2013. október 31., csütörtök

Mai szakasz: 85. zsoltár

Kórah fiainak ez a zsoltára Izráel népének a babiloni fogságból való visszatéréséről szól. Az Úr megharagudott népére, és megengedte, hogy a héberek elszenvedjék az ellene való lázadásuk szörnyű következményét. A krónikás a következő szavakkal írja le Jeruzsálem véres elestét. „Pedig az Úr, atyáik Istene időben elküldte hozzájuk a követeit, mert kedvezni akart a népének és lakóhelyének. De az emberek kigúnyolták Isten követeit, a beszédét megvetették, és gúnyt űztek a prófétáival, míg végül az Úr haragja fölgerjedt a népe ellen, és többé már nem volt segítség.” (2Krón 36:15-16)

A zsoltáríró most örvendezik, mert Isten megbocsátott népének, elfedezte vétkeit, és elfordította haragja hevét. (3. vers) Azonban még mindig akadt gond, miközben a nép hazatelepült, és megpróbálta újjáépíteni a templomot. A zsoltáros könyörög Istenhez, hogy állítsa vissza jóindulatát, és szüntesse meg haragját. Majd hozzáteszi: „Vajon örökké haragszol ránk?” Akárcsak a ma emberének imája, amikor a megújulást keressük. Könyörög Istenhez, hogy ismét áldja meg a népét, ahogyan a múltban tette, és a dicsősége lakozzon a földjén. (8-10. vers)

Az igazságosság és a kegyelem szétválasztása mindig is Sátán stratégiájának része volt. De a megváltás tervének csodáján keresztül Jézus elvette vétkeinket, és a javunkra írja az Ő igazságosságát, bemutatva ezáltal, hogy Isten kegyelmes és igazságos. „A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.” (11-12. vers; lásd még E. G. White: Jézus élete, 670. oldal) Isten hűségének szövetsége ismét gyümölcsözővé teszi a föld termését. (13. vers)

Urunk, a zsoltárossal kiáltunk ma hozzád. „Nem elevenítesz-e meg minket újra?” Nem segítesz rajtunk a tömérdek nehézség közepette, amivel napjainkban, ahogy az idő végéhez közeledünk, egyre inkább szembesülünk?

Beatrice Neall
Nyugalmazott egyetemi tanár
Union College
Fordította: Csala Beáta

2013. október 30., szerda

Mai szakasz: 84. zsoltár

Szinte fülünkbe cseng a zsoltár zenei kísérete, amikor e sorokat olvassuk: „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

A kórusok és a zenészek, akiket Dávid vezetett, boldogan éltek és szolgáltak a szentély udvarán. Ezt a zsoltárt Kórah fiainak zsoltáraként ismerjük. Milyen csodálatos, hogy a nagy lázadó családja nem lépett Kórah lábnyomába! Éppen ellenkezőleg, szerették szolgálatukat Isten templomában. Úgy tekintettek a szentély-templomra, mint Isten lakhelyére, és vágyakoztak megpillantani Isten arcát.  Salamon így tűnődött: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem." (1Kir 8:27).

Habár ez a zsoltár Kórah fiainak érzéseit tükrözi, ugyanakkor Dávid gondolatait is kifejezi. Ezt olvassuk a 10. versben: „Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!” Dávid szeretett az Úr házában időzni egész életében (Zsolt. 23:6). Meglehet, hogy néha távol volt Isten házától, amikor harcba vonult, de akkor is arra vágyakozott, hogy a szent sátorhoz járulhasson. Még amikor a „Baca”, azaz a Siralom völgyén vonult is át, Istennek mondott hálát a frissítő esőért. Így kiáltott fel: „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (11. vers). Túláradó volt a hála Dávid szívében Isten iránt, Aki olyan bőségesen megáldotta. „… nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.” (12. vers).

Ima: Urunk, szeretjük szombatjaid bőséges áldásait, ahogy összegyűlünk az Úr házában, ahol a szombatiskolán bőséges lelki táplálékban van részünk; ahol missziós történetekkel, a zene és a prédikáció áldásaival gazdagodhatunk, miközben együtt dicsőíthetünk Téged hittestvéreinkkel. Add meg, hogy szívünk egészen összhangba kerüljön Veled, és örömmel énekeljünk majd házadban a szombatnap áldásairól, ahol jelenlétedbe jöhetünk, és megpillanthatjuk arcodat lelki szemeinkkel. Semmi jót nem vonsz meg tőlünk amíg Tebenned bízunk. Ámen.

Beatrice Neall
Nyugalmazott egyetemi tanár,
Union College
Fordította: Liebhardt László

2013. október 29., kedd

Mai szakasz: 83. zsoltár

Isten népének ellenségei összegyűltek, hogy szövetségre lépjenek az izraeliták ellen. Közülük néhányan Ábrahám unokaöccsének, Lótnak, és Ábrahám fiának, Izmáelnek a családtagjai, leszármazottjai voltak, és más népekkel szövetkezve, el akarták nyomni az izraelitákat. A céljuk az volt, hogy örökre elnémítsák Isten népének tagjait; megsemmisítsék őket, hogy még az emlékük se maradjon fenn.

A Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint ez a zsoltár Jósafát nehézségére utal, amellyel akkor nézett szembe, amikor az ellenfelei összefogtak ellene. Mi volt Jósafát válasza e támadásra? A krónikák második könyvének 20. fejezetéből megismerhetjük a történetet. A király és az emberei térdre borultak az Úr előtt, elismerték a szuverenitását, előadták az ügyüket, és kérték Isten beavatkozását az oldalukon. Majd Isten áldásával felvonultak, és szembenéztek az ellenséggel, miközben a Mindenhatót magasztalva ezt énekelték: „Az Urat dicsérjétek, mert az Ő irgalmassága örökkévaló!” Amikor Jósafát serege elérte az ellenség táborát, mindenkit holtan talált, mivel egymást gyilkolták meg. Az ellenség anélkül bukott el, hogy Isten népének bármit is tennie kellett volna.

Érezted már úgy valaha, hogy az egész világ ellened van? Valószínűleg már a szeretett családtagjaink és legkedvesebb barátaink miatt is bánkódtunk az életben. Vagy talán maga az élet kezd összedőlni a fejünk felett, és már csak levegő után tudunk kapkodni a romok súlya alatt.

Ahogy Isten az izraelitákért harcolt, úgy fog értünk is harcolni ma. Add át magadat neki, dicsérete legyen ajkadon, és meglátod az Úr szabadítását!

Kimberly Bobenhausen
otthon tanító édesanya
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 28., hétfő

Mai szakasz: 82. zsoltár

A zsoltár nyitóverse egy tárgyalóterem képét idézi fel. Isten elnököl és ítélkezik ezen a hatalmas gyűlésen, és érdekes módon, pont Izráel bírái ellen emelnek vádat. Az Igaz Bíró elmarasztalja őket gonosz elfogultságuk miatt, és kéri ezeket a bírákat, hogy álljanak a védtelenek szükségletei és jogai mellé.

Ahogy olvastam Isten kérlelését, hogy védjék meg az apátlanokat és gyengéket, valamint mentsék meg a szükségben szenvedőket, a gondolataim önkéntelenül Jézus életére és cselekedeteire ugrottak. Lukács így írja, „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lukács 4:16-19).

Ugyanaz a Jézus, aki tanácsolta a népét az Ótestamentumban, most példát mutat feddhetetlen életén keresztül, hogy hogyan kell védeni a védtelent, az özvegyet, árvát és a szegényt. Szinte látom Jézust, ahogy gyengéden védelmezi az özvegyet az ő két fillérjével. Látom, ahogy hívogatja a gyerekeket, miközben a barátait erre ösztönzi: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.” Látom, ahogy ránéz összetört szívű édesanyjára, és János gondjaira bízza. Milyen gyönyörű szemléltetése a szeretetnek! Egy éles kép, amin keresztül láthatjuk, hogy Jézus hogyan kezelte az embereket, és hogyan szeretné, hogy mi kezeljük a saját embertársainkat. Mi a te kedvenc történeted Jézusról, ahol Jézus bemutatja szerető gondoskodását azoknak, akiknek szüksége volt Reá?

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Ámen.

Kimberly Bobenhausen,
Otthon tanító tanár
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 27., vasárnap

Mai szakasz: 81. zsoltár

A mai igeszakaszunkban csodálatos ígéret található. „Ó, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utamon járna! Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezemet." (14-15. vers)

Isten meg akar menteni minket. Hallod a vágyakozását a hangjában? És annak ellenére, hogy az izraeliták elutasították Istent, mégis így szólítja őket: „Az én népem." Máté evangéliuma 23. fejezetének 37. versében Jézus könyörög a gyermekeinek. „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti a kis csirkéit a szárnya alá; de te nem akartad."

Hallottad már Jézus hangját, amikor könyörgött neked, hogy oszd meg vele az életedet? Hogy biztonságba helyezhessen, és megvédhessen, mint ahogy egy kotlós védi a kiscsibéit? Jézus gyakran utal úgy önmagára, mint gondviselőnkre. Ő „a jó pásztor". Ezt mondja. „Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem." Kiscsirkék. Bárányok. Jézus a gondodat szeretné viselni. Vigyázni akar rád, és meg szeretne védeni. Szeretne közelebb vonni magához; közéd és az ellenfeleid közé szeretne állni.

