítéletüket.

Amint a mennyei Szentek Szentjének függönyét félrehúzza az Úr, János látja a frigyládát, amelyben a Tízparancsolat van. Isten törvényének megtartása létfontosságú. Jézus jön! Készen vagy arra, hogy hirdesd a világnak: nemsokára Jézus veszi át e világ országai fölött az uralmat?

 Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok


2015. július 4., szombat

Mai szakasz: Jelenések 10

Miközben a Jelenések könyvének 9. fejezete a hatodik trombitával zárul (idő szerint 1840, ahogy Josiah Litch, William Miller kollégája jövendölte), ez a fejezet egy hosszabb szünettel kezdődik, ami a hetedik trombita megszólalását és a harmadik jajt előzi meg. János magát Jézust látja, aki tekintéllyel áll meg a földön és a tengeren. Egyik kezében egy kis nyitott könyv, másik kezét pedig felemeli és kijelenti, hogy Dániel és Jelenések idői próféciái befejeződtek.

Ezután János hallotta a hét mennydörgést, amelyek az első és a második angyal üzenetét jelezték, de azt a parancsot kapta, hogy ne írjon ezekről. Az advent hívők nem lennének képesek elviselni, ha előre tudnák ezeket a megpróbáló eseményeket. A hetedik versben egy kis időrés van a hatodik trombita elnémulása és a hetedik trombita megszólalása között. Isten titka a hetedik trombitaszó idején teljesedik ki. Ez mutatja, hogy a hetedik trombita is egy időszakot jelöl, nem pedig egy időpontot.

Mi az „Isten titka”? Egyesek úgy gondolják, ez az evangélium, aminek el kell jutnia az egész világra még Jézus második eljövetele előtt. Ám ennél sokkal többet jelent: a Szentháromság által kigondolt egész megváltási tervet magába foglalja, ami a mi megmentésünkért történt, és azért, hogy Jézust befogadják a dicsőségbe (1Tim 3:16). „Isten titkát” a vizsgálati ítélettel és az engesztelés végső szakaszával maga Jézus fogja bevégezni a hetedik trombitaszó által jelzett eseményekkel, amelyek a próbaidő végén fognak megtörténni.

János – aki itt Isten végidőben élő népét jelképezi – azt a parancsot kapja, hogy vegye el Jézustól a kis könyvet, és egye meg. A szájában édes lesz, de gyomrában megkeseredik. Mindez Isten népe tapasztalatának a szimbóluma, akik a második advent mozgalmának idején a 2300 éves prófécia alapján 1844-re hirdették Jézus visszajövetelének csodálatos örömhírét, de keserű csalódás érte őket, amikor Jézus nem tért vissza a várakozásuk szerint. Alapos bibliatanulmányozás után saját magukat ismerték fel ebben a leírásban. Bátorságot nyertek, amikor megértették, hogy Jézus – ahelyett, hogy ekkor a földre tért volna vissza – a mennyei szentélyben a Szentek Szentjébe lépett be, hogy megkezdje az ítélet utolsó szakaszát.

A maradék nép, amely átélte az 1844. október 22-i csalódást, azt a felszólítást kapta, hogy újra prófétáljon (hirdesse az örömhírt). Krisztus áldozatáról, főpapi szolgálatáról kellett beszélniük a világnak, valamint inteni mindenkit, hogy készüljenek az utolsó ítéletre. Vágysz arra te is, hogy azok között légy, akik hirdetik ezt az üzenetet „minden ágazatnak, nyelvnek és népnek”?

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok


Mai szakasz: Jelenések 9

Az ötödik jaj az ötödik trombita idején a keresztény Római Birodalom keleti része ellen szól, és egy mennyei  hírnök, egy „csillag” száll le a mennyből egy kulccsal, amit Krisztus adott neki, hogy nyissa meg a „feneketlen mélységet”. Megnyitja a mélység kútját, mire előjönnek a démonok és maga sátán. Hatalommal ruháznak fel egy népet, hogy az ítéletet végrehajthassák a hitehagyó keresztények ellen. Ezek a „jajok”valódi ítéletet jelentenek, akárcsak azok, amelyeket az első négy trombita jelképezett.

