2013. március 10., vasárnap

Mai szakasz: 2 Királyok 15

A királyok felemelkednek, majd elbuknak, és úgy tűnik, Júda és Izrael között az volt a különbség, hogy királyaik miként viszonyultak Istenhez. E fejezet beszámolója szerint Júda két királya Azária és Jótám „kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt” (15:3, 34). Viszonylag hosszú ideig uralkodtak, nem úgy, mint a gyorsan egymás után következő izraeli királyok, akik közül Sallum uralma például egy hónapig tartott, majd kivégezték.

Vajon a júdabeli királyok mind jók voltak? Sajnos a magaslatokat nem rontották le ők sem, és „a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon” (4. vers). A magaslatokat – a templomi szolgálatokkal ellentétben – gyakran bálványimádásra használták, és ezért lett volna annyira fontos, hogy ezeket a helyeket lerombolják.

Vajon neked is vannak „magaslataid”? Mindnyájan szeretnénk követni Istent, de valahogy szívünk egy részét mindig megtartjuk magunknak, és nem engedjük a Szentléleknek, hogy teljesen megtisztítson bennünket. Ez lehet az az ék, aminek segítségével sátán megkísért bennünket, és mivel nincs meg Istentől a kellő védelmünk, ezért a gonosz prédájává válunk. 

Sátánt kizárólag úgy győzhetjük le, ha teljesen alárendeljük magunkat Istennek. Vizsgáljuk meg szívünket, és találjuk meg ezeket a magaslatokat! Kérjük meg Istent, hogy távolítsa el ezeket, és akkor végre megtapasztaljuk, milyen békességben lenni Istennel!

Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió
Hong Kong

Izrael gyermekei Hóreb hegyéhez érkeztek, ahol felkészültek a Tízparancsolat fogadására. Sok elképzelés született a Hóreb helyének meghatározásával kapcsolatosan, és nem tudhatok biztosat. Teljes bizonyítás csak egy szöveg felfedezésével történhetne, amely pontosan közli, hogy ez a hely az, de ilyet sosem találtak. Bizonyára Isten elrejtette a konkrét hely ismeretét a későbbi nemzedékek elől, mert így akarta megakadályozni, hogy bálványimádó hellyé tegyék. Mózes második könyve kijelenti, hogy az izraeliták kijöttek a Sínai pusztába, amely a Sínai sivatag volt. Itt táboroztak le a Sínai hegy előtt. Friss tanulmányok ezen szövegekre és a Mózes második könyvében leírt vándorlásra hagyatkozva, azt teszik valószínűvé, hogy a Sínai hegy a Sínai félszigeten található, és nem Szaúd-Arábiában, ahogyan népszerű elméletek állítják. Isten itt jelenik meg Mózesnek, és megkéri, hogy emlékeztesse Izrael népét arra a három hónapra, amikor „sasszárnyon hordozta” és magához fogadta őket.   

Isten itt egy szövetséget kezdeményez népével. Isten az Ő szeretetében, kegyelmes tettével kijelöli, vagy kiválasztja Izraelt, éppúgy, ahogy a korábbi szövetségekben is tette a pátriárkákkal. Isten már megszabadította Izraelt Egyiptomból, és most a Sínainál kötött szövetség folytatása lesz szabadító tettének. Ennek a szövetségi viszonynak feltételei vannak: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” (15. vers). Izrael eddig a pontig már megtapasztalta Isten különleges szabadítását. Vajon Izrael úgy dönt, hogy egyedül megy tovább, vagy úgy, hogy engedelmesek lesznek Istennek és követik Őt mindenhová, ahová vezeti őket? És hogy van ez ma velünk? Szánkkal szolgáljuk Őt, mint népe, aztán panaszkodunk és megpróbáljuk nélküle élni az életünket? Vagy úgy válaszolunk, mint Izrael: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott” (8. vers). Ez volt Isten vágya a Sínainál, és ez ma is, hogy legmélyebb, legbensőségesebb közössége legyen teremtett gyermekeivel.

Michael Hasel
Régészeti tanszék
Southern Adventist University


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése