Ha valaki kinyitja a Krónikák könyvét, azt
gondolhatja, hogy sajnálatos módon csupán nevek hosszú listájához érkezett el.
Ha veled is ez a helyzet, mint ahogy velem is így volt egykor, kezdd újból.
Nézd az első nevet. Ádám. Ez egy könyv az emberiségről, rólunk, és a mi Istenünkről.
A Krónikák eleje a megváltás tervére emlékeztet. Felidézhetjük a megigazulásra
való elsőszülöttségi jogunkat. A megváltás tisztító ereje pedig elénk tárja a
megszentelődés folyamatát, ami papokká tesz bennünket.
Ha a templom és a papok szemszögéből
szemléljük Isten népének vonulatát, akkor egészen más megértésre jutunk, mint a
próféták vagy királyok előző könyveiben; egyfajta lelki
szemüvegen át láthatjuk Isten kezét az ő népén.
Olvasva a neveket Ádámtól Áronig; Isaitól
végül Jézusig, Isten tervét és ígéretét láthatjuk. Olvasd el újra a neveket, és
megláthatod, hogy Isten nem felejtette ki Izmaelt és Ézsaut (Edomot), a fekete
bárányt sem a lelki családfánkból. Izmael Ábrahám száműzött fia volt, Ézsau
pedig Izsák lobbanékony gyermeke, mégis megemlíti őket itt az Ige. Mindannyian
része vagyunk Isten tervének. Mint Isten családja, itt a Krónikák első
fejezeteiben nyomon követhetjük családunk hibáit és papi örökségét. Isten
csodálatos kegyelme által igényeled-e az elsőszülöttségi jogot, és leszel-e –
Ádámhoz hasonlóan – megváltott és boldog Jézusban?
Christopher Beason
Network7 Médiaközpont
Fordította: Kóczián Ágnes
2 Mózes 30
Az ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen
kommunikációra hív bennünket. A illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte,
amelyek felszállnak Isten trónjához. A szenthelyen helyezték el, a függöny
előtt. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje
a függöny fölött behatolt a Szentek Szentjébe, ahol Isten trónja volt
megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez
a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit”
(Jel 8:3-4) jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer hoztak
illatáldozatot, ami betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást biztosított
Isten trónja előtt (Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi
izraelitáknak akkor és nekünk is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és
zárjuk, és hogy bármikor bizalommal járulhatunk Isten trónjához.
Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus
– nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten
trónjához „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének
érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy
közbenjárjon értünk, és az Atya mindig meghallgatja a Fiút" (Sons and Daughters of God, 22. oldal).
Ez a gazdag kép bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket
Isten jelenlétébe, és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki
betöltötte az ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma
mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek
egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy
meghallgat bennünket (1Jn 5:14).
Michael Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése