2014. január 31., péntek

Mai szakasz: Példabeszédek 27

Figyelemreméltó, hogy amikor Salamon nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért, Isten bölcsességet és gazdagságot is adott neki (2Krón 1:10-12). Az anyagi javak helyes felhasználásához valóban elengedhetetlen a bölcsesség. Maga Jézus is megemlíti, hogy a gazdagság önmagában veszélyes (Mt 19:24). A Szentírásból kiviláglik, hogy az isteni bölcsesség visszatartja az anyagi javak birtokosait a meggondolatlanságtól (Péld 1:7).

Salamon király sajnálatos módon ugyanolyan emberi lény volt, mint mi. Szabad akarata volt, és képes volt azt választani, amit akart. Élettörténetéből megtudjuk, annak ellenére amilyen fényesen indult Istennel, komoly gyengeségei voltak és végül kiesett abból a magas vezető pozícióból, ahová Isten helyezte, mert megmételyezte szívét az Istent nem ismerőkkel kötött sok házasságával (1Kir 11:1-3).

Salamonnak valójában kétféle tapasztalata volt a bölcsességről. Először, mint Isten ajándékát, majd, mint az „élet iskolájában” tanultakat ismerte meg, saját szerencsétlen döntéseinek következményeként. Ez a második fajta bölcsesség szövi át a Példabeszédek könyvét. Nem olyan ember írta ezt a könyvet, aki Istentől kapta természetfeletti bölcsességét, hanem aki későbbi élete során megtapasztalta a szívfájdalmat és a bolond döntések okozta gyötrődést.

Ne érezzük azonban, hogy vádló ujjal mutogathatunk Salamonra, esete nem egyedi. Mi magunk is ugyanolyan ostobán ellenkezünk az Istentől kapott bölcsességgel és megtapasztaljuk ennek következményeit. A saját bölcsességünkbe vetett bizalom, akárcsak Salamonnál, veszélyezteti lelkületünket, és elfordít bennünket Istentől.

Élettapasztalatainak összegzéseként Salamon megállapítja, hogy az általános emberi gyengeség csak kárt okoz. Egyszerűen nem támaszkodhatunk a saját érzéseinkre. Ezen a megállapításon alapszik a Példabeszédek könyve 27. fejezetének kezdő verse: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.” (1.v.)

Mennyei Atyám! Szükségem van a segítségedre. Kérlek, ne csak bölcsességet adj, de világosságot arra is, hogyan használjam. Nem szeretném ostobán használni, hogy szégyent hozzak a nevedre és megbántsak másokat. Ámen.

Joe Sloan
Műsorpolitikai igazgató
Hope Channel, Inc.  (A Remény Csatornája televízióadó)
Fordította: Csala Beáta

2014. január 30., csütörtök

Mai szakasz: Példabeszédek 26

A Példabeszédek 26:18-19 azt mondja: „Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!” Azt tanulhatjuk ezekből a versekből, hogy a szavak képesek sebezni. Dávid tudta, hogy milyen komolyak a szavai, amelyeket imádkozott: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3). A fia, Salamon azt mondta: „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Dávid és Salamon is úgy gondolta, hogy mindenkinek óvatosan kell bánni a szavakkal; még a királyoknak is körültekintően kell megválogatni azokat mások társaságában. És nem csak ekkor fontos, de imádkozás közben is kérni kell az Úrtól, hogy irányítsa a beszédünket, és segítsen megtalálni a megfelelő szavakat. Ebből arra következtethetünk, hogy Dávid és Salamon pontosan tudta, mennyire fontosak a szavak abban a tekintetben is, hogy sikeres vezetővé válhassanak.

Személyes tapasztalataik révén bizonyára megértették, hogy a szavaikkal képesek maguk mellé állítani az embereket, vagy éppen ellenkezőleg. Amikor Dávid Saul elől menekült, a buzdító szavak kulcsszerepet játszottak kis csapata vezetésében, így hű emberei követték őt. Amikor Dávid harcban állt a fiával, Absolonnal, és esélytelennek tűnt a győzelem, akkor is szükség volt a motiváló szavakra, amelyekkel embereit buzdíthatta arra, hogy kövessék őt és így nyerhessék meg ezt a háborút.

Mielőtt elkezdenénk beszélni, imádkozzunk segítségért! A helyes gyakorlat az, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon a szavaim építően hatnak másokra, vagy rombolni fognak?” Ma szóljuk a szeretet szavait, hogy másokat építsünk, és felkészítsük őket Isten országa számára!

„Uram, Dávid és Salamon igazat mondott. A szavak képesek fájdalmat okozni. Kérlek, segíts nekem ma és minden nap, hogy óvatos lehessek a beszédemben, abban amit mondok és ahogyan mondom. Ámen.”

John Huynh
Director of Fundraising
Hope Channel
Fordította: Baksa Viktória

2014. január 29., szerda

Mai szakasz: Példabeszédek 25

Örülnék annak, ha a Példabeszédek könyve témák szerint lenne rendszerezve. Csodálatos lenne, ha egy helyen tudnánk olvasni mindenről, amit Salamon az igazságosságról, a gonoszságról, a jószívűségről, együttérzésről, kedvességről, szeretetről és egyéb témákról mondott. Ha például az igazságosságról szóló mondásai egy helyre lennének csoportosítva, egy párbeszéddel kezdődne arról, hogy mit ért azon, hogy az igaz ember olyan bátor, mint az oroszlán, vagy ha a bűn elkövetéséről lenne egy rész, az tartalmazná például azt, hogy mennyire nem helyes valakinek kirabolni a szüleit. Ez megkönnyítené a dolgunkat, amikor valakinek Salamon bölcsességéről szeretnénk bizonyságot tenni.

Ebben a fejezetben találjuk az egyik legösszefüggőbb gondolatsort. Mindegyik mondás azokról a döntéseinkről szól, amelyek egy mérsékelt, kiegyensúlyozott életet tükröznek, vagy azokról a tetteinkről, amelyekkel valakin segítettünk. Más szóval ez a fejezet arról szól, hogy személyes életünk legyen összeszedett, és segítsünk másoknak is okosan szervezett életet élni. Egy útmutató, hogyan kerülhetjük el azt, hogy csak a saját életünkre összpontosítsunk. 

Mindennél jobban tetszik nekem az utolsó vers, amely összefoglalja az egész fejezetet: „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (új prot. ford.) A fejezet azt mondja, hogy legyen bár szó arról, hogy mennyi mézet eszel (16. vers), vagy hogy mennyi fölösleges időt töltesz a szomszédodnál (17. vers), a legjobb az, ha nem sodródsz semmilyen szélsőségbe. Gyakran a jó dologból is megárt a sok.

Nagyon hasznos, amit a bölcs ebben a fejezetben mond: a mértékletesség az életem kulcsfontosságú elve.

„Drága Uram! Segíts, hogy Salamon szavain keresztül Rád hallgassak, mert ezek a Te szavaid! Segíts megszívlelnem, és adj bölcsességet, hogy jól tudjam irányítani az életemet, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb legyek mindenben, amit teszek! Ámen.”



Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel

2014. január 28., kedd

Mai szakasz: Példabeszédek 24

Rettenetes volt. Olyan rossz, hogy a halál is jobb lett volna annál, mint ami a szomszédommal történt.