Mikor történtek az ötötdik és a hatodik trombita által jelképezett események? Luther Márton és más magyarázók az ötödik trombitát a szaracénokkal azonosították, akik Abu Bakr vezetésével az arábiai sivatagból jöttek. A Kelet-római Birodalom ellen indítottak támadást, amelynek központja Konstantinápolyban volt. A hatodik trombita az ottomán törökök támadását jelezte a hitehagyó kereszténység ellen.

Josiah Litch, William Miller egyik szolgatársa az advent mozgalomban, az ötödik és a hatodik trombita idejét Kr. u. 1299 – Kr. u. 1840-re tette. Ez utóbbi év augusztusában a Török Birodalom hatalma megtört, amikor Mohammed Ali legyőzte a törököket és elfogta hadihajóit. Ezek az események, amelyek Litch jövendölése szerint történtek, nagy hatással voltak a millerita hívőkre Amerikában.

A sáskákról szóló leírás ebben a fejezetben több vonatkozásban emlékeztet a régi arab lovasok öltözékére. Ebben az időszakban megkímélték a szombatünneplők életét, de a többi keresztényt üldözték. A birodalom lakói nagyon vágytak arra, hogy megszabaduljanak a nyomorúságtól, de nem találtak menekvést. A „sáska” harcosok élén ebben az időben király vagy szultán állt, magának sátánnak a képviselője. Az őt követő szultánok szintén nagy pusztítók voltak, hiszen lerombolták az ősi Kelet-római Birodalom még megmaradt egyharmadát.    

Amikor Litch megértette, hogy ezek a dátumok mind véget értek 1840-ben, felfigyelt arra, hogy ez éppen az az időpont, amikor Törökország elfogadta Európa szövetséges erőinek védelmét, így a keresztény nemzetek védelme alá került. Az esemény tökéletesen betöltötte a jövendölést. Amikor ez ismertté vált, tömegek győződtek meg a prófétai magyarázat alapelveinek hitelességéről, amelyeket Miller és társai tettek magukévá. Ez nagy lendületet adott az advent mozgalomnak. Tanult és magas pozícióban lévő emberek csatlakoztak Millerhez, úgy a prédikálásban, mint a könyvkiadásban, így 1840 és 1844 között a munka gyorsan terjedt.

A trombiták által jelzett ítéletek ellenére az emberek többsége nem volt hajlandó megtérni a démonok imádatából, a saját kezűleg gyártott bálványok imádatából, és abból, hogy hamis tanításokban higgyenek. Mit tehetett volna még az Isten? Mi a helyzet veled és velem? Vajon mi odafigyelünk Isten késztetéseire, vagy ellenállunk Neki, és nem térünk meg gonosz útjainkról? Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amiket ezek a hamis keresztények elkövettek, és ne utasítsuk vissza Krisztus közbenjárását, hanem boruljunk le előtte minden nap, és igényeljük a magunk számára az Ő kegyelmét!

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 8

Miután János látja, hogy az elpecsételtek megállnak majd az „Ő ítéletének nagy napján”, látja, amint Jézus felnyitja a tekercsen a hetedik pecsétet. A feljegyzésekben ekkor már ott szerepel az emberiség minden tette, tehát a dokumentum teljes. A földön élő emberek üdvösségéért a Bárány már mindent elvégzett. Még mindig látomásban, János látja a hét angyalt az Isten színe előtt állni, akik készen állnak az utolsó feladatra. Hét trombita adatik nekik, hogy hírül adják a háború közeledtét.

Még mindig a trónteremben – János látja Jézust, a Közbenjárónkat, aki kezébe veszi a tömjénezőt, mert arra készül, hogy megkezdje a mennyei közbenjárást főpapként a népért. János látja az egész jelenetet Kr. u. 31-től egészen odáig, hogy Krisztus leveti a földre a tömjénezőt a kegyelemidő lezárásakor. Az a jelenet, hogy Jézus az oltárnál áll, lefedi a hét gyülekezet, a hét pecsét és a hét trombita idejét (Jel 2, 3, 6, 8, 9). Amikor leteszi a tömjénezőt, a kegyelemidő lejár.

A hét trombita megszólalása abban a szövegkörnyezetben történik, amikor az írás szerint a lelki Izrael még a földön van. Miért vívna háborút az Isten a lelki Izrael, vagyis az egyház ellen? Az Ótestamentumban, amikor Izrael más istenek után járt, a Mindenható ítéletet küldött Izraelre, és kérlelte őket, hogy térjenek meg. Ugyanígy, amikor az újtestamentumi lelki Izrael hitehagyóvá válik, Isten a trombiták által küld ítéletet és kéri őket, hogy térjenek vissza hozzá (Jel 9:20, 21).

A katolikus mise és az egyházi papság megalapításával sajnos megtörtént a hitehagyás. A vélemények eltérnek abban, hogy az első trombita vajon melyik történelmi eseményt jelképezi. Azonban néhány tudós magyarázata, akik a 17-19. században éltek, időtállónak bizonyult. Az első trombita ítélete a kereszténnyé vált Római Birodalom keleti része ellen szólt, amelyet megtámadtak a gótok, a második trombita a déli rész ellen, amely ellen vandálok vonultak; a harmadik a középső rész ellen, amit a hunok támadtak meg; a negyedik a kormányzat ellen, ami meg is bukott. A megtérésre való sorozatos felhívások nem találtak visszhangra a kereszténnyé lett Római Birodalomban, ezért meg is szűntek. Helyette támadt a tengerből jövő fenevad (Jel 13:1-11).

A hét trombitával kapcsolatos összes részlet pontos megismerésénél azonban fontosabb az, hogy megértsük: Isten több szabadító ítéletet küldött tévútra jutott egyháza ellen, hogy megtérésre bírja őket. Isten Igéjének elutasítása mindig súlyos következményekkel jár. Tanuljuk meg most a leckét, és jöjjünk színe elé naponta alázatos lélekkel, és kérjük a Szentlelket, hogy pecsételje el értelmünket és szívünket, hogy semmi ki ne mozdítson bennünket Isten Igéje igazságainak alapjáról!
    
Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

2015. július 3., péntek

Mai szakasz: Jelenések 7

A hitehagyásról szóló látomása után János négy angyalt látott, akik visszatartják a küzdelem, a háború és a vérontás szeleit. Miért? Jézus, az Arkangyal (az angyalok vezére) kelet felől érkezik, és hangos szóval parancsolja meg az angyaloknak, hogy tartsák vissza a pusztítást mindaddig, amíg Isten szolgái lelki értelemben meg nem pecsételtetnek Isten igazsága által. Csak ezután engedik szabadjára ezeket a szeleket, ami után nagy zűrzavar támad, a kegyelmi idő lezárása után. Az "ezek után" jelöli azt a különleges pecsétet, amivel Isten elpecsételi népét önmaga számára a végidőben, a hatodik pecsét ideje alatt, ami 1844. október 22-e és Krisztus második eljövetele közé esik. Csak az Isten pecsétjével elpecsételtettek lesznek képesek megállni a kegyelmi idő lezárása után. A Szentlélek által megerősítve megtartják mind a Tízparancsolatot, és náluk van Jézus bizonyságtétele. Megtartják a hetedik napi szombatnapot, ami az Isten iránti hűség jele, a végidő pecsétje.

János hallotta azoknak a számát, akik elpecsételtettek: 144000; 12000 minden izraeli törzsből. Ez nem a szó szoros értelmében vett Izraeli nemzet, hanem a lelki Izrael, egy különleges csoportja a végidő hívőinek, akiket Isten arra használ, hogy általuk közölje a világgal szeretete legvégső kinyilatkoztatását. Ez a csoport bemutatja, hogy Isten kegyelme által lehetséges megtartani mind a tíz parancsolatot. Isten pecsétjétől sugárzó arccal ők az utolsó tanúk a világ számára, amikor mindenkinek választania kell Isten imádata és fenevad imádata között. Ezek az Isten megváltásának "első gyümölcsei" élve látják meg Jézus eljövetelét.

János két különleges embercsoportot látott, akik minden idők megváltottaiból kerülnek ki. Az első a 144000, aki teljesen Jézus Krisztusnak odaszentelt életet mutatnak be egyedül az Ő kegyelme által, akik szembeszállnak Sátán végidei vádjával, miszerint lehetetlen megtartani Isten Tíz Parancsolatát. A második csoportba azok tartoznak, akik mártírhalált haltak a hitükért, akik ígéret szerint megkapják Krisztus igazságának palástját, akiknek így nem kell éhezni, szomjazni, sem fázni többé.

Az angyalok a Trón körül, a huszonnégy vén, és az élőlények látják ezeket az "első gyümölcsöket", aki eljönnek jelen korunk végén, és látják a hűséges mártírokat, akik Jézusba vetett hitükért haltak meg. Aztán leborulnak a Trón előtt és ezt mondják: "Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen."

Szövetséget szeretnél-e ma kötni Jézussal, hogy az Ő különleges 144000-e között lehess elpecsételve, akik a végidőben Isten iránti teljes hűséget tanúsítanak? Megpróbálod-e kegyelem által teljesen visszatükrözni Jézust?


Dr Kenneth Mathews Jr.
Orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok
Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Jelenések 6


A mennyei szentély nyitva áll Jézus szolgálata számára. Elkezdi kinyitni a pecséteket a tekercsen, és lovak indulnak futva az időn át. Mit jelképeznek ezek a lovak, és ki irányítja őket? Az első három ló az egyházat jelképezi (Zak 10:3; Ézs 63:11-13), vezetőjük pedig Jézus. A negyedik lovon a halál és a pokol lovagol. Ám a legsötétebb órában is Jézus tartja erősen a halál és a sír kulcsait. Semmi sem történik egyházával, amit Ő ne látna előre, és ne tartana irányítása alatt.

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében szereplő hét gyülekezet Isten - különböző korszakokban élő - gyermekeinek szükségletét jelzi, és arról is biztosít, hogy Jézus segít megoldani a problémáikat. A hét pecsétről szóló leírás az egyház politikai és vallási hitehagyását szemlélteti a keresztény korszakban. A hét trombitáról szóló szakasz az egyházra kimondott ítéletről szól, ami a hitehagyás következménye. 

Isten egyháza - amit a fehér ló jelképez - a Kr. u. első két évszázadban működött, és elvitte az evangéliumot az egész római világba. Ők Isten Igéjére támaszkodtak, és a mártíromság volt legfőbb jellemzőjük. A kereszténység meghódítja a pogányságot, Konstantin római császár felveszi a keresztény vallást, és az egyház és állam összevonásával behozza a pogányságot az egyházba. Sátán titkos cselvetéssel eléri azt, amit az üldözéssel nem tudott elérni. Amint az egyház egyesül az állammal - ezt a vörös ló jelképezi - megkezdi azoknak a hívőknek az üldözését, akik elutasítják ezt az új szerveződést. Az Isten Igéje által okozott szakadás kezd megmutatkozni az egyházban.

A hitehagyás egyre mélyebb és mélyebb lesz a sötét középkorban - ez már a fekete ló jelképe - amint Jézus az igazság mérlegén kezdi mérni a hitehagyó egyházat. Az Isten Igéjét és az igazi evangéliumot szinte teljesen elfeledik az emberek, a Szentlelket nem engedik munkálkodni szívükben. Az egyház lelki hanyatlása kiteljesedik, ezt a fakó színű ló jelzi. Az egyházat azonban még mindig Jézus Krisztus irányítja, mert nála vannak a halálnak és a sírnak a kulcsai. Az ötödik pecsét felnyitása az arany oltár alól kiáltó lelkekről szól - ez azok jelképe, akik Isten Igéjéért szenvedtek mártírhalált. Az ő vérük ítéletért kiált. Azt mondja nekik Isten, pihenjenek még egy ideig, mert az ítélet bizonyosan eljön. 

A hatodik pecsét nyílik, és megjelennek Krisztus eljövetelének jelei. A liszaboni földrengés 1755. november 1-én, a sötét nap 1780. május 19-én és a meteoreső 1833. november 13-án mind Jézus közeli eljövetelét jelezték. Mi a hatodik pecsét idején élünk. Az egek még nem nyíltak ketté, a sziklák még nem zuhannak a mélybe. A hatodik pecsét leírása egy kérdéssel végződik: "Ki állhat meg?" Jézus segítségével mindenki!  

