Mai szakasz: 1 Krónikák 5

A nemzedékrend ezen szakasza  Izrael keleti törzseire összpontosít. Első pillantásra úgy tűnhet,hogy nagyjából egyformák. Szánjunk rá egy percet, hogy megfigyeljük Gád és Manassé törzsének jellegzetességeit!

Gád törzsével a középpontban a 11-12. versek szerint Jákob ezen utódai bíztak Istenben. Isten segítségét kérték unokatestvéreik, a hagriak ellen, és győzedelmeskedtek, mert mindent Isten kezébe helyeztek. A további részeket megfigyelve, a 23.-26. versekben Manasséról olvasunk. Őket is vitéz és bátor emberekként jellemzi az írás.

Aztán változás történt. Valahogy útjuk során ezek az emberek hűtlenek lettek Istenhez. Valahogy elveszítették lelki útjukat.  Az írás szerint szellemi paráznaként viselkedtek. Úgy cselekedtek, mint az előttük ott élő, bálványimádó kánaániták. Ez vezetett végül a fogságukhoz.

Jellemüket szemlélve számodra és számomra egyértelmű és egyszerű a kérdés ma. Tanultunk-e valamit az elődeinktől? Ragaszkodunk-e a világ dolgaihoz, amelyek a fogsághoz vezettek, vagy a Jézusért való élet győzelme mellett tartunk ki, és hűségesek maradunk? Bátor férfiak és nők maradunk, csakis egyedül a Menny Istenének foglyaiként?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 34

Izrael népe Istennel való szövetségi viszonyának megújítására válaszként Mózesnek új kőtáblákat kellett készíteni, és Isten ugyanazokat a törvényeket diktálta le szolgájának ott a hegyen. A kőtáblák újraírása – miután Mózes széttörte őket az aranyborjú előtt – bizonyítja a törvény örök és változatlan természetét, mint Isten népével kötött szövetségének alapját. A szövetséget nem lehet megújítani a szövetségi viszony és a feltételek alapjainak megértése nélkül. Isten önkijelentése Mózes 2. könyve 34. fejezetének 6-7. versében emlékeztet bennünket arra, hogy egy olyan URAT szolgálunk, aki irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Milyen csodálatos ígéret ez ma számunkra, akik hasonló körülmények között szenvedünk, mint az ősi Izrael!

Isten nemcsak engedelmességre hív a Vele való szövetségben, hanem a pogány bálványok teljes megsemmisítésére, hogy azok ne váljanak kísértéssé és csapdává Izrael számára. Ahogyan már láttuk az aranyborjú körüli ünneplésnél, hasonló dolgok könnyen megtörténhetnek újra. A nép ismét különleges útmutatásokat kap, hogy ne készítsenek öntött szobrokat, semmisítsék meg az oltárokat, képmásokat, és vágják ki a ligeteket, ahol bálványokat szoktak imádni. Ahogy később látni fogjuk a Szentírásban, Izrael nem mindig követte ezeket az útmutatásokat, és volt olyan idő - például a hetedik században, amikor Manassé, Júda királya bálványokat helyezett el a jeruzsálemi templomban. Az Asera imádata nagyon elterjedt volt abban az időben, erről tanúskodnak a régészeti adatok, amelyek szerint több száz agyag istennőt ástak ki. Ezeknek a szobroknak a többségét nem Filiszteában, vagy Föníciában tárták fel, hanem 96%-át Júdában és ennek majdnem felét magában Jeruzsálemben. Isten tudta, hogy ezek a szobrok milyen kísértést jelentenek Izrael számára.

Hogy van ez a mi életünkben ma? Ha lenne még idő, mit mondanának a régészek évezredek múlva rólunk, amikor kiássák a mi otthonainkat? Hogyan értékelnék a nappalink és hálószobánk falára elhelyezett fekete TV képernyőt a hozzá viszonyított berendezési tárgyakkal? Imádat eszközeiként értelmeznék azokat? Mennyi időt töltünk Isten Igéjével naponta, összehasonlítva a szórakozással? Isten szava, amelyet ebben a fejezetben megtalálunk, ma is igaz velünk kapcsolatban is, hogy az Ő neve   Féltőn-szerető (féltékeny)Isten, és Ő valóban féltőm szerető Isten. Ő teljesen a mienk akar lenni.

Michael Hasel

Southern Adventist University