A lakókörnyezetemből érkező halálhírrel kezdődött. Egy fiatal család három gyerekkel, akik fél év és 6 év közöttiek voltak. Marknál, a férjnél, rákot diagnosztizáltak. Kevesebb, mint hat hónap múlva meghalt otthon, Beth karjaiban. Ezután Beth elvesztette az állását. Majd egy tornádó majdnem földig tarolta a házukat. Mindennek a tetejébe az egyik gyermeknél folyamatos ápolást igénylő betegséget állapítottak meg. Micsoda lehetetlen helyzet!

Ma Beth újra házasságban él egy istenfélő emberrel, aki csodálatos férj és apa, és mind boldogan élnek az új otthonukban.

Bár szeretem, ha jól végződnek a dolgok, Beth történetében mégsem az új élet és a friss házasság ténye az, amiből erőt tudtam meríteni. Sokkal inkább az Istenbe vetett megingathatatlan bizalma jó és rossz időkben egyaránt. A nehéz időszakokban egyszer sem hallottam, hogy megkérdőjelezte volna az életet, sosem panaszkodott, és nem adta fel. Mindvégig tudta, hogy újra fel fog emelkedni, ha fogalmazhatok így, és hogy a rossz időszakok csak átmeneti akadályt jelentenek.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Péld 24:16). Meríts erőt ebből! Ez nem csak egy jól hangzó mondás. Ezrek életében bizonyult már igaznak, akik megtapasztalták a földi élet legsötétebb oldalait.

„Drága Urunk, Te vagy Ábrahám Istene. Te vezetted őt a nehéz időkben is. Te vagy Mózesnek és Izrael fiainak Istene, aki átvitted őket a sok nehéz időszakon újra és újra. Kérlek, vezesd az életem! Add meg nekem a bátorságot, amire szükségem van! Segíts az ígéreteidre tekinteni! Tudom, hogy megtartod a szavad. Add nekem a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy túléljem a nehézségeket; és a hitet, amivel éljek a jó időszakokban! Ámen”

Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel
Fordította: Kóczián Ágnes

2014. január 27., hétfő

Mai szakasz: Példabeszédek 23

Álmodtál már valaha arról, hogy gazdag legyél, ki tudd fizetni adóságaidat, segíteni tudj a családodon, és olyan dolgokat vásárolj, amelyekre szükséged van? Ez nem egy rossz álom vagy kívánság. Az én álmom azonban sokkal kiegyensúlyozottabb. Igen, jó lenne kifizetni adóságaimat, segíteni a családomon, és venni néhány dolgot, amire szükségem van. Egy másik dolog, amit jó lenne megvalósítani, hogy egy egészséges ételeket felszolgáló éttermet nyitni kedvenc városomban, egy olyan helyet ahová a fiatalok eljöhetnek elkészítni házi feladataikat, vagy megoszthatják gondjaikat, nehézségeiket valakivel, akitől segítséget kapnak, és megoldást találnak. Azután egy alapítványt létesítenék kedvenc jótékonysági tevékenységemnek, hogy ne kelljen állandóan pénzalapok után futkosni a jó cselekedetekhez. Aztán vásárolnék egy házat Franciaország déli részén, és onnan utaznék a világ különböző misszióállomásai között. 

De ha a Példabeszédek bölcs emberének igaza van, mihelyt a pénz a markomat érinti, az álmom, hogy azt csupa nemes célra fogom használni, szertefoszlik vagy hirtelen átalakul. A bölcs ezt mondja Példabeszédek 23-ban: „Ne törekedj a gazdagságra! Legyen eszed, és meg se próbáld! A pénz gyorsan elszáll, egy szempillantás alatt eltűnik, elrepül, mint a madár" (4-5. vers - ERV-HU fordítás).

Ez azt jelenti, hogy jó esélyem van arra, hogy ha sok pénzhez jutok, teljesen megváltozik korábbi hozzáállásom. A bennem levő bűnös elemek nagy valószínűséggel elrabolják azt a jót, ami bennem van és egy olyan egyirányú csatornává változtatják, amelyben nincs visszaút. Valószínűleg veszek egy nagy házat a pénzen, és elkezdek utazni a világban anélkül, hogy a misszióra vagy a családomra gondolnék.

Egészen addig, amíg a nagy pénzösszeg csak az álmaim látóhatárán van, távol a valóságtól, könnyű azt képzelni magamról, hogy igazságos leszek és kiegyensúlyozottan bánok a pénzzel. Az igazság viszont az, hogy Istenen kívül senki sem tud szívem hajlamairól.

Nem mintha a pénz rossz lenne. Csak veszélyes az igazságosságra, különösképpen akkor, amikor a meggazdagodás elsőbbséget kap az életünkben, és kimerít bennünket az, hogy egyre több és több pénzt keressünk. A pénz nem való mindenkinek. Csak Isten tudja, hogy kiben bízhat meg, hogy ki fogja az Ő országa javát szolgálni. És Ő felajánlja nekünk a megelégedettség ajándékát. Csak ki kell bontanunk, és élveznünk kell ezt az ajándékot.

„Drága Uram! Segíts megelégednem azzal, amim van, de ha valamilyen módon többhöz jutok, mint amennyire szükségem van, segíts, hogy jószívű legyek, és ne feledkezzek meg a családomról, a misszióról és a szükségben levőkről! Ámen."


Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel

2014. január 26., vasárnap

Mai szakasz: Példabeszédek 22

Sok ember tartja fontosnak, hogy nevet szerezzen magának, miközben a sikert, a gazdagságot és a boldogságot hajszolja. A Példabeszédek könyvének 22. fejezetében azonban azt a tanácsot kapjuk, hogy helyezzük a jó hírnevet a gazdagság elé.

Ez a fejezet végigvezet bennünket a jó hírnév megszerzésének folyamatán, de nem önmagunk felmagasztalására, hanem Isten dicsőségére. A 4. vers elmondja, hogyan érhetjük el az igazi sikert és boldogságot: „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (4. vers - új prot. ford.).

Figyeljük meg, hogy Isten hogyan részesíti különleges áldásokban azokat, akik a jó hírnevet a gazdagság fölé helyezik!

Szolgálat: „Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek” (9. vers).
Alázat: „Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király” (11. vers - új prot. ford.).
Gazdagság és tisztesség: Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani”  (29. vers – új prot. ford.).

A fejezet bölcs tanácsai a rossz döntések következményeit is leleplezik. Milyen kedves dolog Isten részéről, hogy a helyes irányba terel bennünket és figyelmeztet a veszélyzónákra is.

Nehéz idők: „Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat" (5. vers).
Baj: „Aki álnokságot vet, bajt arat” (8. vers).
Anyagi veszteség: „Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut” (16. vers).

A 17-21. versek szerint helyesen fogunk élni, ha szívűnket Isten ismeretére szenteljük és Isten bölcs szavai lesznek ajkunkon. Így az Istenben való bizalmunk is megszilárdul. Ha ezt elhatározzuk, megismerjük és érteni fogjuk Urunk igaz Igéjét. Isten szavai megragadnak az elménkben, és könnyen tudunk beszélni azokról. Másokkal is megosztjuk Isten receptjét, különösen a gyermekeinkkel, hogy a jó útra vezessük őket.

