2013. március 31., vasárnap

Mai szakasz: 1 Krónikák 11


Isten megígérte Dávidnak, hogy királlyá lesz egész Izrael felett. A jövendölés beteljesedése Isten áldásának következménye volt, de emberi közreműködést is igényelt.

Dávid nemes gondolkodású vezér volt. Egy hadjáratban, amikor három katonája életét kockáztatva vitt neki ivóvizet, nem volt hajlandó azt elfogyasztani. Nem akarta szomját emberei élete árán csillapítani. Amikor Saul üldözte őt, és bár a körülmények könnyen lehetővé tették volna, nem akarta megölni üldözőjét. Dávidot ezért mélyen szerették és tisztelték katonái és Izrael népének többsége.

Vetélkedés soha nem háborgatta Dávid lelkét. Biztos volt saját katonai képességeiben, és kétségtelenül legnagyobb becsben tartotta legjobb katonáit. A legmesszebb menőkig megbecsülte őket. Ebben a fejezetben láthatjuk a „Hírességek Csarnokát”, Dávid legkiválóbb harcosainak listáját. Olvashatunk a „harminc” és a „három” hősről is, akik felülmúlhatatlanok voltak Dávid idejében.

Dávid megtanít minket, hogy milyen fontos az Úr ígéreteire várni, és közben tőlünk telhetően mindent megtenni azért, hogy Isten terve életünkben megvalósuljon. Megtanulhatjuk még tőle, hogy a siker nagyrészt kapcsolataink minőségén múlik.

Drága Istenünk, add, hogy legyünk kedvesek és udvariasak a körülöttünk élőkkel, de mindenekfelett érezzék, hogy szeretjük és megbecsüljük őket!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 40

Mózes 2. könyve 35-40. fejezetei azt az istenteszteleti mintát mutatják be, amely tovább folytatódott a templomon belül, ugyanakkor Izrael népének mindennapi életét is mindvégig áthatotta. Istennek az volt a szándéka, hogy népének minden generációja tanulmányozza és ismerje meg azt a megváltási tervet, amelyet Ő készített számukra. Isten ma is szeretne életünk része lenni, és útmutatást adni Igéjén keresztül. Ahogy a templom készítőinek munkája közben is történt, Isten bennünket is megáld azzal az ismerettel és bölcsességgel, amely ahhoz szükséges, hogy elvégezzük az Általa ránk bízott munkát ezen a Földön. Istentiszteletünk része, hogy minderre engedelmességgel és Isten bibliai előírásainak hűséges követésével válaszolunk. Isten népe hálás szívvel hoz ajándékokat, tizedet és adományokat az Úr oltárára. Ez döntő fontosságú része az istentiszteletnek.

Mózes 2. könyvének 40. fejezete a Teremtő és az ember közötti kapcsolat betetőzése. Láthatjuk, hogy a Szentély és annak minden egyes berendezési tárgya Isten által fölkent, és megszentelt. Mind Isten jelenlétének fogadására szenteltettek és tisztíttattak meg. A sátor készítőinek munkája elnyeri Isten jóváhagyását, amikor az Úr megáldja a Szentélyt és betölti jelenlétével. Nappal egy felhőoszlop, éjjel pedig tűzoszlop által vezeti népét a közöttük jelenlévő Isten. Kétség sem férhet ahhoz, hogy Isten maga a szeretet, amint arra törekszik, hogy helyreállítsa a bensőséges kapcsolatot velünk. A Szentélyen keresztül közelebb jön hozzánk, hogy vezessen, óvjon, és hogy népének igaz célt és üdvösséget adjon. Jézus, mint főpapunk szolgál értünk a mennyei Szentélyben, a Szentek Szentjében, miközben mi még ezen a Földön vagyunk. Az a végső célja, hogy velünk lakozhasson, és egy napon, amikor alászáll az Új Jeruzsálem és megnyugszik a Földön (Jel 21:2-4), akkor az Ő trónja felemeltetik, és vele leszünk az Ígéret Földjén mindörökké.

Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
Fordította: Liebhardt László

2013. március 30., szombat

Mai szakasz: 1 Krónikák 10


Saul, Izrael első, Isten Lelkével felkent királya, jelzőfénnyé válhatott volna Izrael népe számára. Sajnálatos módon megengedte, hogy a büszkeség és az engedetlenség átvegye az irányítást élete felett, így sötétítve el példáját.

Saul bátor volt. Sok csatában harcolt és győzedelmeskedett az Úrért. Ám a Gilbóa hegyi csata végzetes volt. Ő és három fia azon a hegyen haltak meg. Kizárólag ezt az eseményt nézve azt gondolhatnánk: „Miért engedte meg Isten, hogy ilyen tragédia történjen?”Azonban a teljes kép megmutatja, hogy Isten mindent megtett, hogy megóvja Sault a szégyentől.

Saul folyamatosan ellenállt Isten Lelke vezetésének. Puszta féltékenységből olyan ártatlan embereket üldözött, mint Dávid. Olyan messzire ment az engedetlenség útján, hogy médiumtól kért tanácsot. A saját választása következtében Isten a továbbiakban már nem tudta megóvni őt.

A krónikás elbeszélése szerint: „Így halt meg Saul gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen. Az Úr szavát nem tartotta meg, sőt a halottidézőt is megkereste, hogy megkérdezze…(1Krón 10:13 – új prot. ford.). Az engedetlenség egyik kis cselekedete a másikhoz vezetett, míg végül Saul olyan messzire merészkedett, mint a médiummal való tanácskozás-amit Isten szigorúan megtiltott (5Móz 18:10-12).

Az engedetlenség gyilkos. Valahányszor elfordulunk Isten akaratától, ártunk magunknak, és szerencsétlenséget hozunk szeretteinkre.
Drága Uram, kérlek, add meg nekem a bölcsességet, hogy megértsem, törvényeid a védelmemre adattak. Segíts nekem, hogy hálából és bizalomból engedelmeskedjem Neked!
Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 39

A papi öltözet és a korona gyönyörűek voltak, amint Isten eljövendő országára emlékeztettek. Ezek a dolgok emlékeztetőül szolgáltak Isten népével kötött szövetségére és ígéreteire. Mindenki, aki elfogadja a Jézus által felkínált megváltást, hasonló ruhát fog viselni a mennyben, egy új nevet és "Szentség az Úrnak" feliratot a koronán, éppúgy, ahogy a papi koronán szerepelt (Our Father Cares, 61-62 oldal). Ez a papi ruha nem tette a földi papokat feljebbvalóvá másoknál, hanem inkább azt mutatta be, hogy ők ki lettek választva arra, hogy a népet képviseljék Isten előtt. Az efód drágakövein Izrael nemzetségeinek a nevei szerepeltek. Amikor Jézus meghalt és feltámadt, Ő lett az igazi pap és azoknak nevei, akik elfogadják az Ő vérét fel vannak írva a tenyerébe, miközben értünk közbenjár. "Jézus megőrzi azok nevét, akik nem riadnak vissza az érette hozott áldozattól a hit és szeretet oltárán... Az engedelmesek, az önfeláldozók és hűségesek neve bele lesz vésve az Ő tenyerébe... Különleges módon könyörög érettük az Atya előtt" (Testimonies For The Church, 3:250-251).