Ma azért szeretnék imádkozni, hogy te meg én átadhassuk magunkat az Ő szeretetének. A 91. zsoltár 4. versében Isten ezt az ígéretet teszi. „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lesz az oltalmad." Ámen.

Kimberly Bobenhausen,
otthon tanító tanár
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 26., szombat

Mai szakasz: 80. zsoltár

Mint az előző zsoltár, ez is a nemzet szorongattatásának idején íródott, és ez is egy könyörgés Isten közbelépéséért. De ez a zsoltár más hangnemben íródott. Ez egy szelídebb esdeklés, tele a jobb idők emlékeivel. Úgy beszél Istenről, mint pásztorról, és szőlőművesről. Ez egy önmagát alárendelő hangnem, amely azoké az embereké, akik már hajlandók megengedni Istennek, hogy vezesse, irányítsa, oktassa és gondozza nyáját.

Ennek a zsoltárnak a második versében utalás találunk Isten dicsőségére a sekinára: „Te, aki kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!” Ez folytatódik a negyedik és a nyolcadik versben, ahol a zsoltáros ezt írja. „Ragyogtasd ránk az orcádat”, és megismétlődik az utolsó versben is. Izráel fiai ismerték azt az időszakot, amikor Isten dicsősége állt az életük középpontjában. Ők szó szerint, fizikailag érezhették Isten jelenlétét a szentélyben. Milyen melengető és biztonságot sugárzó ez a gondolat!

A héberek úgy képzelték el Istent, mint a fényt. Ő volt a tűz az égő csipkebokorban Mózes pusztai tapasztalatában. Ő volt a ragyogó fényű tüzes felhő, amely vezette a hébereket a sivatagon keresztül. Ő volt az izzó ragyogás, amit Mózes arcán láttak, miután találkozott Istennel. Előfordult már, hogy elképzelted, milyen lenne követni egy tüzes felhőt a pusztában? Hogy milyen az, amikor fénye betölti az otthonodat, amikor esti nyugovóra térsz?

Ugyanennek a tűznek a jelenléte elérhető számunkra is, hogy égjen az otthonunkban és a szívünkben. Miután Jézus felment a mennybe, elküldte számunkra ezt a tüzet. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélek erejével.” (ApCsel 2:1–4)

A Szentlélek segítsége révén térhettünk vissza Isten dicsőségébe. Rajta keresztül újra csatlakozhatunk a héberek Istenéhez, az Úrhoz, aki arra vágyik, hogy közöttünk élhessen. Azért imádkozom, hogy Isten gyújtsa meg a Szentlélek tüzét az én életemben, és a tiédben is még ma!

Kimberly Harris,
otthon tanító anya,
katonafeleség
Fordította: Baksa Viktória

2013. október 25., péntek

Mai szakasz: 79. zsoltár

Ezt a zsoltárt az után írta Ászáf, hogy a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Sötét időszak volt ez Júda népének életében. Salamon templomát lerombolták, és felgyújtották. A város tele volt kőtörmelékkel és hamuval, és füst szállingózott a megmaradt romokból. Az emberek, akik túlélték az eseményeket, megviseltek, fáradtak és szívükben megtörtek voltak. Sokan látták meggyilkolt szeretteiket, és temetetlenül heverő holttesteiket. Mindezek közepette Ászáf a szenvedésből való szabadulásért kiált Istenhez. Visszatekintve a történelmükre, az izraeliták sok esetet tudtak felidézni, amikor a hitehagyás és lázadás eredményezte szenvedést követően Isten kifogyhatatlan szeretete és kegyelme kiáradt a megtért szívű emberekre. Ezért a kegyelemért könyörög most Ászáf.

Eljutottál már arra a pontra, amikor a legszívesebben megragadtad volna Istent, azt kiáltva: „Elég! Nem bírok többet elviselni!”? Mindegy, hogy csalódottság, harag vagy elkeseredés miatt, de mindannyiunkkal megtörténhetett ez. Helyzetünk talán a saját vétkünk eredménye, vagy egyszerűen annak következménye, hogy bűnös világban élünk. Talán nem is komoly csapás vagy tragédia kényszerít a térdeinkre; egy nehéz nap is lehet rettenetesen nyomasztó. Nem számít, milyen helyzetben vagy, Isten hűséges kegyelme és szeretete a mi alázatos szívünkre is kiárad, vigasztalást és gyógyulást hozva.

Jeremiás könyve 33. fejezetében találjuk Isten válaszát gyermekei kegyelemért könyörgő kiáltására. A negyedik verstől így olvassuk: Mert így szól az Úr, Izráel Istene e város házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként… Íme, én hozok nekik enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és a hűség kincsét. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és fölépítem olyanná, mint kezdetben volt. Megtisztítom minden vétkétől, amellyel vétkezett ellenem, megbocsátom minden bűntettét, amellyel vétkezett ellenem, és gonoszul föllázadt ellenem. És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a Föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet szerzek nekik.
Ez az Úr ígérete számodra!

Amikor lesújtva érzed magadat bűnösség és érzelmi zűrzavar miatt, ez az Ő válasza gyötrő kiáltásodra. Isten az Ő túláradó szeretetében békét és biztonságot ígér. Milyen csodálatos ajándék! Gyarlóságunk ellenére Isten szeretete örökké tart. „Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló… mert jóra fordítom az ország sorsát, mint amilyen kezdetben volt. Ezt mondja az Úr.” (Jer 33:11/b)

Kimberly Harris,
otthon tanító anya,
katonafeleség
Fordította: Kóczián Ágnes

2013. október 24., csütörtök

Mai szakasz: 78. zsoltár

A nemzeti himnusz hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar vagy éneklő tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai magasztalják az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek. Szokatlan volna, ha a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz szándékával ellentétes hatást váltana ki.

Azonban a 78. zsoltár pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait szembeállítja Isten csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja őket. Miután átkeltek a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából, ők nemhogy hálásak lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor Isten mannával látta el őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű fürj elfogyasztása után sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt, és megbocsátott nekik többször is.

Ez a zsoltár egy nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda kiválasztását énekli meg. A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére is. Soha ne legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az, hogy választott nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől függ. Isten nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk Őt.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Sebestyén Ilona

2013. október 23., szerda

Mai szakasz: 77. zsoltár

Sokféle szomorú jellemzője van az önsajnálatnak. Az egyik, hogy senki más nem tud róla. Az önsajnálat csendben felemészt bennünket. Szabadjára engedve, súlyos kárt okozhat nekünk, sokkal nagyobbat, mint maga az esemény, ami kiváltotta.

Figyeljük meg Illés példáját! Isten óriási támogatást nyújtott a prófétának, ahogy együtt megtizedelték a Baál-kultuszt a hamis prófétáival együtt, és az egész Izráelt visszavezették Istenhez. Úgy tűnt, Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Mégis, órákon belül a bátor próféta elmenekült egyetlen asszony elől. Képzeljük csak el, hogy milyen hatással volt ez azokra, akik éppen akkor tértek vissza Illés hatalmas Istenéhez! Nem tudhatjuk meg, hogy milyen messzire futott volna a próféta a pusztaságban, és mikor tért volna vissza, ha egyáltalán visszatért volna, Isten közbeavatkozása nélkül.

Az a baj az önsajnálattal, hogy soha nem javít a helyzetünkön. Valójában károsíthatja az egészségünket, depressziót és feszültséget okozva.

A zsoltár első tíz versében szerzőnk elmerül az önsajnálatban, több mint tízszer alkalmazva az „én”, „engem’’, „magam” kifejezést. Szerencsére az utolsó néhány „én” kirángatja őt a sajnálkozásból. Istenre irányul a figyelme, és lehangoltsága elmúlik. Isten művein elmélkedve, elfeledkezik a saját jelentéktelen problémájáról.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Csala Beáta

2013. október 22., kedd

Mai szakasz: 76. zsoltár

A PATRIOT rakétaelhárítási rendszer neve angol szavakból képzett mozaikszó. A jelentése: hazafi. Olyan védekezőrendszernek tervezték, amely nyomon követi, és lelövi a támadó rakétákat. Azokat, akik a rakétatámadástól való félelem árnyékában élnek, talán megnyugtatja egy ilyen védelemi berendezés létezése. Kezdettől fogva, a népeknek ugyanannyit kellett költeniük a védelmi berendezésekre, mint a támadófegyverek kifejlesztésére.

Istennek mindig voltak angyalai a gyermekgyilkolásra emelt kezek visszatartására.  Paralízissel és leprával sújtotta más felemelt kezek tulajdonosait, vízbe fullasztott egy egész hadsereget, és egy sor más módszerrel állította meg azok gonosz szándékát, akik a népének ártani akartak. Számtalan bibliaszöveg úgy írja le Istent, mint aki késedelmes a haragra. Nem veszíti el a nyugalmát, és nem bosszúálló. Ám az Ő tűrésének is van egy határa, és amikor ez elérkezik, nagy bánatára lesz azoknak, akik a rossz oldalon állnak.

De, ó, milyen csodálatos érezni a védelmet, ami az Ő oldalán tapasztalható!  Akik az Ő egyházához tartoznak, érzik a jelenlétének melegét. Akik megmaradnak az Ő szeretetében, megtapasztalják a békességet, amit az Ő Szentlelke ad. Még ha a halál árnyékának völgyében kell is járnunk, nem fogunk félni a gonosztól, mert Ő velünk van.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Csala Beáta

2013. október 21., hétfő

Mai szakasz: 75. zsoltár

Kinek ne tűnt volna föl már, hogy akik mit sem törődnek a vallással, a hittel, gyakran luxuskörülmények között élnek. Olyan lehetőségük és alkalmuk van, amit szerintünk az Istent követők érdemelnének. Azok, akik semmibe veszik Istent, virágzó üzletet vezetnek, a gazdagságuk oly mértékben gyarapodik, hogy nem is kell már többé dolgozniuk.

Úgy tűnik, Istennek nem az a szándéka, hogy a népe gazdag legyen. Talán az nem tesz jót az Istennel való kapcsolatuknak. Az Úr arra vágyik, hogy az emberek felismerjék a tőle való függőségüket.  Mégis, továbbra is fennáll a kérdés, hogy miért élnek az istentelenek ilyen kényelemben és luxusban. A zsoltáríró biztosít bennünket, hogy ez nem marad mindig így. Isten véget fog vetni ennek az igazságtalanságnak a maga idejében.

Hosszú időt töltünk azzal, hogy az életünk kérdéséről gondolkodunk, merre tartunk, és hová nem. Megvolt a saját elgondolásunk arról, hogy mit kell tennünk, hol kell lennünk, és főleg, hogy mindezt mikor. Egyszer úgy egyezkedtem Istennel, hogy ha várok, és nem teszem ezt meg azt a következő 10 évben, akkor megtehetem majd azt meg amazt. Szerencsére, Isten nem vette figyelembe az én időzítési tervemet, sokkal inkább a sajátját.

Szinte mindnyájan felismertük már, az idő igazolja, hogy Isten időzítése a legjobb.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Csala Beáta

2013. október 20., vasárnap

Mai szakasz: 74. zsoltár

Valószínűleg semmi sem tudja jobban felszítani egy nép haragját, mint amikor meggyalázzák az istenüket, és megszentségtelenítik az istentiszteleti helyüket. Közel 150 évvel Jézus születése előtt Antiokhosz Epiphanész megrohamozta Jeruzsálemet, és feldühítette a zsidókat azzal, hogy egy disznót áldoztak fel a templom oltárán. Hinduk, muszlimok és keresztények mind az elpusztított vagy megszentségtelenített szentélyek, mecsetek és templomok miatt harcolnak.

Ezt az imát olyasvalaki mondta el, aki elítélte a templom megszentségtelenítését. Isten ellenfelei meghódították a szent helyet, összetörték a faragványokat, földig égették a szentélyt (4–8. vers),  beszennyezve azt a helyet, ahol Isten neve lakott.

De az „ellenfél” nem mindig a gyülekezeten kívül van. Mindannyiunknak más nézőpontja van arról, hogy miképpen viszonyuljunk Isten szentélyéhez. Eltérő nézőpontunk van arról is, hogy mi az, ami beszennyezi a templomot. Le kell vennünk a cipőnket? Be kell fednünk a fejünket? Ezt a kérdést nem könnyű megoldani, mivel azok a dolgok, amelyek elősegítik valakinek az Isten-imádatát, akadályozhatják másokét.

Az imádat helye szent hely, és annyira tisztán kell tartanunk, amennyire lehetséges. Bármilyen hanyagság a templom állapotával kapcsolatban tiszteletlenségnek minősül. Semmilyen kulturális szokás nem menthet fel ez alól. A cipő és a kendő használata azonban kulturális szokás. Egyes kultúrákban a felvétele, másokban a hanyagolása lenne tiszteletlenség. A cél az, hogy olyan tiszteletteljes környezetet hozzunk létre az istentisztelet számára, amilyet csak lehetséges.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 19., szombat

Mai szakasz: 73. zsoltár

Jusztíciát, az igazság istennőjét gyakran ábrázolják bekötött szemmel, mérleggel a kezében, jelezve, hogy az igazságot semmilyen előítélet nem árnyékolhatja be. Rengeteg országban viszont mégis úgy tűnik, hogy a bírók vakok, és nem tudják megkülönböztetni a jó, a rossz, vagy a jogos dolgokat. Aszáf, a zsoltáríró is úgy vélte, néha Isten sem látja jól az igazságot.

Mindannyian játszottunk már úgy, hogy mi a szabályokat követtük, más azonban csalással szerezte meg a győzelmet. A fiatal focista, Maradona például egyszer a kezével lökte a labdát a kapuba, nem pedig fejelte, és a csapata megnyerte a világbajnokságot. Azok, akik a korlátokon belül maradnak, és betartják a szabályokat, gyakran utolsóként végzik. Sőt, sok hitetlenből lesz multimilliomos.

Aszáf, az egyik legbölcsebb ember is küzdött az igazságtalanság kérdésével, míg összehasonlította a problémáit más bűnösök szerencséjével. Ennél távolabb és szélesebb látószöggel kell látnunk, hogy felismerjük, nincsen összefüggés ezek között. Ha Isten azonnal megjutalmazná a jót, és megbüntetné a rosszat, akkor az emberek rossz indítékból lennének hűségesek.

Amikor Aszáf hosszú távon szemlélte az eseményeket, megértette, mi lesz a bűnösök végállomása (19. vers), és felismerte, hogy mennyire csúszós talajon állnak, rögtön nem irigyelte őket. Ha mi is előrefelé nézünk, és nem oldalra, kevesebbszer fogunk orra bukni.

Gordon Christo
a Dél-ázsiai Divízió titkára
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 18., péntek

Mai szakasz: 72. zsoltár

Milyen hosszú a kívánságlistád? Mikor Isten megkérdezte Salamont, hogy mit szeretne, Salamon csak egy dolgot kért: bölcsességet. Nemrégiben olvastam egy történetet egy önkéntesről, aki egy árvaháznak segített a távoli Himalája hegység lábainál. Az önkéntes megkérdezte a nőt, aki szinte egész életében a konyhában dolgozott, hogy mit kérne, ha lenne három kívánsága. A nő gondolkodás nélkül rávágta „elég ételt minden gyermeknek.” Második kívánsága az volt, hogy „talán egy mosogatógépet is.” A harmadik kívánságnál elgondolkodott egy kis ideig, majd azt mondta: „Nem tudom. Kettő kívánság elég lenne.” Ki az közülünk, aki nem csak azért állt volna meg gondolkodni, mert nem tudta volna leszűkíteni a listáját három kívánságra?

Salamon bölcsessége, éleslátása, pontos igazságérzete legendássá vált. Istenhez való hűsége meglátszott a nép jólétén. Isten további áldásokat bocsátott rá, győzelmeket háborúkban, valamint jelentős vagyont és hosszú életet.

Sajnos Salamon életének jelentős részét elpazarolta, mert elhagyta Istent. Hírnévre és dicsőségre törekedett. A vagyonában kereste a boldogságot. De a bölcs király észhez tért, és rájött, úgy mint életének az elején, hogy a boldogság Isten ajándéka, ám ő mégis oly’ sok értékes időd pazarolt el.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 17., csütörtök

Mai szakasz: 71. zsoltár

Sokszor kénytelen-kelletlen, de végül mégiscsak kidobjuk azokat a dolgainkat, amikre nincs szükségünk többé, vagy nagyon régiek, mint például viseltes cipőinket, kopottas ruháinkat, törött játékokat, eszközöket, bútorokat, noha sokáig és jól szolgátak bennünket. Minden tárgy, ami egyszer új és hasznos volt, egyszer régi és használhatatlan lesz.

A zsoltáríró visszaemlékszik, hogy gyermekségétől fogva hűséges volt Istenhez, ugyanakkor gyakran előjött az a félelme, hogy Istennek egyszer talán nem lesz rá szüksége többé. Az emberek, habár egész életükben a közösség, az egyház hasznos szolgálatára voltak, néhányan még harcoltak is hazájukért, végül meggyengülnek, visszavonulnak az aktív szolgálattól és munkától , tekintélyük szertefoszlik, és amikor megöregedtek, úgy tűnik, hogy senki sem törődik velük többé igazán.

A természet rendje, hogy a növények, a fák és az állatok felett is egyszer eljár az idő,  gyengék lesznek, és átadják a helyüket a fiataloknak és erőseknek. A zsoltáros félelme is az volt, hogy ellenségei végezni fognak vele, amikor már öreg és gyenge lesz.

Hála Istennek – bátorításul a már idős korba lépett keresztényeknek – a halál nem az egyetlen dolog, ami még hátra van. Habár megviselnek bennünket az élet nehézségei, és elgyengülünk, megöregszünk, egy újabb, de véget nem érő ifjúság elé nézhetünk. Ezt olvassuk a 71. zsoltárban: „Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem” (20. és 21. vers). Így az ősz hajú zsoltáríróval együtt minden idős keresztény bátor szívvel dicsőítheti az Urat, és örömmel kiálthat hozzá, mert Isten sohasem dob félre bennünket.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Liebhardt László

2013. október 16., szerda

Mai szakasz: 70. zsoltár

A bennünket ócsárlók irányában tanúsított ellenszenvvel sokkal többet ártunk magunknak, mint nekik. Az, hogy Jézus megbocsátott a hóhérainak,  - mert nem tudták, hogy mit cselekszenek - semmi jót nem eredményezett számukra. A megbocsátás Jézus irántuk való szánalmát tükrözte. Amikor az üldözők sokasága körülvesz, a megbocsátó magatartás a legjobb eszköz, amely békét hozhat neked. Fölül emel a sérelmen, az önsajnálaton, a kételyen és még sok más dolgon. Azonban ott van a büszkeség és a fölényesség érzésének veszélye a megbocsátásban, ami ellen óvakodnunk kell.

Vannak, akik Dávid életét keresték (3. vers), és vannak, akik Istent keresték (5. vers). Azok, akik Istent keresték nem voltak ellenségei Dávidnak. A király áldást kér rájuk. Azok, akik Dávidnak bajt akartak okozni, Isten ellenségei is voltak, mert Dávid Isten oldalán állt. Azért ellenségei Dávidnak, mert Dávid nyíltan Isten mellé állt. Dávid bátran kérheti a romlásukat, mert ők ellenállnak Istennek és mindennek, ami jó. Ha az ellenségeid azért vannak ellened, mert ellenállnak Istennek, akkor el kell ítélned cselekedeteiket.    

Dávid nem veszi saját kezébe az ügyet. Tartózkodik attól, hogy olyan parancsot adjon megbízható katonáinak, amivel ezeket a hóhérokat elintézték volna. Inkább Istenre bízta a dolgot és otthagyta terheit.

Gordon Christo,
a Dél-ázsiai Divízió titkára
Fordította: Baksa Viktória

2013. október 15., kedd

Mai szakasz: 69. zsoltár

Hogyan kezeljük azokat a zsoltárokat, amelyekben az ellenséget ilyen szemléletes módon átkozzák, Jézusnak ama felhívása fényében, hogy szeressük az ellenfeleinket? (1) Alkalmazhatjuk Péter tanácsát, aki azt írja, hogy néhány dolog a Bibliában nehezen érthető, és így ne is törődjünk azzal; vagy (2) feltételezhetjük, hogy mivel a Bibliában vannak, ihletettek és Istentől valók; illetve (3) tehetünk erőfeszítést azért, hogy megértsük azokat.

Az Újszövetség írói többször idéztek ebből a zsoltárból, mint bármelyik másikból, több részt Jézus életére alkalmazva. János a 4. verset Jézus ellenfeleire alkalmazza, akik ok nélkül utálták Őt; a 9. verset pedig a templom megtisztítására, amikor kihajította azokat, akik megsértették Istent; míg a 21. vers az ellenség megvetését írja le, és azt, ahogy ecettel kínálták meg a szomjúsága csillapítására. Mindezek után szinte azt várnánk, hogy a zsoltár ezekkel a szavakkal folytatódik, „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek”, ehelyett átkot találunk. Dávid ezzel a kéréssel zárja a zsoltárt. „Töröld ki őket az élők könyvéből!” (29. vers)

Akkor tehát Jézus megbocsátó vagy Dávid átkozódó hozzáállását sajátítsuk el a gúnyolóinkkal szemben? Mivel Dávid következő zsoltára (Zsolt. 70) is tartalmaz átokkal kapcsolatos elemeket, holnap folytatjuk!

Gordon Christo,
a Dél-ázsiai Divízió titkára
Fordította: Kóczián Károly

2013. október 14., hétfő

Mai szakasz: 68. zsoltár

Nyissuk ki a Bibliánkat pontosan a közepén, és A zsoltárok könyvében fogjuk találni magunkat. A zsoltár nem más, mint szent ének, dicsőítő költemény. Ez a könyv akár a „Dávid énekei” címet is viselhetné, mert a legtöbb az ő szerzeménye. Az ezt követő három könyv a fiának tollából származik, s ezek közül az Énekek éneke zárja a sort. Ez a négy könyvből álló egység dallamokkal nyílik és zárul, összekapcsolva apát és fiát, akik összhangban arra hívnak, hogy velük együtt dicsőítsük Istent.

A 68. zsoltárban azonban van egy üzenet a nőkről, amire felhívták a figyelmemet egypár éve. A 11. vers így szól. „Az Úr adja a szót az asszonyok nagy seregének, ők viszik mindenfelé az örömhírt…” (Egyszerű fordítás) Az új angol fordítás pedig ezt mondja. „A fenséges Mester szól, és sok-sok nő hirdeti az örömhírt.” Ezen asszonyok közül kiemelkedő Ellen G. White. 1844 decemberében ő és négy másik hölgy együtt imádkozott a térdein, amikor az első látomását kapta. Bár sok tekintetben gyenge volt, Isten megerősítette, hogy írhasson, és publikálhasson. Az 1970-es években a Columbia Union College (ma Washington Adventista Egyetem) hallgatója voltam, és részmunkaidőben dolgoztam a Generál Konferenciánál. Szerencsésnek érzem magamat, hogy akkoriban találkozhattam Arthur White-tal, Mrs. White unokájával. Elmondta, hogy E. G. White a legtöbbet fordított női prózaíró a történelemben, csakúgy, mint a legtöbbet fordított amerikai prózaíró bármelyik nemből.