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

2015. július 2., csütörtök

Mai szakasz: Jelenések 5


János látja az Atyát, amint a trónon ül, és jobb kezében tartja a tekercset, ami minden ember cselekedeteit tartalmazza. A tekercs minden népről, nyelvről és ágazatról tartalmaz szimbolikus nyelven írt információkat, egészen a föld történelmének kezdetétől fogva a végig. János sír, mert úgy tűnik, hogy senki sincs sem a mennyben sem a földön, aki ki tudná nyitni a tekercset és meg tudná oldani a föld bűnproblémáját. 

Új személy érkezik a trónterembe, a Bárány, aki úgy jelenik meg, mint aki éppen megáldoztatott. Jézus, az áldozati Bárány át tudja venni a tekercset, feltörheti a pecsétet, és megismerheti annak tartalmát.A nemrégen megáldoztatott és feltámadott Jézus veszi az emberek életéről és az eseményekről szóló feljegyezéseket tartalmazó tekercset, és cselekedni készül. Ez a nap pünkösd napja, Kr. e. 31-ben. A négy lelkes lény és a huszonnégy vén leborul és imádja a Bárányt, mert vére árán mentette meg őket Isten számára. Mindez arra kell, hogy indítson bennünket is, hogy arcra boruljunk és dicsérjük a Bárányt!  

A hét lámpás vagy lélek, amelyek a Szentlélek teljességét jelképezik, és a trón körül állnak, most kiküldetnek az egész világra. A Szentlélek kitöltetése Jeruzsálemben Kr. e. 31-ben annak közlése volt, hogy a Megváltó beiktatása megtörtént a mennyben. Jézus Krisztus ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mennyből követőire annak jeleként és biztosítékaként, hogy Ő Főpapként és Királyként megkapott minden hatalmat mennyen és földön, és Ő lett a Felkent népe fölött.  

Az angyalok, a négy lelkes lény és a huszonnégy vén figyeli Jézus beiktatását mint Főpapunk és Királyunk, ám ők ugyanúgy látták Jézus haláltusáját és győzelmét a földön, valamint szemlélői lesznek annak is, ahogy az emberek győzelmet aratnak Jézus Krisztus hatalma által. Ezek a vének leborulnak és így kiáltanak: "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás!" (12. vers). 

Mi is boruljunk le Jézus, az Isten Báránya előtt, hálából megmentő kegyelme iránt! Egyedül Jézus méltó dicséretünkre és tiszteletünkre! 

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

2015. június 30., kedd

Mai szakasz: Jelenések 4

A Jelenések könyve 2-3. fejezetében János tanúja volt, milyen is Jézus Krisztus kegyelme, amit felajánl egyházának a történelem minden korszakában. A 4. fejezetben János egy nyitott ajtót lát a mennybe, és hallja Jézus hangját, akár a trombita szavát, amint hívja őt a mennyei szentélybe. János látomásban látja, ami ott történik. Látja, hogy az egész menny vágyakozva várja Jézust, hogy feltámadása után visszatérjen, hogy ott beiktassák, mint a mennyei szentély főpapját és királyát; és kenjék fel a magasztos szolgálatra, hogy megmentse mindazokat, akik általa jönnek – és fognak jönni – Istenhez.

A Jelenések könyvében nyolc jelenet található a trónteremből, amelyek közül ez az első: János látja az Atyát, amint a trónon ül, tekintete akár a jáspis és a karneol, amelyek Fiának jellemét jelképezik, akinek nemrégen meghozott áldozata lehetővé tette a bűnök bocsánatát. A trónt körülölelő szivárványban a zöld a reménységet, a piros pedig az isteni szeretet áldozatának vérét jelképezi.

A trón körül 24 vén áll, előtte pedig hét lámpás - a Lélek teljessége -, és négy lelkes lény, akik dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónon ülő, mindenható Atyjuknak. Elismerik, hogy Ő a Teremtő, aki akarata szerint alkotott mindent.  

A trón előtt a hét lámpás a Szentlélek teljességét jelképezi, amely kész körülölelni és betölteni a világot. A négy angyali lény Jézus emberi tulajdonságait szimbolizálja, ahogy azok megjelennek az evangéliumokban. Júda törzsének oroszlánja úgy mutatja be Őt, mint az ótestamentumi próféciák beteljesítőjét (Máté). Az ökör az áldozat szerepében szemlélteti Jézust, valamint türelmes, fáradalmas szolgai életét (Márk). A Férfi Jézus emberi mivoltát jelképezi (Lukács), a sas pedig azt a Jézust, aki a menny felé szárnyal (János). Ezek a jellemvonások azokban az emberekben is megjelennek, akik az Ő földi egyházát alkotják.

A dicsőséges jelenetet szemlélve, miközben az egész menny arra vár, hogy beiktathassa Jézust, mint Főpapot és a világegyetem Királyát, a trón körül álló lények leborulnak, leteszik koronáikat Isten elé, és azt kiáltják: méltó, hogy vegyen dicsőséget, tisztességet és hatalmat, mert Ő teremtett mindent mindenekben. Ők értik, hogy az emberiség azzal a céllal teremtetett, hogy örökre közösségben legyen Alkotójával.

Dr Kenneth Mathews Jr.
orvos, foglalkozási ártalmak szakorvosa
Greeneville, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

Mai szakasz: Jelenések 3

A hét gyülekezethez intézett levelekben Jézus felvázolja a keresztény történelmet és a mi történetünket. Mindegyik levélben egy kicsit mélyebbre ás, és segít világosabban megláttatni velünk – önmagunkat. Az efézusi hamis apostoloktól kezdve a sátán zsinagógájáig Szmirnában, majd a pergámumi nikolaitákon át magáig Jézabelig Thiatirában (Jel 2:2, 9, 15, 20) a problémák egyre súlyosabbak voltak. A hanyatlás képe ez, ami a hét levél közül az utolsóban, a leghosszabb üzenetben éri el tetőpontját, ami egy csábító asszony hatalma alatt ábrázolja az egyházat, aki bálványimádásba és lelki paráznaságba vezeti az egyházat. Az asszony később később úgy jelenik meg a könyvben, mint „a nagy Babilon, a paráznáknak… anyja” (Jel 17:5).  

Szerencsére, mire a 3. fejezethez érünk, a kép némileg felderül. Jézus jelzi, hogy Sárdisban vannak néhányan, „akik nem fertőztették meg a ruháikat” (4. vers). A filadelfiai gyülekezetről azt mondja: „megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet”, „megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet” (8, 10. vers). Ezért olyan sokkoló az a tény, hogy a hetedik és egyben utolsó gyülekezet, a laodiceai gyülekezet nem rendelkezik semmilyen elismerésre méltó tulajdonsággal. Ez az egyetlen gyülekezet, amiben Jézus nem talál semmilyen dicséretre méltót.

Ám Laodiceát sem hagyja remény nélkül. Jézus nem adja fel, mert szereti egyházát. Különleges figyelmének tárgya vagyunk. Meghalt értünk és értünk él. Eljön újra, hogy elvigyen arra a helyre, amit készített nekünk. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (19. vers). Nem térhetünk meg mások helyett. ez egyénre szabott üzenet. Jézus megáll az ajtó előtt és kopogtat. Várakozik. Vágyik arra, hogy együtt lehessen velünk, és együtt fogyasszuk el a Bárány menyegzőjének vacsoráját (Jel 3:20; 19:7-8). Mennyire vagyunk készen arra, hogy most időt töltsünk Jézussal? Mennyire vagyunk készen arra, hogy megtérjünk ridegségünkből, mezítelenségünkből és feöltözzünk az Ő igazságának és szeretetének ruhájába? A világ, akár tudja akár nem, arra vár, hogy hallja, miként válaszolunk erre a kérdésre.  


Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója

Egyesült Államok

2015. június 29., hétfő

Mai szakasz: Jelenések 2

Ahogy a Jézus Krisztusról szóló látomásában (Jelenések 1) igen szimbolikus, apokaliptikus hasonlatokkal ábrázolja Őt, ugyanúgy a 2. és 3. fejezet minden levelét is néhány jelképpel kezdi János, majd Krisztus egyházát is szimbolikus kifejezésekkel igyekszik szemléltetni. Ez az egyik kulcsa annak, hogy Ázsia hét gyülekezete az egyházat ábrázolja a történelem során. Egy másik kulcs az, hogy ezek nem hétköznapi levelek. Annyira fontosak, hogy magától Jézustól származnak!

