Mai szakasz: 1 Krónikák 4

Mai olvasmányunk emlékeztet bennünket szellemi örökségünkre.  Júda és Simeon fiai voltak tulajdonképpen Izrael maradéka. Ezek a leszármazottak ragaszkodtak atyáik földjéhez viszontagságokon és időkön keresztül mind a mai napig. Ezektől az utódoktól nyomon követhetjük a családfát, amíg elvezet Betlehem kis városáig, Józsefig és az ő fiáig a mi Megváltónkig, Jézusig.

E fiúk egyikének Jabécnek élete jól ismert a közelmúlt népszerű vallásos kultúrájában. Az ilyen rövid megszakítások szünetet tartanak a leszármazási rendben és bepillantást nyújtanak az adott kor vallásos gyakorlatába. Szorosabbra fűzhetjük kapcsolatunkat Jézussal, ha Jabéc imáját tanulmányozzuk.

Jabéc megbecsült ember volt - tiszteletre méltóbb fivéreinél -, de nyilvánvalóan nem fejlődött ebben a helyzetében. A feljegyzés szerint születésekor fájdalmat okozott anyjának. Nem derül ki, hogy ez lelki, fizikai, vagy egyéb fájdalom volt. Mégis, merészen kéri Istent, hogy áldja meg őt, és adjon neki nagyobb teret és felelősséget. Kéri Isten Szentlelkét, hogy úrrá lehessen önmagán és ne legyen bűnnel teli. Végül azt kéri, hogy ne okozzon fájdalmat másoknak.

Júdának e fia egyszerűen, de határozottan alapvető lelki tisztességet kért Istentől, és azt, hogy mások javára élhessen. Azt látjuk, hogy Isten megadta neki szíve vágyait. Mi mit kérünk Istentől a magunk számára?

Christopher Beason
Network7 MediaCenter

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 33

Isten szövetségi ígéretei, amelyek arra vonatkoztak, hogy  népével lesz és megáldja őket, feltételesek voltak, hiszen a nép engedelmességétől függtek. Az aranyborjú esete súlyos vétség volt, nemcsak abból a szempontból, hogy eltértek bizonyos vallásos és társadalmi gyakorlattól, hanem mivel Izrael teokrácia volt – közvetlen Isten irányítása alatt állt – súlyos felségsértést is jelentett. Isten közli Mózessel, hogy neki kell vezetni a népet, „amelyet fölhoztál Egyiptomból" az ígéret földjére. Isten már nem fog velük menni. Mózes lebontja a tábor közepén álló sátort, és a tábortól távol állítja fel, amivel azt jelzi, hogy Isten jelenléte elhagyta a népet. Mózes ekkor közvetlenül beszél Istennel, és keresi az Ő akaratát a néppel kapcsolatban. A szöveg azt mondja, Isten biztosítja Mózest arról, hogy velük megy Kánaán meghódítására, de Mózes nem elégedett meg ezzel, hanem azt akarta, hogy Isten ismerje el őket saját népeként (2Móz 33:15-16). 

Érezted már úgy, hogy végképp elszakadtál Istentől, miután elhagytad Őt? A fejezet szépsége abban van, hogy a bűn súlyossága ellenére, Isten megtiszteli szolgáját, Mózest, mivel kedvet talált szemei előtt, aki név szerint ismerte őt (12. vers). Micsoda kegyelmes Istent szolgálunk! Mózes Isten ígéretének további biztosítékára vágyik és annak megerősítésére, hogy Isten vele lesz és így könyörög: „Mutasd meg nekem a te dicsőségedet." Bukott ember nem állhat meg Isten jelenlétében, de a kölcsönös tisztelet és Mózes szívének pillanatnyi tisztasága a Teremtőt és a teremtett ember összehozta. Szeretnéd megtapasztalni Isten különleges közelségét ma a te életedben? Tégy félre minden bűnt, amely Tőle elválaszt, és kérd, hogy tegye nyilvánvalóvá magát életedben. Ugyanaz az Isten, aki elvonult Mózes előtt, miközben ő elrejtőzködött a szikla hasadékában, neked is kinyilvánítja magát. Ő ugyanaz a kegyelmes Jézus, aki eljött, hogy megmentsen téged bűneidből. 

Michael Hasel

Southern Adventist University