Isten imádata most a Szentek-szentjére fókuszál. Itt vannak azoknak nevei, akik megbánták bűneiket és elfogadták a Jézus vére általi helyettesítő áldozatot bűneikért, amit Ő bemutat Isten előtt. A bűnös imája, könyörgése, gyötrelme és vágyai Isten elé kerülnek. A szentsátor teljességében egy csatorna az ember és Isten között. A szentsátorban beiktatott istentisztelet egy kommunikációs eszköz volt a bukott ember és Isten között és az egyetlen módja annak, ahogy helyreálljon mindaz, ami az Éden kertben elveszett.

Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University


2013. március 29., péntek

Mai szakasz: 1 Krónikák 9


A Krónikák első könyve ezen részének, és lelki családfánk zárásaként a figyelem a templomra, és a templom őreire irányul. Ebben a kilenc fejezetben teljesen körbejárhatjuk a megváltás tervét és emberi örökségünket.

A fejezet első verse szinte madártávlatból szemléli a képet azzal az utalással, hogy egész Izraelt származási jegyzékbe vették. Majd a fókusz gyorsan átkerül Jeruzsálemre és az emberekre, akik ott éltek. A városlakók, és a környező hegyek lakói közül sokan a templomban szolgáltak, és feladatuk kezdetben szorosan összetartotta őket.

Jeruzsálemben olyan embereket találhatunk, akiknek példát kellett másoknak mutatnia. A papok, a léviták, a kapuőrök mind itt éltek. Olyan feladataik voltak, amelyek arra emlékeztetnek minket, hogy elszámoltathatóak vagyunk Isten munkájában. Elkötelezettek voltak az iránt, hogy rendben és tisztán tartsák a templomi szolgálat helyét – mindent gondosan kezeltek: az anyagi javakat, a berendezéseket; valamint biztosították, hogy az istentiszteletre az áldozat és a zene minden pillanatban készen álljon.

Azok, akik a templomban dolgoztak, minden nap látták, hogyan játszódik le a megváltás terve igen valósághűen a szentély életében. Gondosan végezték szent munkájukat. Mi is ennyire vigyázunk a mindennapjainkban, hogy mások is észrevegyék, miként válaszolunk Isten megváltási tervére?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 38

Ebben a fejezetben a Biblia írója kiszélesíti a berendezési tárgyak és az udvar külső szőnyegfalainak leírását. Az első berendezési tárgy, amit az ember a szabad ég alatt meglát, az égőáldozati oltár, az udvar egyik oldalán pedig a rézmedence. A kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készült szőnyegfal az egész udvart bekerítette. Az átlag izraelita csak ezeket a külső berendezési tárgyakat láthatta, mivel csak a papoknak volt megengedett a szentélybe és a Szente-szentjébe való belépés. Az oltár az a hely, ahol a bűnös átérzi a bűn súlyát és árát. Ennek a berendezési tárgynak különlegesnek kellett lenni, fényes réz borításával, de a szépség itt nem a szemnek szólt, hanem a szívet érintette. Az állatok leölése, a véres szertartások, az égő hús szaga mély érzéseket keltett. Az oltár szerepe az volt, hogy fájdalmasan emlékeztessen a bűn romboló hatására, de egy olyan hely is, ahol a bűnösök bocsánatot kaphattak a helyettesítő áldozat által.   

Ahogy korábban is említettük Isten a szentélyt istentisztelet céljára tervezte. Enne fényében, megtanulhatjuk, hogy hogyan viszonyuljunk az istentisztelethez. Az ősi izraelita számára az istentisztelethez vezető első lépésként ráhangolták lelküket arra, hogy azon elmélkedjenek, hogy mit okoztak bűneik, és ez bűnbánatra vezette őket. Az igazi megtérés és átalakulás ma is bűnbánattal kezdődik, és annak teljes felismerésével, hogy kik vagyunk mi Isten előtt. Ez csodálatot és örömet szül - mély örömet, nem felületes érzelmeket. Tapsolással, tánccal és mulatsággal való ünneplés ellentmondónak tűnik ilyen helyzetben. A szív mély vizsgálata, ahogy Isten elé járulunk inkább összeegyeztethető a szentély istentiszteleti modelljével. A Hetednapi Adventista Egyház egyedi a szentély üzenetének megértésében, és ez megkülönböztet bennünket abban is, ahogy az istentisztelethez viszonyulunk.

Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University

2013. március 28., csütörtök

Mai szakasz: 1 Krónikák 8


Ebben a fejezetben elég egyszerű családfát találunk. Benjámin, Izrael legfiatalabb fia az első izraeli királynak, Saulnak az ősatyja. A fiát, Jonatánt, a jövőbeli királynak, Dávidnak a barátját is tisztelettel említi az Írás, hátrányos helyzetű unokájával, Méfibósettel (Méribaállal) együtt. Saultól kezdve fiai és unokái is bátor emberekként tűnnek fel, akik az íj használatában és a csatákban jeleskedtek.

Családként azonban nekik is voltak hullámhegyeik és hullámvölgyeik az Istennel való kapcsolatukban. Saul élete utolsó mélypontján lett öngyilkos, mert elvesztett egy csatát, és a filiszteusok elfogták volna. Jonatán viszont dicsőséggel halt meg ugyanott, életének csúcspontján, miközben Dávidot, a barátját támogatta. Utódaik bátor férfiak voltak a leírás szerint.

Izrael nemzetként szintén ide-oda csapongott az Istennel való kapcsolatában. Volt, amikor közeledtek Istenhez, és áldás szállt rájuk, de volt, amikor a saját fejük után mentek, és eltávolodtak Istentől. A mélyponton újra elkezdtek közeledni Istenhez. Kétségtelenül legtöbbünk lelki útján vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, és ebben Izraelre hasonlítunk.

Mit tanulhatunk az íjász családtól és Izrael utazásának történetéből? Izraelhez hasonlóan mi is felépülhetünk, ha megbánjuk tetteinket, és a Szentlélek erejére bízzuk magunkat. Ha egyre erőteljesebben hagyatkozunk a Szentlélekre, akkor képesek leszünk Jézushoz is közelebb élni, és világosan felismerni, hogy eltávolodtunk Tőle, majd Istentől kapott határozottsággal helyrehozni a cselekedeteinket azzal, hogy gyorsan visszatérünk az Ő kegyelmébe.

Vajon mi is Jézus hatalmas íjászai leszünk, akik pontosan az ellenségre céloznak, és nyilai el is találják a célpontot?


Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 37

Miután elkészültek a sátor vázával és a külső borítással, a mesterek a belső berendezésen kezdtek dolgozni. Mózes második könyve 37. fejezete elején leírja, hogy Becalél elkészíti a szövetség ládáját. Itt leírást találunk a láda alakjáról, méreteiről, a fedélről, és az egymással szemben elhelyezkedő kérubokról. Becalél nagy felelősségtudattal készítette el a ládát, mert ez volt Isten székhelye, és a berendezés legfontosabb darabja. A fedél mindkét oldalán ötvösmunkával megmunkált aranyból formálja a kérubokat. Ez azt jelentette, hogy színarany tömbök voltak, amelyekből a mester a lágy fém kalapáccsal való megmunkálásával alakította ki a kérubokat.

Amikor a Biblia élő kérubokról beszél, a szentség őreiként tűnnek fel, képük – mint a jelenlétéhez legközelebb álló teremtményeké – gyakran kapcsolódik Isten trónjához (Ezékiel 28:14). Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy a bűn miatt kérubok őrizték Éden kertjének keleti bejáratát (1Móz 3:14). Most őrizniük kell és el kell különíteniük a szentséget a szentségtelenségtől, a szentet a méltatlantól. Jelenések 4:8-ban ismét láthatjuk a kérubokat, amint Isten szentségét nyilvánítják ki, aki mennyei trónján ül, készülve a végső ítéletre és királyságának helyreállítására. A kérubok jelenléte a Szent Sátorban Isten trónját és ítélőszékét jelképezte, ahol megbocsátja majd a bűnöket és helyreállítja királyságát a Földön.

2Móz 37 beszél még más berendezési tárgyakról, de Becalél neve nem kapcsolódik ezek elkészítéséhez közvetlenül úgy, mint a láda elkészítéséhez. Talán részt vett ebben a munkában is, de más mesterek segítségére volt szüksége. Ezek a tárgyak a következők voltak: az asztal, a lámpatartó és az illatáldozati oltár. Minden berendezési tárgy fontos volt, és szimbolikus jelentéssel bírt Isten megváltási tervében.
Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
fordította: Kóczián Ágnes

2013. március 27., szerda

Mai szakasz: 1 Krónikák 7


Egyszerűen elolvashatnánk a neveket a mai fejezetben, és továbbléphetnénk. Harcosok és bátor férfiak neveivel találkoznánk, nevek tulajdonosaival, akiknek vagy csak fiaik, vagy csak lányaik voltak, és olvashatnánk halottakról és gyászolókról is. Van azonban egy meghitt téma ebben a fejezetben: a család.

A 4-5. versben utalást találunk apákra, feleségekre, fiakra, és a „család” illetve az „erős, hadakozó” szavak együtt szerepelnek a megemlített nemzetségek hatalmas létszámával. A 15-től 18-ig terjedő versekben megtalálhatjuk, hogy Czélofhád Gileád unokája volt és csak lányai voltak, míg Gileád húgának, Moléketnek viszont három fia volt. A 21-től 23-ig terjedő részben egy tragédiáról hallhatunk, amiben Gáth őslakosai megölték Efraim fiait, hogy elvegyék tőlük a jószágokat. Efraim meggyászolta a fiait, és mikor a feleségének újra fia született, Bériának nevezte el, ami „tragédiát" jelent.

A 24. vers egy gazdag, hatalommal rendelkező asszonyról, Seéráról szól. Hasznos segítőtárs volt, amikor Salamon újraépítette a Bethoron kánaánita területét (2Krón 8 és Józs 16). Szintén meg van említve, hogy saját várost is épített, Uzen-Seérát. Vezetői szerepe, és az, hogy egy túlnyomóan férfiakból álló listában szerepel, arról tanúskodik, hogy Isten elhívott szolgája lehetett.

Ezeket a történeteket olvasva valószínűleg találunk dolgokat, amelyek kapcsolódnak a családunkhoz. Van harcos, vagy bátor férfi/nő a családunkban? Van valaki, akinek vannak fiai és lányai, de esetleg csak fiai vagy csak leányai? Biztosan megtapasztaltuk már azt a mély gyászt, amit akkor érzünk, ha egy szeretett személyt elveszítünk. Nos ez jelenti családban élni: átérezzük mások terheit és örömeit. Isten családjának tagjai vagyunk, és az itt felvázolt nemzedékrend emlékeztet bennünket arra, hogy a mennyben hatalmas családi találkozónk lesz! Én ott szeretnék lenni, és te?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 36

Milyen csodálatos lehetett annak a művésznek a feladata, aki a szent sátor elkészítését vezette, amely Isten dicsőségének hajléka kellett, hogy legyen! A puszta emberi tehetség nem lett volna ehhez elegendő, viszont Becalélt és Oholíábot Isten látta el hozzáértéssel és bölcsességgel. Így már tudták, hogyan készítsék el a szentélyszolgálathoz tartozó különböző eszközöket (1. vers). A szent sátort tervező és építő művészre nagy felelősség is hárult, mivel Isten ezen az épületen keresztül akarta bemutatni, hogy Ő valóságosan velük lakozik, és kinyilvánítani az Ő nagyságát, szeretetét és dicsőségét. A művész Isten közvetítője, és Isten látja el őt pontos utasításokkal, bölcsességgel és ihlettel. Végül Isten megáldja ezeket a művészeket munkájukért. Nincs annál nagyobb öröm, mint Istennel közösen alkotni valami ennyire jelentőségteljest az emberiség számára! A művész alkotása által sokan értették meg a megváltási tervet, és így az ő munkája nem különbözött a papétól, aki a napi szentélyszolgálatot végezte.

Isten úgy látta el a művészeket az alapanyagokkal, hogy Isten Lelke az emberek szívében volt, és ők többet hoztak, mint amennyi szükséges volt. A szent sátor befedését és díszítését szolgáló sátorlapok méretét és arányait Isten utasításai szerint készítették. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Isten a rend és a részletek Istene. Meg kell bíznunk Isten tervében és azt kell követnünk; nem a saját akaratunkat, hanem az Ő akaratát cselekedve. Itt az isteni ihletés emberek általi közvetítésére találunk tökéletes példát, éppúgy, ahogy a Biblia írói esetében. A művészek részletes utasításokat kaptak, mégis sok végső, apró döntést a művésznek kell meghoznia az Istentől kapott bölcsessége segítségével. Mi is az életünkre vonatkozó konkrét bibliai elveket ismerünk meg az Ő Igéjéből. A Biblia a vezetőnk, mégis Isten bölcsességére és az Ő Lelkére van szükségünk, hogy nap mint nap teljesíteni tudjuk az Ő tervét. A megszentelődés folyamata Istennek az életünkben végzett munkájának, és a saját mindennapi döntéseinknek a kombinációja, hogy miként teljesítjük ezeket az utasításokat.
Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
Fordította: Kóczián Károly

2013. március 26., kedd

Mai szakasz: 1 Krónikák 6


Ez a fejezet a nemzetségtáblázatok sorában a lévitáknak szentel különleges figyelmet. Még ebben a hosszadalmasnak és unalmasnak tűnő felsorolásban is felfedezhetünk lelki családunkra vonatkozó tanulságokat. A fejezet vége felé olvashatjuk, hogy a léviták nem egy egybefüggő földdarabot kaptak, amikor a földterületek a törzsek között felosztásra kerültek, hanem Isten Izrael és Júda városai körül jelölte lakóhelyüket így biztosítva azt, hogy minden polgár életére befolyásuk lehessen. A földfelosztás módja mutatja, hogy Isten milyen különleges helyet biztosít szolgái részére, és milyen különleges módon gondoskodik azokról, akik teljes idejüket a szolgálatra szentelik. Szolgáljon ez ma emlékeztetőül arra vonatkozóan, hogy mi is hasonlóan megkülönböztetett figyelemmel viseltessünk mindazok irányában, akik Isten szolgálatában állnak, amikor támogatjuk őket az által is, hogy hűségesek vagyunk Istenhez tizedeinkben és adományainkban, ahogyan ezt Izrael is tette.