Legtöbbjükben (bár nem mindegyikben) Jézus talál valami elismerésre méltót, és ezzel kezdi az üzenetet. Azonban – akár egy lelkiismeretes orvos – diagnosztizálja a különböző korszakok egyházának betegségeit, és receptet is ad nekik a gyógymódra, amit ha elfogadnak, akkor a gyülekezeti tagok mindegyike nemcsak, hogy felgyógyul, de győztes is lesz a bűn és a halál felett.

A Jelenések 2. fejezetében ábrázolt egyház támadás alatt lévő közösség: belülről és kívülről egyaránt ostrom alatt van. A kép pedig egyre rosszabb, mielőtt a pozitív végkifejlet felé haladna. Az efézusi gyülekezet az apostoli kort ábrázolja, amely egy hűséges és tevékeny egyház. Gyökerestől irtja a hitehagyást, és nem lankad a jócselekedetekben. Az evangélium hirdetése szempontjából olyan eredményes volt a korai egyház, hogy Pál elmondhatta: „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Ám végül elvesztették első szeretetüket (Jel 2:4). „Idővel enyhült a hívők buzgalma és az egymás iránti szeretet egyre csökkent” (Az apostolok története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 381. oldal).

Még a legjobb időszakokban is előfordul, hogy olyannyira lefoglal bennünket az Úr munkája, hogy szem elől tévesztjük a munka Urát. Elfelejtjük, hogy a siker – ahogy Isten méri azt – csakis úgy lehetséges, hogy Jézusra tekintünk. Minden nap szükségünk van egy friss látásra a mi Urunkról, naponta szükség van arra, hogy iránta való szeretetünk friss és új legyen, szükségünk van a bizonyosságra, hogy az Ő erejével és jelenlétének tudatában kezdjük a napot. Akkor tudatosan fogunk arra gondolni, hogy a munkánk valójában az Ő munkája, és életünk az Ő szeretetével és kegyelmével fogja megérinteni a körülöttünk élőket!  

Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok

2015. június 28., vasárnap

Mai szakasz: Jelenések 1

A Jelenések könyve – ahogy az első vers is igazolja – Krisztusról szóló kijelentés, magától Krisztustól, amit Ő az Atyától kapott (vö. Jn 8:28; 17:8). Itt, ahogy végig az egész könyvben, az Atyáról és a Szentlélekről kapunk pillanatképeket (Jel 1:4), de maga Jézus Krisztus áll a középpontban.

Mint a hű tanúbizonyság (5. vers), Jézus az élő Ige, aki pontosan nyilatkoztatja ki Isten akaratát számunkra (Jel 19:13; vö. Jn 1:1, 18). Mint az első zsenge, aki a halálból feltámadt, az Ő feltámadása teszi lehetővé azt, hogy mi is feltámadjunk az örök életre (1Kor 15:17-23). Mint a föld királyainak fejedelme vagy ura, ennek a világnak az irányítását is a kezében tartja. Ő nagyon szeret bennünket. Megmosott és megtisztított minket a kereszten kifolyt vére által. Létrehozta az Ő országát bennünk, és megbízott bennünket is azzal, hogy legyünk papok, és növeljük országát azáltal, hogy az Ő dicsőségét hirdetjük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket (6. vers; 1Pt 2:9). Ami pedig a legfontosabb: Jézus nemsokára eljön, és „minden szem meglátja őt” (Jel 1:7). De ez még nem minden.

János látomása Krisztusról ebben a fejezetben az egyik leglenyűgözőbb leírás az egész Bibliában. Jézus főpapi öltözékben van, és hét gyertyatartó között jár – amelyek Kisázsia hét gyülekezetét jelképezik, továbbá Krisztus egész egyházát a keresztény történelem folyamán (19. vers). Az üzenet világos. Jézus nem feledkezett meg rólunk. Tenyerébe metszett bennünket (Ézs 49:16). Nem feledte egyházát sem. Vezetői – keresztény lelkészek, akikre úgy utal, mint az „angyalokra”, vagy hírnökeire, s akiket a hét csillag jelképez (Gospel Workers, 13. oldal), szintén az Ő kezében vannak. Krisztus az egyház feje. És, ahogy Jelenések könyve egészen világossá teszi, végig fog vezetni bennünket az úton. Mivel Ő győzött, kegyelme által mi is győztesek leszünk, és uralkodni fogunk Vele együtt az újjáteremtett Földön (Jel 22:5).   
  
Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok