Mai szakasz: Példabeszédek 8

A közönséges viselkedés és beszéd nagyon zavar.

Tiszteletlen ifjúkorom „színes” kifejezései beleivódtak emlékezetembe, de mára már nagyon szeretném kitörölni mindezt az elmémből. Hamar rájöttem, nem sokat tehetek az ellen, hogy egyes emberek a jelenlétemben káromkodjanak. Viszont tehetek lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzam, mi jut be a fülembe az internet és a hírportálok világából.  Ez a kérdés személyes ügy lett számomra, amikor a hírügynökségnél, ahol dolgoztam Oroszországban, a közönségesség kiszűrését szolgáló szabályzat megfogalmazásával és felügyeletével bíztak meg.

Nagyon sok hírportálnak semmi gondot sem okoz trágár megjegyzéseket leközölni, akár egyes szám első személyben idézve is. Néhány újság az ocsmány kifejezések első betűjét változtatás nélkül nyomtatja ki, amit a többi betűt "helyettesítő" jelek, szimbólumok (Pl. @&+#*) követnek, de mindenki tudja, hogy mi a szó valójában.

Annak a hírügynökségnek, ahol dolgoztam, semmilyen szabályzata sem volt a trágárság ellen. De hamar rájöttem, hogy nem voltam az egyetlen, aki azon volt, hogy Salamon szavai szerint éljen: „Számnak minden beszéde igazság szerint való, semmi sincs ezekben tisztességtelen, vagy romlott dolog.” (Péld. 8:8 -fordítás a King James angol Bibla alapján). A The Washington Post című napilap szabályzatát hívtam segítségül, amely megtiltotta a napi újságcikkekben a vulgáris szavak használatát, és nem engedte meg a trágár szavak használatát közvetlen idézetekben sem, még egyes betűk jelekkel való helyettesítésének módszerével sem.

Eleinte nem volt könnyű a szabályzatot betartatni. Néhány újságíró azt állította, hogy cikkeik sokat veszítenek megrázó hatásukból, ha kimaradnak a csúnya szavak. De én nem tágítottam. Aztán az Orosz Kormány is közbelépett. A gyermekek védelmében tettek erőfeszítéseket, és egy olyan törvényi szabályozást bocsátottak ki, amely előírta, hogy a média köteles korhatárok szerint szabályozni a megosztott tartalmat. Olyan besorolást kaptunk, ami megkönnyítette annak elérését, hogy törvénytelen legyen obszcén szavakat közzétenni.

Sajnos nem is olyan nehéz megfeledkeznünk arról, hogy minden közönséges szó, pletyka, és sikamlós tréfa a gonosztól származik. Salamon így figyelmeztet bennünket: „Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm” (Péld. 8:13). Az Isten iránti szeretet a gonosz szavaktól való megundorodást is jelenti.

Jó tudni, hogy még az orosz állam kormánya is egyetért az én szigorúbb közönségesség ellenes szabályzatommal. De még ennél is jobb ugyanazon az oldalon állni, ahol Isten áll.

Andrew McChesney

Oroszországban tevékenykedő újságíró,

valamint az Adventist Review adventista folyóirat rovatvezetője

Fordította: Liebhardt László