A 15. versben utalást találunk arra, hogy Nabukodonozor fogságba vitte Isten népét. Ez arra mutat, hogy a Krónikák könyve az Ótestamentum végéhez – időben – meglehetősen közel íródott. Ez a tény különleges hangsúlyt ad mindannak, amiről ez a nemzetségtáblázat beszámol. Gondosan nyomon követi Krisztus vonalát, különös tekintettel a papi szolgálatra vonatkozóan, Ádámtól Áronon keresztül Dávidig. Ez még egy bizonyíték az ősi beszámolók megbízhatóságára, amely megerősíti bennünket az Isten igaz ígéreteibe vetett hitünk bizonyosságában, hogy Istennek terve van velünk, és az Ő tervében rejlik áldott reménységünk és megváltásunk.

Ma kettős feladat előtt állunk. Megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek által még jobban támogathatjuk és bátoríthatjuk azokat a testvéreinket, akik a misszió frontvonalában tevékenykednek, jobban, mint eddig valaha is tettük. Valamint a megváltási terv fényében meglátni, hogy Isten milyen ígéreteket tett, amelyek bátorítanak bennünket és mindazokat, akik körülöttünk élnek.

Christopher Beason
Network7 Média Központ
Fordította: Liebhardt László

2 Mózes 35

Isten közvetlen és személyes kapcsolata Mózessel minden bizonnyal megújulást indíthatott el a zsidó nép között. Izraelnek fel kellett vállalni a saját részét, amikor Mózes összegyűjtötte a népet, hogy közölje vele Isten üzenetét és tervét (2Móz 35:1). A néptől adományokat kellett gyűjteni Isten sátorának, az ő lakhelyének építésére, ahol az Ő jelenléte folyamatosan érzékelhető lesz. A kapcsolatot, amelyet Isten Mózessel fenntartott, ki kellett terjeszteni Izraelre, mint nemzetre. Azonban mielőtt Mózes megismertette volna Isten szentélyre vonatkozó tervét, meg kellett erősíteni a szombat szentségét, ami ennek a kapcsolatnak a sarokköve. Itt láthatjuk Isten parancsolatai megtartásának fontosságát, ahogy előnyt kap magával az élettel szemben is (2Móz 35:2b). Annak ellenére, hogy a szent sátort építették, a nép nem dolgozhatott szombaton, az istentisztelet napján. A szombati istentisztelet fontosabb minden másnál. Az istentisztelet alapja Isten törvénye, így megtörése a szentély építésére való hivatkozással, nem lenne helyes. 

Izrael hozzájárult Isten szentélyének építéséhez, és a készséges lelkület nyilvánvaló volt közöttük. A szabad akaratból való adakozás lelkülete ötször kerül említésre (2Móz 35:5, 21, 26, 29). Bár nagyon fontos kiemelni Isten törvényének fontosságát, ám Isten imádata a szabad döntésen alapul. Az engedelmes lélek a hálatelt szív gyümölcse, és ez az igazi imádat lelkülete. Az Isten törvényének való engedelmesség és a hálás szív az alapja a szentély építésével megalapított istentiszteletnek. A nép által hozott adomány szívük állapotának függvénye volt. Az értékes arany, bronz és ritka kövek szépsége csak azért kellett, hogy tetsszen a szemnek, hogy emlékeztessen az Isten és népe közötti kapcsolat szépségére. A szent sátornál alkalmazott szimbólumok nemcsak az Isten és népe közötti kapcsolatot alapozzák meg, hanem az egész emberiséggel vállalt közösséget.

Elgondolkodtató kérdések: Vajon Isten szentélyének és ábrázolásainak szépsége ellentétes-e 2 Móz 20:4 parancsával? Mi a különbség? Egy megfelelő kontextus hogyan adhat új jelentőséget az ábrázolások tartalmának?

Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University

2013. március 25., hétfő

Mai szakasz: 1 Krónikák 5


A nemzedékrend ezen szakasza  Izrael keleti törzseire összpontosít. Első pillantásra úgy tűnhet,hogy nagyjából egyformák. Szánjunk rá egy percet, hogy megfigyeljük Gád és Manassé törzsének jellegzetességeit!

Gád törzsével a középpontban a 11-12. versek szerint Jákob ezen utódai bíztak Istenben. Isten segítségét kérték unokatestvéreik, a hagriak ellen, és győzedelmeskedtek, mert mindent Isten kezébe helyeztek. A további részeket megfigyelve, a 23.-26. versekben Manasséról olvasunk. Őket is vitéz és bátor emberekként jellemzi az írás.

Aztán változás történt. Valahogy útjuk során ezek az emberek hűtlenek lettek Istenhez. Valahogy elveszítették lelki útjukat.  Az írás szerint szellemi paráznaként viselkedtek. Úgy cselekedtek, mint az előttük ott élő, bálványimádó kánaániták. Ez vezetett végül a fogságukhoz.

Jellemüket szemlélve számodra és számomra egyértelmű és egyszerű a kérdés ma. Tanultunk-e valamit az elődeinktől? Ragaszkodunk-e a világ dolgaihoz, amelyek a fogsághoz vezettek, vagy a Jézusért való élet győzelme mellett tartunk ki, és hűségesek maradunk? Bátor férfiak és nők maradunk, csakis egyedül a Menny Istenének foglyaiként?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 34

Izrael népe Istennel való szövetségi viszonyának megújítására válaszként Mózesnek új kőtáblákat kellett készíteni, és Isten ugyanazokat a törvényeket diktálta le szolgájának ott a hegyen. A kőtáblák újraírása – miután Mózes széttörte őket az aranyborjú előtt – bizonyítja a törvény örök és változatlan természetét, mint Isten népével kötött szövetségének alapját. A szövetséget nem lehet megújítani a szövetségi viszony és a feltételek alapjainak megértése nélkül. Isten önkijelentése Mózes 2. könyve 34. fejezetének 6-7. versében emlékeztet bennünket arra, hogy egy olyan URAT szolgálunk, aki irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Milyen csodálatos ígéret ez ma számunkra, akik hasonló körülmények között szenvedünk, mint az ősi Izrael!