Végül mindenki dönteni fog, hogy a földi siker hajszolásában fog hírnevet szerezni magának, vagy a jó hírnevet a világi gazdagság fölé emeli és megtapasztalja Isten áldásait. Te mit választasz ma?

„Drága Uram! Segíts, hogy jó döntést hozzak ma, hogy jó hírnevet szerzek, nem magamnak, hanem a te tiszteletedre és dicsőségedre! Ámen.”


Susan Marcellino
Viewer Services Manager
Hope Channel, Inc.

2014. január 25., szombat

Mai szakasz: Példabeszédek 21

Az Ószövetségben az áldozatok bemutatása az istentisztelet részét képezte. Ez Ábrahámmal kezdődött, folytatódott a sátorszolgálatban és véget ért a jeruzsálemi templom pusztulásakor. Az áldozatok bemutatása központi szerepet töltött be a templomi istentiszteletben és az idő múlásával egyre nagyobb tekintélynek örvendett. De van egy központi téma, amely végigfut az egész Szentíráson, és amely azt bizonygatja, hogy az áldozatokat sorrendben helyezzük az igazság, engedelmesség és hit után.

Ézsaiás nagyon keményen tolmácsolja felénk az Úr üzenetét: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézs 1:11) A próféták teljes egyetértésben ismétlik az Úr üzenetét: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6). Izrael népe gyakran úgy tekintett az istentiszteletre, mint az áldozás rituális szertartására; csakúgy, mint ahogyan azt pogány szomszédjaik tették. De Isten szeretné, ha gyermekei megértenék az igazi istentisztelet fontosságát. Ezért ismételte Jézus ugyanezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9:13)

A Példabeszédek könyvének 21. fejezete kétszer is figyelmeztet bennünket arra, nehogy rossz indítékból járuljunk Isten elé (3. és 27. vers). A Példabeszédek 21:27 világosan kijelenti „A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák” (új prot. ford.). A gonosz ember azért hoz áldozatot, hogy Isten kedvében járjon, hogy ezzel fedezze bűnös cselekedeteit, amit továbbra is folytatni fog, vagy talán ami még ennél is rosszabb, álszenteskedésből. A Példbeszédek 21:3-ban Isten ezért figyelmezeteti azokat, akik hűek akarnak lenni az Úrhoz: „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (új prot. ford.). Milyen gyakran imádjuk Istent rossz indítékkal vagy olyan szándékkal, amin nem akarunk változtatni?

 „Drága Uram, segíts, hogy hálás szívvel járuljak eléd azért, amit tettél értem! Segíts, hogy az indítékaim tiszták legyenek és felismerjem, hogy mennyire nagy szükségem van Rád! S amikor távozom jelenlétedből, a Szentlélek tartson továbbra is a te közelségedben! Ámen.”


Oleg Kostyuk
a „Cross Connection”című műsor vezetője
Hope Channel
Fordította: Rajki Dávid

2014. január 24., péntek

Mai szakasz: Példabeszédek 20

A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld 20:12).

Feltételezem, hogy ti is hiszitek ezt az egyszerű tényt. Az Úr teremtette a szemünket és fülünket. Ahogy ezt olvassátok, szinte hallom, hogy felteszitek a kérdést: „Várjunk csak, nem Ő teremtette a többi testrészünket is?” És igazatok van, mert Ő teremtette. Tehát mégis mi olyan fontos ebben a versben? Töltsünk el egy kis időt ezzel a verssel, hátha van még más is, amin érdemes elgondolkodni!

Először is, a szemünk és a fülünk egyaránt rendkívül összetett, csodálatosan működő és hihetetlenül pontos érzékszerv. Ha jó a szemed, akkor tisztán, színes képeket látsz, rengeteg színt nagy fényerősség tartományban, és sokkal jobb minőségben, mint amit a legjobb kamerák tudnak. És ha a füled pontosan működik, akkor nagy frekvenciatartományban különböző erősséggel hallhatsz hangokat. Nem érthetjük meg teljesen a számunkra teremtett szem és fül szerkezetének, funkciójának a szépségét. Továbbá, hiába értenénk meg teljesen azt, amit már eddig is tudunk, mégsem tudnánk ahhoz hasonlítani, amit majd egy napon látni és hallani fogunk (1Kor 2:9).

Másodsorban ami még fontosabb: a fény és a hang ezen érzékelői az elsődleges eszközök a bennünket körülvevő világ és a Teremtőnk megismeréséhez. Ha elvesztenénk hallásunkat és látásunkat, akkor csak a tapintás, ízlelés és szaglás maradna meg. Az előbb említett érzékszervek elvesztése nem akadályozna minket teljesen Isten megtapasztalásában, de nagyságrendileg nehezebb lenne megismerni a szeretetét és kegyelmét. Tehát vigyáznunk kell ezekre az eszközökre fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Harmadjára, ha egy gazdag jótevő felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad nekünk, egy olyan ajándékot, ami ideális a tanuláshoz, és ha igazán hálásak vagyunk érte, akkor ez arra ösztönöz, hogy jóra használjuk, nem pedig olyasmire, ami tiszteletlenség lenne, ami elválaszthat minket az ajándékozótól. Tehát amikor Salamon azt mondja: „A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”, akkor szinte hallom, ahogy hozzáteszi, hogy ezeket a hihetetlen ajándékokat a legfőbb Alkotó dicsőségére és tiszteletére szabadna használnunk. Szinte hallom, ahogy könyörög, hogy hangoljam a lelki és szó szerint vett értelmem a Szentlélek kinyilatkoztatásához. Buzdít, hogy legyek készen a Szentlélek késztetésére.

Máté 13:13-15 és Márk 8:18 feljegyzi, ahogy Jézus szemekről és fülekről beszél, amelyek nem látnak és nem hallanak. A kő, bronz, faszobroknak talán vannak füleik és szemeik, de se nem látnak, se nem hallanak.
 „Urunk, Istenünk, a szemek és fülek tervezője, kérlek, hadd lássalak olyannak, amilyen vagy! Hadd hallhassam szelíd, halk hangodat a szívemben! Szeretném használni ezeket a lenyűgöző ajándékokat, hogy méltóságot és dicsőséget vigyek ebbe a sötét és zavaros világba. Ámen.”

David A. Steen
nyugalmazott professzor
Andrews University
Fordította: Rajki Dávid

2014. január 23., csütörtök

Mai szakasz: Példabeszédek 19

Mint minden fejezet a Példabeszédek könyvében, ez a fejezet is hihetetlenül tartalmas. Ugye milyen nagyszerű lenne minden tanítást megvizsgálni ebben a fejezetben? Sajnos azonban nincs elég időnk és helyünk az alaposabb tanulmányozásra. Ezért ma a 11. versre összpontosítsunk! „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.”

De hogyan lehet elnézni egy sértést? Hiszen az támadás ellenem! Ez így nem igazságos. Vissza kellene vágnom neki, nem? Kétség nélkül az a természetes reakciónk, hogy feldühödünk, és minden erőnkkel azon kezdünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kölcsönt kétszeresen visszafizetni. A bűnt elkövető ember megérdemli azt, amit kap érte. Ám apránként megtanultam, hogy miért is fontos elnézni mások vétkeit, ahogy a Példabeszédek is tanácsolja.

Mindezt pedig így tudtam megtanulni: ha követni akarom az 1Péter 1:15-ben leírtakat, miszerint szentek legyünk (ahogy Isten is szent), akkor figyelmesen kell hallgatnom Mikeás 7:18-ra, ahol Istenről ez a leírás olvasható: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” Illetve a 103. zsoltárra is, ami az egyik kedvenc fejezetem, különösen a 8-14. versek: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.”

„Uram, saját erőmből nem tudok szemet hunyni az ellenem elkövetett vétkeken. Tölts el Szentlelkeddel, és így gyümölcsöző lehetek a Te szereteteddel, ami rajtam keresztül megérint másokat, mivel csak így tudom azokat áldani, akik engem átkoztak. Ámen.”

David A. Steen
nyugalmazott professzor
Andrews University
Fordította: Rajki Dávid

2014. január 22., szerda

Mai szakasz: Példabeszédek 18

Nagyszüleim adták nekem a Dávid nevet, ami azt jelenti, kedvelt, ill. szeretett ember. Ők adták a második nevemet is, Artúr, ami azt jelenti, hogy erő. A családnevem Steen, ami a Steven (István) névből eredeztethető, aminek a jelentése korona. Ezeken kívül jó néhány névvel felruházott a családom az idők folyamán, mint például édesem, professzor, apa, papu (nagypapa), sőt dédpapa, stb. Némelyik nevem az életben betöltött szerepemhez kapcsolódik, mások valamilyen jellemtulajdonságot írnak le, amik jellemzőek rám, vagy legalábbis szeretném, hogy jellemzőek legyenek rám, vagy a szüleim szerették volna, hogy olyan legyek.
 
A nevek fontosak. Ha barátságot kötünk valakivel, először meg kell kérdeznünk a nevét az illetőnek, és azt is, hogy ő hogyan szereti a legjobban használni, hallani.

Istennek is sok neve van, amelyek a jellemét írják le. Az Ő neve minden név felett való. „Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az Ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt 148:13.). Csak egy néhány nevet szeretnék említeni Isten nevei közül: Elohim (Isten), El Shaddai (Isten Mindenható Úr), Adonai (Úr és Mester), Jehovah Shalom (az Úr az én Békességem), Jehovah Jireh (az Úr Gondoskodik).

Elképzelni is alig tudjuk a jelenetet Mózes második könyve 34. fejezetében, amikor Mózes azt a parancsot kapta, hogy menjen fel a Sínai-hegyre, egyedül. Ott történt meg, hogy az Úr elvonult Mózes előtt, és megmutatta dicsőségét, azaz kinyilatkoztatta magát Mózesnek. Figyeljük csak: „És az Úr elvonula Ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül”. (2Móz 34:6-7). Csodálatos! Ilyen az én Istenem. Milyen hatalmas Isten Ő! A jelleme az, ami különleges módon megszenteli Őt; és ez az oka, amiért az Úr imájában azt mondjunk, hogy „Szenteltessék meg a Te neved”. Isten neve olyan szent, hogy sohasem szabad könnyelműen vagy tiszteletlenül használnunk vagy kimondanunk (Neh 9:5-től).

A Példabeszédek könyve 18. fejezetében a 10. vers azt mondja: „Erős bástya az Örökkévaló, hozzá menekül az igaz, és védelmet talál”. (Hungarian Bible: Easy-to-Read Version). Micsoda hatalom van Isten nevében. „Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.” (Ellen G. White: Jézus Élete. Budapest, 2004, Élet és Egészség Könyvkiadó. 100. oldal)

„Uram, bárcsak megbecsülést és dicsőséget szereznék a Te nevednek ma! A Te nagy neved erős bástyájában adj nekem menedéket! Ámen.”

David A. Steen
nyugalmazott professzor
Andrews University
Fordította: Liebhardt László

2014. január 21., kedd

Mai szakasz: Példabeszédek 17

Van-e vajon valami köze a Példabeszédek könyve 17:22 versének a természetes ölősejtekhez? Szinte hallom a kérdést, mik azok az ölősejtek?
Az igen összetett rendszer könnyebb megértése érdekében hadd egyszerűsítsem le a magyarázatot!  Az ölősejtek a szervezet immunrendszerének rendkívül fontos elemei a sérült, vagy betolakodó sejtek ellen. A természetes ölősejtek olyan fehérvérsejtek, melyek megtámadják és elpusztítják a vírussal fertőzött sejteket, azokat, amelyek daganatképződés jeleit mutatják, és azokat is, amelyek bármi más módon sérültek, vagy elpusztultak.

Mi köze tehát a természetes ölősejteknek a Péld 17:22 verséhez? „A vidám elme….” – ez olyan közismert igevers, hogy mindnyájan be tudjuk fejezni a mondatot, „…jó orvosságul szolgál.” Egy egyetemi kutatócsoport tíz évvel ezelőtt bebizonyította, hogy a nevetés csökkenti a stresszt és erősíti a természetes ölősejteket. A kutatók nem rendelkeztek elegendő információval ahhoz, hogy bármi jóhoz, vagy rosszhoz kössék a gének és a sejtek változásait, de a rendelkezésükre álló információkból arra a következtetésre jutottak, hogy a nevetés, ha úgy tetszik a „vidám szív” okozta a változásokat.

Évekkel ezelőtt jelent meg Norman Cousins „Anatómia és betegség” című könyve, amelyben kifejtette, hogy a humor, a nevetés és a pozitív érzelmek nagyon fontos tényezők az egészség megőrzésében és a gyógyulásban. Azóta egyre több tanulmány bizonyította a nevetés-terápiáról, hogy működik. Olyan hatásos, hogy már számos egészségügyi intézményben bevett gyakorlat.

Gondoljunk csak bele, kevesebb, mint tíz szó a szent Bibliában, melyek igazságát hosszú évek kutatásai, több száz könyv és folyóiratokban megjelent cikk igazolja. Dicsőség Istennek, minden áldás forrásának!
Drága Uram! Kérlek, segíts, hogy még optimistább és vidámabb legyek, ha arra gondolok, amit megmentésemért tettél és a reményre, amit szereteted és értem hozott áldozatod nyújt nekem!  Ámen.

David A. Steen
nyugalmazott professzor
Andrews Egyetem
Fordította: Csala Beáta

2014. január 20., hétfő

Mai szakasz: Példabeszédek 16

Feltűnt már, hogy a kisgyermekeknek is megvan az érzékük a helyes, és a rossz megkülönböztetésére? Rögtön észreveszik, ha velük, vagy valaki mással igazságtalanul bánnak. Életünkben az egyik legnehezebb, megtanulandó lecke az, hogy az élet, legalábbis ahogyan mi ismerjük és éljük, igazságtalan. A Példabeszédek könyvének 16. fejezetében olvasható jó hír azonban újra meg újra biztosít bennünket arról, hogy Istené az utolsó szó.

Érzékletes hasonlat lehet egy sportpálya képe, egyenlő térfelekkel. Képzeljünk csak el egy olyan futballpályát, amely meredeken lejt, és képzed el, hogy a labdát a hegyen felfelé, az ellenfél kapuja felé továbbító csapat tagja vagy. Azon kívül, hogy meg kell küzdened a másik csapat erejével és tehetségével, még a gravitációval is szembe kell szállnod. A hegy az ellenfélnek segít, akik lefelé támadnak és ellened játszanak. Versenyfeltételeink ritkán egyenlőek ebben az életben, és a dolgok általában nem egyenlőek, Isten végső ítélete azonban ki fogja egyenlíteni a térfeleket (4. vers.).

Mi a helyzet akkor, amikor én játszom a pálya lejtését saját előnyömre kihasználva, a lejtős pályán lefelé? Az igazságtalanság most az én javamra dolgozik, hátszelem van, és lefelé űzöm a labdát a hegyoldalon. Mit teszek tehát? Meglovagolom a szerencsémet és kihasználom a lehetőség minden előnyét? Mivel Isten a végső bíró, Salamon tanácsa a következő: „Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.” (8. vers). Amikor a mérleg az én javamra billen, nem árt felidézni az igaz mérleg örök értékét (11. vers, és lásd még 3Móz 19:35; és Péld 11:1; 20:10, 23).

Tehát csak elhatározás kérdése, hogy a lejtős pálya melyik oldalán játszom? A 33. vers azt sugallja, hogy ez is az Úr irányítása alatt áll. Lehetséges, hogy Isten becsületességem és hűségem próbatételére használja a körülményeket a méltánytalanság és igazságtalanság idején, hogy megítélje elszántságomat és a belé vetett hitemet?

Uram, vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg engem és ismerd meg aggodalmas gondolataimat. Nézd meg, van-e valami bántó bennem és vezess engem az örökkévalóság útján. Ámen.

David A. Steen
Nyugalmazott professzor
Andrews Egyetem
Fordította: Csala Beáta

2014. január 19., vasárnap

Mai szakasz: Példabeszédek 15

Hogyan reagálsz, amikor úrhatnám emberek gorombán kritizálnak, vagy utasítgatnak? Az én természetes reakcióm a védekezés, talán még méregbe is gurulok egy kicsit és éles logikával válaszolok. Amikor tudom, hogy igazam van, alaposan meg tudom indokolni, amit tettem, és ahogy tettem. A haragos válasz könnyen kitör belőlünk. Túl gyakran egyszerűen elfogadjuk ezt, mint az élet normális velejáróját. Mélyebben belegondolva azonban, szavaim és viselkedésem a Jézussal való kapcsolatomat tükrözik.

Számításaim szerint a Példabeszédek könyve 15. fejezetének több mint egy tucat javaslata foglalkozik azzal, mi a legmegfelelőbb módja az utasítások kezelésének. Még legalább egy tucat igevers állítja szembe a gonosz, bolond, büszke és kapzsi emberek viselkedését az igaz, jó és bölcs emberekével. Salamon tisztában van vele, hogy boldogságunk, vagy szívfájdalmunk a saját hozzáállásunktól függ és döntésünktől, hogyan beszélünk és cselekszünk.

„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését.” (1. vers)
„A nyelv szelídsége életnek fája, az abban való hamisság pedig a lélek gyötrelme.” (4. vers) 

Kedvenc igém a 2. vers: „A bölcsek nyelve beszél jó tudományt; a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki.” Lelki szemeimmel látom a tudás szép, terebélyes, gondozott fáját. Azok a bölcsek, akik képesek őrizni ezt a fát. Sőt, valójában nem az a képesség-e maga a bölcsesség, ami érthetővé és széppé teszi az ismereteket?

A nyelv el tudja űzni a szépséget, elferdítheti és lerombolhatja.  Vagy dicsérni tud, megnyugtatni és gyógyítani. Ellen White így ír róla: „A folyamatos bírálgatás megmételyezi és elsötétíti bárkinek az életét.” Másutt pedig ezt mondja: „Ha az apák és anyák megtérnek, teljes átalakulás megy végbe elveikben és azok alkalmazásában. Gondolataik és szájuk beszéde is megtért lesz, átalakul”

Az én vágyam is a teljes körű, tiszta szívből fakadó, fenntartás nélküli megtérés.

Drága Uram, Kősziklám és Megváltóm! Add, kérlek ma, hogy a számat elhagyó szavak és szívem gondolatai elfogadhatók legyenek számodra!  Ámen.

David A. Steen
Nyugalmazott professzor
Andrews Egyetem
Fordította: Csala Beáta

2014. január 18., szombat

Mai szakasz: Példabeszédek 14

Miközben a Példabeszédek könyve 14. fejezetén elmélkedtél, melyik igevers tűnt a legismerősebbnek számodra? Hadd találgassak! Vajon a 12. vers? "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet." (új prot. ford.)

Vagy ha értesz az állattenyésztéshez, talán az a humoros szakasz is ismerős, ami arra utal, hogy ha ökör van a jászolnál, akkor bizony van mit lapátolni az istállóból (4. vers). Az ökör erejével a gazda nagyon sok munkát el tud végezni, de vannak melléktermékek is, amit aztán ki kell takarítani. Ez arra emlékeztet engem, hogy az életben a döntések nem mindig tiszták és helyesek, mégis az a feladatom, hogy kitakarítsam, tisztán tartsam az életemet.

Sok harc árán tanulgatom, hogy mindig hálás legyek Istennek azokért a döntésekért, amelyek után ki kell takarítani. Szinte minden esetben azért történtek rossz dolgok velem, mert választanom kellett, döntést kellett hoznom. Ezt tegyem, vagy amazt, esetleg valami teljesen mást? Minden döntésnek megvannak a következményei, sokszor pedig nem a legkellemesebbek. Egy ökörrel nagyobb földterületet fel lehet szántani, de nagy halmokat kell utána eltakarítani, sőt, az ökörnek nyilván több szénát kell ennie. A szabad akarat Isten egyik csodálatos áldása, amiért okunk van hálát adni! Gondoljunk csak bele, mi a másik lehetőség!

A magánzárkában raboskodó elítéltnek már nem sok választási lehetősége van. A haldokló betegnek, aki keservesen küzd még egy lélegzetért, és teljesen az orvosi személyzet hozzáértésétől és a gépektől függ, még kevesebb döntési lehetősége adódik. Ezért hát hálát adok Istennek a sok-sok döntési helyzetért még akkor is, ha nem mindig a jó utat választom. Isten kegyelme által azonban szabad akaratból dönthetek.

Azonban bármilyen döntésről legyen is szó, hiszem, hogy a Péld 14:12 az egyik legjobb útmutató. Salamon, a világ legbölcsebb embere azt mondja, hogy az az út, ami csak az én szemem előtt látszik jónak, valójában az örök halálba vezet. Péld 3:6 ugyanezt a gondolatot pozitív formában fogalmazza meg. "Minden te útaidban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útaidat."

"Uram, add, hogy ma minden döntésemben a te Szentlelked vezessen! Ámen."


David A. Steen
nyugalmazott egyetemi tanár
Andrews University 

2014. január 17., péntek

Mai szakasz: Példabeszédek 13

Mai tanulmányunk alapja, a Példabeszédek könyvének 13. fejezete Salamon bölcs mondásainak újabb gyűjteményét tartalmazza, amely tulajdonképpen a Példabeszédek első fejezetének 8. versétől kezdődött. Jómagam szívesen gyűjtöm az idézeteket, legfőképp az internet segítségével. Sok évvel korábban, még az internet korszaka előtt, úgy gyűjtöttem az idézeteket, ahogy éppen tudtam. A szerelemről és házasságról, szegénységről és gazdagságról, őszinteségről és becsületességről, valamint más erényekről szóló mondások voltak ezek. Mivel Salamonnak nem volt internete, valahogy meg kellett örökítenie az idézetek sokaságát, amelyekhez hozzájutott. A Példabeszédek könyvét azonban a Szentlélek ihletése által írta. Ezek az írások sokféle témát tartalmaznak, beleértve – ám nem kizárólagosan – a szorgalmat, a bölcsességet, a gyermeknevelést, az engedelmességet, a pénzkezelést, a becsületességet, az igazságosságot, a kommunikációt, és még sok egyéb tárgykört.

A szavakkal gondolatokat fejezünk ki. A szavaknak hihetetlen hatalmuk van, sebezhetnek, de gyógyíthatnak is; építhetnek, vagy rombolhatnak. Igen, a meggondolatlan beszéd sokféle kapcsolatot juttathat zátonyra: üzlettársi kapcsolatot, párkapcsolatot, barátságot, tanár-diák kapcsolatot, tulajdonosi viszonyt, stb. A hirtelen beszéd tönkreteszi a házasságokat, a családokat, a kormányokat, a hírnevet és a karriert.  

Salamon mondásaiban, többször is megjelenik a gondolat, hogy az ember beszédét Isten kell, hogy uralja: Péld 13:2-5, 15, és talán a 17. vers is erre utal (majd később a 18:21 és 21:23 is). Salamon számára ez nem volt új, bizonyára apjától, Dávidtól tanulta, hiszen már ő is feljegyezte ezt az elvet Zsolt 141:3-ban. A 39. zsoltár 2. versében pedig zabláról beszél, amivel meg kell fékezni a nyelvet. Jób is utal a beszéd hatalmára, és arra, mennyire fontos uralkodnunk a szavainkon (Jób 5:21; 15:3, 5; 20:12; 27:4). Az Újszövetség is többször tesz említést arról, milyen lényeges vigyáznunk a nyelvünkre. Jakab levelének 3. fejezete szintén ír a nyelv hatalmáról és arról, hogy Isten elvárja gyermekeitől, hogy vigyázzanak beszédükre, és mások javára szóljanak.

„Uram, azért imádkozom ma, hogy Te tégy zablát az én számra! Amikor feldühít valami, őrizd meg ajkamat! Amikor arra érzek kísértést, hogy megszóljak másokat, vagy pletykáljak, te óvj meg ettől! De ami még ennél is fontosabb, ma neked szentelem szavaimat is, Uram! Legyenek azok a te Szentlelked vezetése alatt! Használd nyelvemet a kedvesség, jóság, szeretet, irgalom és kegyelem országa építésére mindazok javára, akik körülöttem élnek! Ámen.



David A. Steen
nyugalmazott egyetemi tanár
Andrews University

2014. január 16., csütörtök

Mai szakasz: Példabeszédek 12

Van egy régi mondás, ami így szól: „Bárcsak újra fiatal lehetnék! Akkor még mindenre tudtam a választ.” Emlékszem arra az időszakra, amikor még tinédzser voltam, és mindenről volt véleményem, amit meg is akartam osztani mindenkivel. De ahogy öregszem, egyre inkább a hallgatás híve vagyok.

Néhány órával azelőtt, hogy elkezdtem a Példabeszédek 12 kommentárjának írását, kaptam egy levelet egy orosz kolléganőtől, aki olyan kérést tett felém, amely teljesen kizökkentett az egyensúlyomból. Olyan információkat kért a dolgaimról, amelyek abszolút nem az ő hatáskörébe tartoztak. Miközben remegve elolvastam a kérést, úgy döntöttem, hogy egy illetlenül dühös válasz helyett, inkább utánanézek a kért információknak. És örülök, hogy így tettem.

Néhány perccel később egy másik kollégám írt, hogy az információk, amelyeket a hölgy kért, nem neki kellenek személyesen, hanem az osztálynak, aminek minden joga megvolt, hogy hozzáférhessen azokhoz az információkhoz.

Azok az emberek, akik nem tudják uralni az érzéseiket, könnyen kínos helyzetben találhatják magukat, és szégyenkezhetnek eleget „Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (16. vers).

Talán azt gondolod az iménti történetről, hogy ez a multikulturális munkaterületek velejárója. De ez nem igaz. Az emberek gyakran félreértik egymást, és én csodálkozom, hogy eddig nem tört ki még több háború a földön. A jó kommunikációs készséget nehéz elsajátítani, és a legtöbbünkből hiányzik.


Ezért éri meg hallgatni. Mielőtt megengednénk, hogy bosszús hangulat legyen úrrá rajtunk egy semmiség miatt, inkább nézzünk utána a dolgok forrásának! Amikor valaki egy panasszal vagy tanáccsal fordul hozzánk, nézzünk utána mindennek aminek lehet, és ismételjük el, amit hallottunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól mértük fel a helyzetet!

Őszintén szólva nem is kell mindig válaszolnunk. Az emberek gyakran csak megértésre vágynak, és egyszerű meghallgatással lehetőséged van arra, hogy tanulj és növekedj.

És valóban, „az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot” (23. vers).

Ezentúl tudatosan törekedjünk arra, hogy többet hallgassunk és kevesebbet beszéljünk!

Andrew McChesney
újságíró Oroszországban
az Adventist Review című folyóirat rovatvezetője
Fordította: Rajki Dávid

2014. január 15., szerda

Mai szakasz: Példabeszédek 11

Egy orosz barátom egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyi tizedet adok. A kérdés igencsak meglepett. „Egy tizedet, természetesen” – válaszoltam.

A barátom ezután arra hívta fel a figyelmemet, hogy adjak három tizedet, hiszen az izraeliták is ezt az elvet gyakorolták, holott Isten ezt kifejezetten nem írta elő számukra. A Hetednapi Adventista Egyház doktrínája az egy tizedet hangsúlyozza.

A hetednapi adventisták hitelveiről szóló könyvben, amely az egyházunk 28 tantételét tartalmazza, ezt olvashatjuk: „Az izraeliták valószínűleg jövedelmük egynegyedétől egyharmadáig adtak vallási és jótékonysági célokra.” Néhány sorral lejjebb, a szerzők felteszik a kérdést: „Kell-e annyit adnunk, amennyit az izraeliták adtak? ... Az Újtestamentum sehol sem vonja vissza, és nem mérsékeli ezt a rendszert. Ha összehasonlítjuk kiváltságainkat és az általunk kapott áldásokat az izraelitákéval, azt látjuk, hogy Jézusban nyilvánvalóan nagyobb részt kaptunk.” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 291. oldal).

Orosz barátom egyszerű elvet vázolt fel a tizedfizetésre vonatkozóan. 10 százalék a tized, 10 százalék önkéntes adomány az egyház vagy a gyülekezet szükségleteire, további 10 százalék pedig jótékonysági felajánlás. A gondolat, hogy jövedelmem harmadát ajánljam fel, először ledöbbentett. Ám aztán úgy gondoltam, ha az izraeliták meg tudták ezt tenni, akkor én is ugyanezt teszem. Tehát, elköteleztem magam arra, hogy hat hónapon keresztül ilyen módon fogok adakozni.

