Mai szakasz: 2 Királyok 23

Jósiás reformja mindenképpen nagyon figyelemreméltó.  Alapos munkát végzett, amikor eltökélte, hogy eltörli az országban a bálványimádást, és a Biblia így emlékezik meg róla: „Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló” (25. vers).

Azonban mindezekkel együtt sem tudta megállítani az ország végzetét, Egyiptom és Babilon megszállása közeledett. Néhányunkban talán felvetődik a kérdés: mi haszna volt akkor követni Isten parancsolatait?

Tisztában kell lennünk vele, hogy Isten parancsolatait követni mindig helyes, viszont az Isten iránti hűtlenségünknek következményei vannak. Jósiás megújította a népet, de a bálványimádás időszaka mélyen megrongálta az emberek Istenhez való hűségét, és csupán a bálványimádás helyeit lerombolni nem volt elég. A változásnak belülről kell jönnie.

A változás azonban lehet felületes is, és néha meg tudunk téveszteni néhány embert magunk körül, de nem tudjuk megtéveszteni Istent. Mélyen a szívünkben tudjuk az igazságot magunkról: „te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jelenések 3:17). Fel kell ébrednünk, és igazából meg kell újulnunk!

Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió
Hong Kong

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 27

Mivel a szentély a megváltási tervet jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a jelentéstartalma. Az égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott vérével,  a bűnök - Jézus Krisztus helyettes kereszthalála általi -  engesztelésének evangéliumi igazságát jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7). Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt jelképezve, hogy a bűnösnek megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe előtt megjelenik az istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat jelképeztek. Dávid úgy utal erre, mint "üdvössége szarvára" (2Sám 22:3; Zsolt 18:2). Szarvakkal rendelkező oltárokat különböző pogány környezetben is találunk filiszteus és kánaáni templomokban. Ezekben az esetekben az oltárok sokkal kisebbek voltak, egyetlen darab faragott kőből készültek, és valószínűleg tömjén égetésére használták őket.    

A menórához, a hétágú gyertyatartóhoz való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan tiszta, kiváló minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet kinyerni. Az olaj a Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A lámpásoknak folyamatosan világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az "emberek világosságát", Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az izraeliták az Ő világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ számára - Isten Igéjének őrzői, amely "ösvényük világossága" volt (Zsolt 119:105). Nekünk is megadatott az a különleges előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a környezetünkben élőkkel. Megosztjuk másokkal is az evangélium üzenetét, vagy megtartjuk önmagunknak? Jézus arra vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét, amely világossággal árasztja el haldokló világunkat.   

Michael Hasel

Southern Adventist University