Isten nemcsak engedelmességre hív a Vele való szövetségben, hanem a pogány bálványok teljes megsemmisítésére, hogy azok ne váljanak kísértéssé és csapdává Izrael számára. Ahogyan már láttuk az aranyborjú körüli ünneplésnél, hasonló dolgok könnyen megtörténhetnek újra. A nép ismét különleges útmutatásokat kap, hogy ne készítsenek öntött szobrokat, semmisítsék meg az oltárokat, képmásokat, és vágják ki a ligeteket, ahol bálványokat szoktak imádni. Ahogy később látni fogjuk a Szentírásban, Izrael nem mindig követte ezeket az útmutatásokat, és volt olyan idő - például a hetedik században, amikor Manassé, Júda királya bálványokat helyezett el a jeruzsálemi templomban. Az Asera imádata nagyon elterjedt volt abban az időben, erről tanúskodnak a régészeti adatok, amelyek szerint több száz agyag istennőt ástak ki. Ezeknek a szobroknak a többségét nem Filiszteában, vagy Föníciában tárták fel, hanem 96%-át Júdában és ennek majdnem felét magában Jeruzsálemben. Isten tudta, hogy ezek a szobrok milyen kísértést jelentenek Izrael számára.

Hogy van ez a mi életünkben ma? Ha lenne még idő, mit mondanának a régészek évezredek múlva rólunk, amikor kiássák a mi otthonainkat? Hogyan értékelnék a nappalink és hálószobánk falára elhelyezett fekete TV képernyőt a hozzá viszonyított berendezési tárgyakkal? Imádat eszközeiként értelmeznék azokat? Mennyi időt töltünk Isten Igéjével naponta, összehasonlítva a szórakozással? Isten szava, amelyet ebben a fejezetben megtalálunk, ma is igaz velünk kapcsolatban is, hogy az Ő neve   Féltőn-szerető (féltékeny)Isten, és Ő valóban féltőm szerető Isten. Ő teljesen a mienk akar lenni.

Michael Hasel
Southern Adventist University

2013. március 24., vasárnap

Mai szakasz: 1 Krónikák 4


Mai olvasmányunk emlékeztet bennünket szellemi örökségünkre.  Júda és Simeon fiai voltak tulajdonképpen Izrael maradéka. Ezek a leszármazottak ragaszkodtak atyáik földjéhez viszontagságokon és időkön keresztül mind a mai napig. Ezektől az utódoktól nyomon követhetjük a családfát, amíg elvezet Betlehem kis városáig, Józsefig és az ő fiáig a mi Megváltónkig, Jézusig.

E fiúk egyikének Jabécnek élete jól ismert a közelmúlt népszerű vallásos kultúrájában. Az ilyen rövid megszakítások szünetet tartanak a leszármazási rendben és bepillantást nyújtanak az adott kor vallásos gyakorlatába. Szorosabbra fűzhetjük kapcsolatunkat Jézussal, ha Jabéc imáját tanulmányozzuk.

Jabéc megbecsült ember volt - tiszteletre méltóbb fivéreinél -, de nyilvánvalóan nem fejlődött ebben a helyzetében. A feljegyzés szerint születésekor fájdalmat okozott anyjának. Nem derül ki, hogy ez lelki, fizikai, vagy egyéb fájdalom volt. Mégis, merészen kéri Istent, hogy áldja meg őt, és adjon neki nagyobb teret és felelősséget. Kéri Isten Szentlelkét, hogy úrrá lehessen önmagán és ne legyen bűnnel teli. Végül azt kéri, hogy ne okozzon fájdalmat másoknak.

Júdának e fia egyszerűen, de határozottan alapvető lelki tisztességet kért Istentől, és azt, hogy mások javára élhessen. Azt látjuk, hogy Isten megadta neki szíve vágyait. Mi mit kérünk Istentől a magunk számára?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 33

Isten szövetségi ígéretei, amelyek arra vonatkoztak, hogy  népével lesz és megáldja őket, feltételesek voltak, hiszen a nép engedelmességétől függtek. Az aranyborjú esete súlyos vétség volt, nemcsak abból a szempontból, hogy eltértek bizonyos vallásos és társadalmi gyakorlattól, hanem mivel Izrael teokrácia volt – közvetlen Isten irányítása alatt állt – súlyos felségsértést is jelentett. Isten közli Mózessel, hogy neki kell vezetni a népet, „amelyet fölhoztál Egyiptomból" az ígéret földjére. Isten már nem fog velük menni. Mózes lebontja a tábor közepén álló sátort, és a tábortól távol állítja fel, amivel azt jelzi, hogy Isten jelenléte elhagyta a népet. Mózes ekkor közvetlenül beszél Istennel, és keresi az Ő akaratát a néppel kapcsolatban. A szöveg azt mondja, Isten biztosítja Mózest arról, hogy velük megy Kánaán meghódítására, de Mózes nem elégedett meg ezzel, hanem azt akarta, hogy Isten ismerje el őket saját népeként (2Móz 33:15-16). 

Érezted már úgy, hogy végképp elszakadtál Istentől, miután elhagytad Őt? A fejezet szépsége abban van, hogy a bűn súlyossága ellenére, Isten megtiszteli szolgáját, Mózest, mivel kedvet talált szemei előtt, aki név szerint ismerte őt (12. vers). Micsoda kegyelmes Istent szolgálunk! Mózes Isten ígéretének további biztosítékára vágyik és annak megerősítésére, hogy Isten vele lesz és így könyörög: „Mutasd meg nekem a te dicsőségedet." Bukott ember nem állhat meg Isten jelenlétében, de a kölcsönös tisztelet és Mózes szívének pillanatnyi tisztasága a Teremtőt és a teremtett ember összehozta. Szeretnéd megtapasztalni Isten különleges közelségét ma a te életedben? Tégy félre minden bűnt, amely Tőle elválaszt, és kérd, hogy tegye nyilvánvalóvá magát életedben. Ugyanaz az Isten, aki elvonult Mózes előtt, miközben ő elrejtőzködött a szikla hasadékában, neked is kinyilvánítja magát. Ő ugyanaz a kegyelmes Jézus, aki eljött, hogy megmentsen téged bűneidből. 

Michael Hasel
Southern Adventist University 

2013. március 23., szombat

Mai szakasz: 1 Krónikák 3


Ebben a fejezetben az Isten szíve szerint való embernek, Dávidnak a vérvonalát követhetjük nyomon, ami egyedülállóan vezethet el minket a Menny örökkévaló kegyelmének megértéséhez. Dávidról tegnapi olvasmányunkban esik szó először, Isai hetedik fiaként. Másutt a Szentírásban (ApCsel 13:22) Isten a saját szíve és akarata szerinti férfinak nevezi Dávidot.

Lehet ez ugyanaz a személy, aki elcsábította Betsabét, aki négy fiút szült neki a házasságtöréssel kezdődő kapcsolatban (lásd: 5. vers)? Figyeljük meg Isten türelmét, ahogy Dávid vérvonala kibontakozik! Salamont – Dávid és Betsabé törvénytelen fiát – megemlíti később az Írás Krisztus családfájában (lásd: Mt 1:6).

Ennek a házasságtörő leszármazási vonalnak a tanulmányozása csak egy következtetésre vezethet bennünket. Tekintsünk Krisztusra, és lássuk meg, hogy bár úgy tűnhet, a körülményeink  megronthatják a családfánkat, mégis Krisztus  határozza meg az örökségünket Őbenne. Dávid a saját szavaival írja le, milyennek kell a mi krisztusi hitvallásuknak lennie. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51:12)” Ez lesz a mi imánk is ma?


Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Csala Beáta


2 Mózes 32

A zsidók kijöttek Egyiptomból, ahol a természetet imádták sok száz bálványistenen keresztül, egy komplex spiritualista vallás keretén belül. Megszabadultak egy olyan világtól és világnézettől, amely teljesen átitatódott Sátán csalásaival. Isten megszabadította őket, és gondoskodott minden szükségletükről. Nekik is át kellett menniük azon az átnevelésen, amelyen Mózes is átment 40 éves száműzetésének idején. Isten az Ő szolgáján keresztül kinyilatkoztatta szövetségi tervét, és most, amikor Mózes a hegyen van, Isten saját ujjával felírja a szövetség törvényét a kőtáblákra. De Mózes késik. És nincs magyarázat a késésére - de nem is volt szükség magyarázatra. Mózes Istennel volt, a népnek pedig alázatos engedelemmel a völgyben kellett volna maradnia, várva visszatérését. Visszacsúsztak saját türelmetlenségükbe, nyugtalanságukba, és követelték, hogy látható módon tapasztalják meg azt, amit véges elméjük nem tud felfogni: „Készíts nekünk isteneket!"

Az aranyborjú bármilyen számú egyiptomi istenséget is szimbolizálhatott volna. Az Ápisz bikát Memphisben Ptah néven, az élet isteneként imádták. Hathor-t a tehén istennőt Tébában az anyaság, szépség, a szerelem és az öröm isteneként imádták. 2Mózes 32-ben a „nép felkel játszani", aminek világos szexuális felhangja van, és azonosítani lehet Hathor imádatával. A Szentírásból nyilvánvaló, hogy Áron, a lelki vezetőjük, engedett követelésüknek, és hogy tettüket igazolják, ünnepet hirdettek meg az Úrnak. Ez a vegyes imádat oda vezetett, hogy Isten már nem tekintette magáénak a zsidókat, amikor úgy utal rájuk, mint a „te néped"-re. Ám amikor Isten elutasítja azt a népet, amely inkább az aranyborjút választotta, mint Őt, Mózes közbelép, és kéri, hogy az ő nevét törölje ki az élet könyvéből. Annyira szerette Mózes a népet, hogy felajánlotta életét az életükért. De Istennél csak egyetlen helyettesítő halál elfogadható, az Ő Fiának, Jézusnak élete. Megpróbáltad már, hogy a világi dolgokat összekeverd az Isten imádatával? Itt láthatjuk az ilyen tettek következményeit. Istennek azonban lesz egy népe, amely hűséges Hozzá, és csakis Hozzá, szakadjon bár az ég (lásd: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal)

Michael Hasel
Southern Adventist University


2013. március 22., péntek

Mai szakasz: 1 Krónikák 2


Tegnap 54 igeversen keresztül olvastuk a neveket, ma további 55 igeversen keresztül. Ne felejtsük el, hogy Isten kezének vezetését követjük, és ez a mi lelki családfánk. Ha kicsit mélyebben tanulmányozzuk a fejezetet, Isten jellemét látjuk kirajzolódni. Íme három név, melyeken megakadt a szemem a 2. fejezetben, emlékeztetve az Ő ítéletére, felelősségre vonására és jóságára

A 3. versben az írnok meglehetősen tárgyilagos módon írja le a történetet. Ér annyira gonosz volt Isten szemében, hogy az Úr megölte Őt. Képzeld el azt a gonoszságot, amiért Isten egyszerűen eltöröl valakit a Föld színéről!
A 7. versben, Ákán – akit Józsué könyve 7. fejezetből ismerhetünk –, lopott a Jerikóban kiirtandó javakból, így ő és családja fizette meg ennek árát. A történelemben feljegyzett eset arra figyelmeztet bennünket, hogy még egy kis bűn is képes szó szerint elpusztítani a családunkat.

A 34. és 35. versekben azt találjuk, hogy valaki adoptálással kerül be a vérvonalba. Mivel én is örökbefogadott gyerek vagyok, és csak lányaim születtek, én magam különösen szeretem ezt a részét az olvasmányunknak. Sésánnak is csak leányai voltak. Nem voltak fiai, akik továbbvihették volna a vérvonalat. Így vette Jarhát, az egyik szolgáját, fiává tette, örökbe fogadta őt, hozzáadta a lányát és így lett örököse. Jarhának kivételes szolgának kellett lennie, ha az a megtiszteltetés érte, hogy szolgából fiúvá fogadták.

Ez a három név mutatja, hogy megkapjuk tetteinkért a különböző jutalmakat. Mit fogunk ma cselekedni?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter
Fordította: Baksa Viktória

2 Mózes 31

Feltetted-e már valaha ezeket a kérdéseket? „Van-e elhívásom az Úrtól? Mire hívott el engem az Úr?" Talán nem vagy prédikátor, tanár vagy evangelizátor, de vágyakozol arra, hogy megdicsőítsd Istent és Neki szolgálj. Ez a fejezet betekintést ad abba a témakörbe, hogy mit jelent az Istentől való elhívás. Isten ezt mondta Mózesnek: „név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát ... és betöltöttem őt Istennek Lelkével." Figyelemre méltó, hogy ez az első alkalom a Szentírásban, amikor azt mondja, hogy Ő elhív valakit, és a harmadik alkalom, amikor az Ószövetség az „Isten Lelke" kifejezést használja. Az első utalás Mózes első könyve 1. fejezet 2. versében található, ahol arról olvashatunk, hogy az Isten Lelke a teremtéskor a vizek felett lebegett. A második, amikor az egyiptomi fáraó kijelenti, hogy József egy olyan férfiú, akiben „Isten Lelke van" (1Móz 41:38). De itt, Mózes második könyve 31. fejezetében a Teremtő első alkalommal használja ezt a kifejezést, hogy elmagyarázza, miként fogja betölteni Bésaléelt az „Isten Lelkével" (2 Móz 31:3), hogy megalkossa, megformázza a Szentélyt és berendezéseit „bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez."

Láthatjuk, hogy Isten nemcsak lelkészeket, tanítókat és evangelizátorokat hív el, hanem minden gyermekét, hogy használják tálentumaikat és képességeiket, amelyeket Ő adott Lelke által, hogy mindent megtegyenek, amit Ő parancsolt (6. vers). Isten keresi a művészeket és mesterembereket, hogy a művészetek és a média által közvetítsék Isten üzenetét a világnak; építészeket, hogy olyan imaházakat építsenek, ahol az emberek megismerhetik őt, és iskolákat, amelyek előmozdítják az ő munkáját fiatalok életében; orvosokat, ápolókat és egészségügyi szakembereket, hogy gyógyítással szolgálják az embereket. Ő a bölcsesség, ismeret és szakértelem forrása, amelyet szakmáinkban megszerzünk; és Ő a forrása a megvalósítás képességének is. Isten azt kéri tőled, dolgozz az Ő országáért, hogy felkészíts másokat a Vele való találkozásra, hiszen Ő nemsokára eljön, hogy hazavigyen bennünket!

Michael Hasel
Southern Adventist University

2013. március 21., csütörtök

Mai szakasz: 1 Krónikák 1


Ha valaki kinyitja a Krónikák könyvét, azt gondolhatja, hogy sajnálatos módon csupán nevek hosszú listájához érkezett el. Ha veled is ez a helyzet, mint ahogy velem is így volt egykor, kezdd újból. Nézd az első nevet. Ádám. Ez egy könyv az emberiségről, rólunk, és a mi Istenünkről. A Krónikák eleje a megváltás tervére emlékeztet. Felidézhetjük a megigazulásra való elsőszülöttségi jogunkat. A megváltás tisztító ereje pedig elénk tárja a megszentelődés folyamatát, ami papokká tesz bennünket.

Ha a templom és a papok szemszögéből szemléljük Isten népének vonulatát, akkor egészen más megértésre jutunk, mint a próféták vagy királyok előző könyveiben; egyfajta lelki szemüvegen át láthatjuk Isten kezét az ő népén.

Olvasva a neveket Ádámtól Áronig; Isaitól végül Jézusig, Isten tervét és ígéretét láthatjuk. Olvasd el újra a neveket, és megláthatod, hogy Isten nem felejtette ki Izmaelt és Ézsaut (Edomot), a fekete bárányt sem a lelki családfánkból. Izmael Ábrahám száműzött fia volt, Ézsau pedig Izsák lobbanékony gyermeke, mégis megemlíti őket itt az Ige. Mindannyian része vagyunk Isten tervének. Mint Isten családja, itt a Krónikák első fejezeteiben nyomon követhetjük családunk hibáit és papi örökségét. Isten csodálatos kegyelme által igényeled-e az elsőszülöttségi jogot, és leszel-e – Ádámhoz hasonlóan – megváltott és boldog Jézusban?

Christopher Beason
Network7 Médiaközpont
Fordította: Kóczián Ágnes

2 Mózes 30

Az ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen kommunikációra hív bennünket. A illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte, amelyek felszállnak Isten trónjához. A szenthelyen helyezték el, a függöny előtt. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje a függöny fölött behatolt a Szentek Szentjébe, ahol Isten trónja volt megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit” (Jel 8:3-4) jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer hoztak illatáldozatot, ami betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást biztosított Isten trónja előtt (Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi izraelitáknak akkor és nekünk is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és zárjuk, és hogy bármikor bizalommal járulhatunk Isten trónjához. 

Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus – nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten trónjához „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy közbenjárjon értünk, és az Atya mindig meghallgatja a Fiút" (Sons and Daughters of God, 22. oldal). Ez a gazdag kép bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket Isten jelenlétébe, és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki betöltötte az ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy meghallgat bennünket (1Jn 5:14).

Michael Hasel
Southern Adventist University 

2013. március 20., szerda

Mai szakasz: 2 Királyok 25


„Így kellett fogságba mennie Júdának saját földjéről” (21. vers). Ez volt a Júdai Királyság szomorú vége. Jeruzsálemet kétszer vonták ostrom alá, és e második alkalommal a babilóniaiak magukkal vitték a templom összes rézből készült felszerelését és egyéb berendezését is.

Vajon Júdának kezdettől fogva az volt a sorsa, hogy fogságba essen? Egyáltalán nem! Attól az időtől kezdve, hogy Isten elhívta Ábrahámot, azt szerette volna, hogy az Ő népe legyen a világosság hordozója a világban. Isten azonban már a legelején megmondta, hogy ha megbíznak Benne, és engedelmeskednek Neki, akkor jól lesz soruk, ha viszont elfordulnak Istentől, Ő visszavonja védelmét, és ők az ellenségeik kezébe fognak esni.

Így viszonyult Isten Ádámhoz és Évához is. Ő sosem akarta, hogy az első emberpár bűnbe essen, de fel volt készülve arra, ha ez mégis megtörténik. A megváltás tervét már a teremtés előtt elkészítette, és Isten kész volt feláldozni értünk az Ő drága fiát, Jézust.

Júda történelme arra emlékeztet minket, hogy Isten mindig betartja az ígéreteit. Ő mindig becsületes és igazságos. A júdabeli izraelitákra vonatkozó terve sem ért itt véget, mivel Jeremiás próféta kijelentette, hogy hetven év múlva vissza fognak térni Jeruzsálembe, és így is történt.

Ugyanez érvényes ránk is. Ha megbotlasz és elesel, sose felejts el felállni, mert Isten a mi erősségünk!

Daniel Jiao
Kínai Misszió Unió
Hong Kong
Fordította: Kóczián Károly

2 Mózes 29

Az áldozati állatoknak, amiket a szentély oltárára szántak, hibátlanoknak kellett lenniük. A jövőt jelképezték, Jézus tökéletes áldozatát, aki maga volt „a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta”. Áron és fiai speciális utasításokat kaptak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell ezeket az állatokat előkészíteni, megölni, és hogyan kell a vért az oltár szarvaira hinteni. Az állat húsát, bőrét és ganéját nem volt szabad a táboron belül elásni, ki kellett vinni a táboron kívülre és ott megszabadulni tőle. A bűnök áthelyezése az állatra azáltal valósult meg, hogy Áron és fiai a bika fejére tették a kezüket (2Móz 29:14).

A későbbi izraelita gyakorlatban ezeket az utasításokat semmibe vették, és Malakiás figyelmezteti a papokat Isten előtti hanyagságukra. Abban az időben a papok elfogadták és feláldozták a sánta, vak és beteg állatokat is. Isten erre így válaszolt: „De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e?” (Mal 1:8 - új prot. ford.) E szavakkal Isten emlékezteti a papokat felelősségükre, amellyel Istennek és az Ő népének tartoznak. Arra hívattak el, hogy „igaz tanítás” legyen ajkukon és „békében és becsületesen” járjanak Istennel, „mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét” (Mal 2:6-7 - új prot. ford.) A papok feladata volt, hogy az izraeli nép előtt fenntartsák az áldozati rendszer szertartásait és előírásait, amíg a Bárány, akire ezek az áldozatok előremutattak, el nem jön.

Mély tanulság ez ma is számunkra, lelkészeknek és vezetőknek, hogy gyülekezeteinkben Istent emeljük fel,  és az ő utasításait helyezzük a középpontba azzal kapcsolatban is, hogy miként fejezzük ki imádatunkat Felé. Milyen nagy kísértés ma, hogy elhanyagoljuk kötelességeinket! Isten engedelmességet kíván rendeléseivel kapcsolatban. Félelemmel és tisztelettel közelítsünk hát Hozzá, amint ebben a fejezetben is olvashattuk!

Michael Hasel
Southern Adventist University

2013. március 19., kedd

Mai szakasz: 2 Királyok 24


Ezékiás király uralkodásának utolsó 15 esztendejében történt, hogy a babilóniaiak látogatást tettek Jeruzsálemben. Ennek a látogatásnak sok évvel később súlyos következménye lett: Nabukodonozor megtámadta és megszállta a várost.

Amikor Ezékiás könyörgésére Isten megígérte, hogy 15 évvel meghosszabbítja az életét, a király azt kérdezte Ésaiástól, mi lesz a jele, hogy meggyógyítja őt az Úr, és hogy harmadnapra felmehet az Úr házába (lásd: 2Kir 20:8). Ezt válaszolta a próféta: „Ez legyen jeled az Úrtól, hogy Ő megcselekeszi ezt a dolgot, amelyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádiccsal, vagy visszatérjen-é tíz grádiccsal? És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádiccsal. És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádiccsal" (2Kir 20:9-11). Ez a jelenség keltette fel a babilóniaiak érdeklődését, és hozta a látogatókat Jeruzsálembe. Ezékiás azonban ahelyett, hogy Isten nevét hirdette volna látogatóinak, kincseit és gazdagságát mutogatta körbe nekik (2Kir 20:13). Elvetette az irigység magvát; és Ésaiás kijelentette, hogy Ezékiás minden vagyonát el fogják hurcolni a babilóniaiak (2Kir 20:17).

Pontosan így történt minden: „És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, amelyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt." (2Kir 24:13)

Mit tanulhatunk mindebből? Elsősorban azt, hogy ha bármikor bármilyen sikerünk is van ebben az életben, ne feledjük, hogy Istené az érdem, és Neki adjunk dicsőséget. Amikor az emberek látják Isten dicsőségét, közelebb kerülnek Hozzá (Mt 5:16), és földi vágyaik alábbhagynak.

Azt is megtanulhatjuk, hogy ezen a világon semmi sem a miénk, még a pénzünk és úgynevezett személyes tulajdonaink sem. Ha helyesen viszonyulunk a tulajdon kérdéséhez, és úgy gondolkodunk javainkról, hogy azok mind Istenéi, akkor tudunk eléggé alázatosak lenni a ahhoz, hogy Őt szolgáljuk.

Daniel Jiao
Chinese Union Mission
Hong Kong
Fordította: Liebhardt László

2 Mózes 28

Áron és a fiai lettek a kiválasztottak, ők képviselték a későbbiek során a népet az Úr előtt. A papság ettől kezdve közbenjáróként szolgált a népért, amelyet Isten „papok királyságának” választott ki (2Móz 19:5-6). Mivel Isten maga a Szentség, csak a papság és Mózes közelíthették meg Őt a szentély udvarában. Az öltözékük tökéletesen „méltóságteljes” volt, nem azért, hogy felfuvalkodjanak, hanem hogy az is kihangsúlyozza és felemelje szolgálatukat a nép előtt. A papi öltözéknek harmonizálnia kellett a szentély gondosan kidolgozott, gyönyörű kárpitjával. Az öltözékük Isten az iránti vágyát is kifejezte, hogy népe minden tagjának belső énje legyen összhangban a szentély szellemiségével és Istennel, akit az képvisel.

A főpap mellvértje az „ítélkezés mellvértjeként” volt ismert, mert az hordozta az Úrimot és a Tummimot, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta az Ő akaratát. A mellvértbe tizenkét drágakő volt foglalva, rajtuk Izrael tizenkét törzsének nevei. Nagy jelentősége van annak, hogy Isten az Ő népét drágakőként tartja emlékezetében. Az Ő egyháza egy „ékszerekkel felékesített menyasszony” (Ésa 61:10) és Ő a kincsének tekinti őket. Tudtad, hogy egy értékes kincs, drágaság vagy Isten szemében? Isten örökké tartó szeretettel szeret téged. Ma arra vágyik, hogy meghívd Őt a szívedbe. Kész vagy behívni Őt?
Michael Hasel
Southern Adventist University

2013. március 18., hétfő

Mai szakasz: 2 Királyok 23


Jósiás reformja mindenképpen nagyon figyelemreméltó.  Alapos munkát végzett, amikor eltökélte, hogy eltörli az országban a bálványimádást, és a Biblia így emlékezik meg róla: „Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló” (25. vers).

Azonban mindezekkel együtt sem tudta megállítani az ország végzetét, Egyiptom és Babilon megszállása közeledett. Néhányunkban talán felvetődik a kérdés: mi haszna volt akkor követni Isten parancsolatait?

Tisztában kell lennünk vele, hogy Isten parancsolatait követni mindig helyes, viszont az Isten iránti hűtlenségünknek következményei vannak. Jósiás megújította a népet, de a bálványimádás időszaka mélyen megrongálta az emberek Istenhez való hűségét, és csupán a bálványimádás helyeit lerombolni nem volt elég. A változásnak belülről kell jönnie.

A változás azonban lehet felületes is, és néha meg tudunk téveszteni néhány embert magunk körül, de nem tudjuk megtéveszteni Istent. Mélyen a szívünkben tudjuk az igazságot magunkról: „te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jelenések 3:17). Fel kell ébrednünk, és igazából meg kell újulnunk!

Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió
Hong Kong
Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 27

Mivel a szentély a megváltási tervet jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a jelentéstartalma. Az égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott vérével,  a bűnök - Jézus Krisztus helyettes kereszthalála általi -  engesztelésének evangéliumi igazságát jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7). Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt jelképezve, hogy a bűnösnek megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe előtt megjelenik az istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat jelképeztek. Dávid úgy utal erre, mint "üdvössége szarvára" (2Sám 22:3; Zsolt 18:2). Szarvakkal rendelkező oltárokat különböző pogány környezetben is találunk filiszteus és kánaáni templomokban. Ezekben az esetekben az oltárok sokkal kisebbek voltak, egyetlen darab faragott kőből készültek, és valószínűleg tömjén égetésére használták őket.    

A menórához, a hétágú gyertyatartóhoz való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan tiszta, kiváló minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet kinyerni. Az olaj a Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A lámpásoknak folyamatosan világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az "emberek világosságát", Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az izraeliták az Ő világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ számára - Isten Igéjének őrzői, amely "ösvényük világossága" volt (Zsolt 119:105). Nekünk is megadatott az a különleges előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a környezetünkben élőkkel. Megosztjuk másokkal is az evangélium üzenetét, vagy megtartjuk önmagunknak? Jézus arra vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét, amely világossággal árasztja el haldokló világunkat.   

Michael Hasel
Southern Adventist University