Isten pedig megengedte, hogy új és meghökkentő módon vegyek részt ebben a kibővített adakozásban. Nem csak az töltötte be hálával a szívemet, hogy láttam, amint a gyülekezet építésére szánt alap folyamatosan növekedett; de annak is örültem, hogy segítségünkkel több afrikai diák hazautazhatott, hogy a nyarat a családjukkal töltsék; illetve, hogy egy moldovai édesapa szert tudott tenni egy autóra, s ez megkönnyítette 7 éves autista kisfiának gondozását.

Szinte hihetetlen, de ez idő alatt sosem szűkölködtem a pénzben. Sőt, nagyobb összeget sikerült megtakarítanom, mint valaha!

Salamon, az egyik valaha élt leggazdagabb ember ismerte a tizedfizetés elvének titkát. Ezért mondta a következőket: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (24-25. vers – új prot. ford.).

Andrew McChesney
újságíró Oroszországban
az Adventist Review című folyóirat rovatvezetője

Fordította: Baksa Viktória

2014. január 14., kedd

Mai szakasz: Példabeszédek 10

Abban az időben, amikor repülést tanultam az egyetemen az USA Washington államában, életem egyik nagyon nehéz időszakán mentem át. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellopom azt a kisgépet, amit az önálló repülésgyakorlatra vittem ki, és azt összetörve vetek véget az életemnek. Ám a gondolat, hogy mi fog történni, amikor édesanyám értesül a halálhíremről, túlságosan is aggasztott. Ezért végül úgy határoztam, hogy elrepülök a géppel kicsit távolabbra, ott leteszem, és elszököm. Észak felé fordítottam tehát a repülőt, és jó néhány órával később, kiürült tankkal egy elhagyatott kanadai reptéren találtam magam.

Akkoriban édesanyám is az Egyesült Államokban volt. Sohasem fogom elfelejteni az arckifejezését, amikor két nap múlva megérkezett értem egy kanadai rendőrkapitányságra. Mikor kihozott a fogdából, a szemei vörösek voltak a könnyektől és a két álmatlan éjszaka aggódásától, ami fájdalmas, mély nyomokat hagyott az arcán.

Amikor a repülőm nem tért vissza a reptérre, egy mentőalakulat kutatott utánam, édesanyám pedig órákon át rettegett attól, hogy lezuhantam. Ezután tudta meg, hogy Kanadába kell jönnie értem.

Valóban úgy van, ahogy Salamon mondta: A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának” (1. vers).

Mindig eszembe jut életem e pillanata, valahányszor nagy döntést kell meghoznom. Soha többé nem szeretném megszomorítani a szüleimet, ezért azt kérdezem ilyenkor magamtól, hogy a tetteim örömet vagy bánatot fognak nekik okozni. A válasz arra, hogy tisztelem-e a szüleimet, gyakran arra mutat rá, hogy a terveim vajon az Úr akaratával is harmóniában vannak-e. Sosem szeretném megszomorítani a mennyei Atyámat – és ez az, ami a legfontosabb.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
az Adventist Review rovatvezetője
Fordította: Kóczián Károly

2014. január 13., hétfő

Mai szakasz: Példabeszédek 9

Egy szombatiskolai órán, amit Moszkvában tartottam, az alkalom elején körbedobáltunk egy puha focilabdát és aki elkapta, annak meg kellett osztania valamit, amit az elmúlt héten tanult.

Bőven volt nevetés és kuncogás. Az öt kontinensről érkezett tanulók, diplomaták, irodai dolgozók csoportja küzdött, hogy találjon valami említésre méltót. Egy orvostanhallgató Afrikából elmesélte, hogy megtanult egy bonyolult kémiai képletet a héten. De többen csatlakoztak a Fülöp-szigeteki gondnokhoz, aki beismerte, hogy nem jut eszébe semmi.

Komolyan kétlem, hogy bárki úgy tudna befejezni egy hetet, hogy nem tanult semmi újat, legyen szó kézzelfogható, vagy ami még fontosabb lelki értelemben vett tudásról és éleslátásról. A probléma az, hogy nem mindig teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy tényleg tanuljunk, és ez nagy hiba.

Néhány év óta az a célom, hogy minden nap megtanuljak legalább egy új dolgot. Az ihletet egy 41 éves amerikai vezérigazgató adta, aki egy Moszkva-központú vállalatot irányít 3000 dolgozóval és kiemelkedő éves bevételekkel. Amikor sikerének titkáról kérdeztem ezt mondta: „Mindig emelned kell a lécet, nemcsak a beosztottaid számára, hanem saját magadnak is. Azt hiszem ez hihetetlenül fontos – megtanulni dolgokat, és kitolni a határaidat. Mindig tanulnod kell. Ha nem tanulsz, akkor akár fel is adhatod.”

Akár tudatosan, akár önkéntelenül, a vezérigazgató maga is Salamon útját követte, aki ezt mondta: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.”

Andrew McChesney
újságíró Oroszországban
az Adventist Review rovatvezetője
Fordította: Kóczián Ágnes

2014. január 12., vasárnap

Mai szakasz: Példabeszédek 8

A közönséges viselkedés és beszéd nagyon zavar.

Tiszteletlen ifjúkorom „színes” kifejezései beleivódtak emlékezetembe, de mára már nagyon szeretném kitörölni mindezt az elmémből. Hamar rájöttem, nem sokat tehetek az ellen, hogy egyes emberek a jelenlétemben káromkodjanak. Viszont tehetek lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzam, mi jut be a fülembe az internet és a hírportálok világából.  Ez a kérdés személyes ügy lett számomra, amikor a hírügynökségnél, ahol dolgoztam Oroszországban, a közönségesség kiszűrését szolgáló szabályzat megfogalmazásával és felügyeletével bíztak meg.

Nagyon sok hírportálnak semmi gondot sem okoz trágár megjegyzéseket leközölni, akár egyes szám első személyben idézve is. Néhány újság az ocsmány kifejezések első betűjét változtatás nélkül nyomtatja ki, amit a többi betűt "helyettesítő" jelek, szimbólumok (Pl. @&+#*) követnek, de mindenki tudja, hogy mi a szó valójában.

Annak a hírügynökségnek, ahol dolgoztam, semmilyen szabályzata sem volt a trágárság ellen. De hamar rájöttem, hogy nem voltam az egyetlen, aki azon volt, hogy Salamon szavai szerint éljen: „Számnak minden beszéde igazság szerint való, semmi sincs ezekben tisztességtelen, vagy romlott dolog.” (Péld. 8:8 -fordítás a King James angol Bibla alapján). A The Washington Post című napilap szabályzatát hívtam segítségül, amely megtiltotta a napi újságcikkekben a vulgáris szavak használatát, és nem engedte meg a trágár szavak használatát közvetlen idézetekben sem, még egyes betűk jelekkel való helyettesítésének módszerével sem.

Eleinte nem volt könnyű a szabályzatot betartatni. Néhány újságíró azt állította, hogy cikkeik sokat veszítenek megrázó hatásukból, ha kimaradnak a csúnya szavak. De én nem tágítottam. Aztán az Orosz Kormány is közbelépett. A gyermekek védelmében tettek erőfeszítéseket, és egy olyan törvényi szabályozást bocsátottak ki, amely előírta, hogy a média köteles korhatárok szerint szabályozni a megosztott tartalmat. Olyan besorolást kaptunk, ami megkönnyítette annak elérését, hogy törvénytelen legyen obszcén szavakat közzétenni.

Sajnos nem is olyan nehéz megfeledkeznünk arról, hogy minden közönséges szó, pletyka, és sikamlós tréfa a gonosztól származik. Salamon így figyelmeztet bennünket: „Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm” (Péld. 8:13). Az Isten iránti szeretet a gonosz szavaktól való megundorodást is jelenti.

Jó tudni, hogy még az orosz állam kormánya is egyetért az én szigorúbb közönségesség ellenes szabályzatommal. De még ennél is jobb ugyanazon az oldalon állni, ahol Isten áll.

Andrew McChesney
Oroszországban tevékenykedő újságíró,
valamint az Adventist Review adventista folyóirat rovatvezetője
Fordította: Liebhardt László

2014. január 11., szombat

Mai szakasz: Példabeszédek 7

Ebben a fejezetben Salamon a szex és az erkölcstelenség kérdésével foglalkozik. Napjaink tudományos kutatóinak széles körben elterjedt véleménye szerint a szexuális vágy az egyik legnagyobb, ha nem a legerősebb emberi vágy. A minket, embereket motiváló dolgok listájának élén áll az éhségérzettel és a félelemmel együtt. A marketingesek már régóta tudják, hogy vásárlásra tudnak bírni bennünket, ha a szex, az élelmiszer, vagy a félelem megjelenik termékeik, szolgáltatásaik hirdetésében.

Kevesen vitatnák, hogy egyes élelmiszerek és a félelem tönkretehetik az életet. Ám a szex lehetséges veszélyeit gyakran figyelmen kívül hagyja az a generáció, amelynek mottója: „Ha jónak érzed, csináld!”

Salamon a szexuális erkölcstelenséget nehezen leküzdhető bűnnek mutatja be. Mivel sok felesége és ágyasa volt, Salamon tudta, hogy a vágy nagyon erős és az öröm mulandó. Tudta, hogy a szexuális erkölcstelenség ösvényén lefelé tett egyetlen lépésnek is örökkévaló következményei lehetnek.

Pál apostol ugyanerre a veszélyre figyelmeztet: „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik” (1Kor 6:18 – új prot. ford.).

A Példabeszédek könyvének 7. fejezetében Salamon elmondja, hogy látott egy fiatalembert szívesen betérni egy csábító, buja asszony házába. A fiatalember talán úgy gondolta, hogy ez egy egyéjszakás kaland lesz. Talán legyőzte őt vágya, de megígérte magának, hogy ez soha többé nem fordul elő. Ám ezzel a tiltott tapasztalattal és tudással már soha nem lesz ugyanaz az ember, aki előtte volt. Salamon szerint a fiú ártatlanul erkölcsi öngyilkosságot követett el, „mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik” (23. vers).

A házasság kötelékén kívül gyakorolt szexuális élet az emberek erkölcsi életébe kerül. Ezért mondja az Úr: „Ne paráználkodj!” (2Móz 20:14).

Andrew McChesney
Újságíró Oroszországban
Az Adventist Review rovatvezetője
Fordította: Csala Beáta

2014. január 9., csütörtök

Mai szakasz: Példabeszédek 6

Salamon gyengéden felráz bennünket a kérdéssel: „Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel álmodból?” (9. vers – új prot. ford.).

Mindnyájan sok időt vesztegethetünk el az ágyban. Az ébresztőórámat mindig reggel 6 óra 4 percre állítom be, mert így jut elég időm az áhítatra, a zuhanyozásra, a borotválkozásra és a reggelire is, és hogy a reggeli csúcsforgalomban eljussak munkahelyemre, a hírszerkesztőségbe, ahol újságíróként dolgozom Oroszországban. Különös dolgot figyeltem meg az általam meginterjúvolt sikeres emberek alvási szokásaival kapcsolatban. Vezető üzletemberek állították, hogy 3-4 órát alszanak egy éjszaka. Éppen a minap kérdeztem meg egy vállalat mellettem ülő vezérigazgatóját a Moszkva-New York repülőjáraton, mi a titka annak, hogy végigalussza a tíz és fél órás utat. Halvány mosollyal bizalmasan közölte, hogy az elmúlt hét nap során nem aludt 24 óránál többet Moszkvában, ami átlag három és fél óra alvást jelent éjszakánként.

Ugyanakkor, nem rombolhatjuk testünket az alvásmegvonással. Nem törekedhetünk az álom elűzésére energiaitalokkal, vagy kávéval. Egészségünk megőrzése érdekében fontos a megfelelő mennyiségű alvás, és hogy minden nap kerítsünk időt a testmozgásra.

Úgy látom azonban, hogy a sikeres emberek a megfelelő mennyiségű alvással kapcsolatban alávetik testüket az agyuknak. Jól beosztják az idejüket, csak a fontos dolgokkal foglalkoznak, hasznosan töltik munkaidejüket. Ha túl fáradtak és már nem tudnak jól összpontosítani, napközben is rájuk törhet az alvás. Egyszer meginterjúvoltam egy milliárdos befektetőt, akinek az irodájában álló plüsskanapéja kihúzható ágyat rejtett. Azt mondta, a mai napig szinte minden nap ledől húsz percre szundikálni. Utána felfrissülten, újult erővel folytatja munkáját.

Nem állítom, hogy meg kell változtatni jól bevált alvási szokásainkat, és kevesebbet aludni. Salamon itt azokról beszél, akik lustálkodnak. Másrészt viszont gondoljunk csak bele, mennyivel többet tudnánk elvégezni, ha csak 15 perccel kelnénk korábban minden reggel. Napi 15 perc az hetente már 1 óra 45 perc és majdnem 4 óra évente. Ez elég sok plusz idő, amit felhasználva valami jót tehetünk az Úrért.

Andrew McChesney
újságíró Oroszországban
az Adventist Review rovatvezetője
Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Példabeszédek 5

Azt gondolhatnánk, hogy Salamonnak van mondanivalója a házasságtörés veszélyeiről. E fejezet elolvasása után azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha Salamon újrakezdhetné az életét, erősebb lenne (vagy inkább bölcsebb?), nem venne magához annyi asszonyt, hanem megelégedne egyetlen eggyel. Fiai számára mindenképpen valami jobbat szeretne.

Ha Salamon fia eddig nem is figyelt volna, apja azt szeretné, hogy most mindenképpen hallgasson rá. Így szól: „Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre!” (1. vers) „Most azért fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el számnak beszédétől!” (7. vers)

„Saját kutadból igyál vizet!” – tanácsolja, utalva arra, hogy a monogám kapcsolat előnyei messze felülmúlják a többi lehetőséget. Salamon azt kívánja fiának, hogy ne ismételje meg az ő hibáit, hanem fegyelmezettebb életet éljen, és mindig örvendezzen ifjúsága feleségének (18. vers).

A fejezet végén Salamon szégyenkezve és megbánással ismeri el, hogy minden, amit tett az Úr szemei előtt történt, és hogy saját könnyelműsége és az önfegyelem hiánya vezette tévútra.

Mi az, ami a fegyelem hiánya miatt ma tévútra vezet téged? Add át Istennek, mielőtt még túl késő lenne! 

Jackie Ordelheide Smith
Kommunikációs menedzser
Generál Konferencia lelkészi osztálya
Fordította: Csala Beáta