A 68. zsoltár olyan történelmi időre irányítja a figyelmet, amikor Isten felkel, és a bűnösök nem lesznek többé (1-2. vers). Amikor az igazak örvendeznek, és énekelnek annak, aki a felhőkön jár (3-4. vers); a haláltól való szabadulás idejére (20. vers); a napra, amikor Isten szekereinek ezrei meg ezrei jönnek, hogy hazavigyenek bennünket (17. vers). Ezen szekerek egyike Illést is elragadta (2Kir 2:11), ízelítőt mutatva nekünk ama csodálatos nap eseményeiből. És az Úr a népe között fog lakni, ahogyan a Sínai hegynél tette (17. vers).

Dávid arra vágyik, hogy a Föld minden királysága Istent dicsőítse. Azt szeretné, ha az egész emberiség csatlakozna hozzá hitben és reménységben. A zsoltárokban Dávid végig tapasztalatot oszt meg velünk az életének emelkedett és elkeseredett időszakaiból, érzelmet keltve, amely felemeli a lelket Isten szeretetébe. Érvelése a logika törvényét követi, mint egy zenemű a komponálás szabályát. Dávid a zsoltárokban ötvözi mindezt, ahogy megzenésíti a bizonyságtételét, hogy a hallgatóságát átjárja mindaz, ami igazán fontos. Hogy a mindenható, megbízható Teremtőnk nem tart jelentéktelennek, sőt, örökkévaló szeretettel szeret, és velünk és bennünk szeretne lakni. Dávid Úrnak hívja Őt (4. vers). Mi a nevén szólítjuk: Jézus. Ez annyit jelent, Megváltó (Máté 1:21). Jézus a mi Urunk, Megváltónk és Istenünk. A megváltásnál csak egy csodálatosabb van, maga a Megváltó. Dávid így fejezi ezt ki: „Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten, a szent lakóhelyeden!” (35. vers) Valóban, semmi sem lehet nagyszerűbb és gyönyörűbb Jézusnál. Amikor szamárcsikón ülve vonult, és a tanítványai sokasága a ruháját a földre vetve örült, és dicsőítette Őt, a farizeusok azt mondták Jézusnak, feddje meg őket, de Ő ezt válaszolta. „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19:33-40)

Ez a zsoltár a nőkre bízza a hadizsákmány elosztását, majd galambszárnyakról beszél (13. vers), gondosan megválasztott szavakkal lezárva az asszonyokról szóló részt, tekintve, hogy Salamon is utal galambként a nőkre.Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem!(Énekek éneke 5:2). És ahogy Jézus nemsokára a felhőkön érkezik, Isten leányai világszerte áldják és fennhangon dicsőítik nevét. Nem tudjuk az énekünket visszatartani, és a tollunkat letenni. Ha megtennénk, a kövek kiáltanának.

Ámen és ámen.

Teresita Pérez
nyugalmazott jogász, könyvszerző,
Florida, USA
Fordította: Kóczián Ágnes

2013. október 13., vasárnap

Mai szakasz: 67. zsoltár

Ez egy rövid zsoltár, hálával és az Istenünk hatalmát szemléltető erős érzelemmel. Ő nem akármilyen isten, hanem a mi Istenünk (7. vers).  És Jézus, Isten Fia, a mi Megváltónk. Fanny J. Crosby írásba foglalta ezt az igazságot a mindenkor népszerű zeneművében, az „Áldott bizonyosság, Jézus enyém!”  című énekben.  A bizonyosság, miszerint Jézus a mi személyes megváltónk, teszi, hogy előre megízlelhetjük a megváltást. Ahogyan az ének szövegében kifejezte, „Ó, micsoda ízelítő az Ő isteni dicsőségből!”

A zsoltáríró hit által ízelítőt kapott a megváltásból, hit által bízott Isten megígért Bárányában, és a hite által szólítja fel az embereket, hogy hallassák a dicsőítő éneküket ezért a gyönyörű ígéretért. Mégis, számunkra a biztosíték megalapozása a Kálvárián történt. „A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzott a terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak Isten szándékában és ígéretében létezett, az ember pedig hit által lehetett az alattvalója. Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor jött létre… Akkor a megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg megígért, akkor jött létre.” (E G White: A nagy küzdelem, (311. oldal, Advent Kiadó, 2000)

Ha a zsoltáros dicsőítésért kiált az eljövendő ígérete végett, mennyivel inkább kell nekünk a hálánkat dicsőítéssel kimutatnunk az Isten Báránya által már beteljesített ígéretért. A dicsőítés szövege tör elő a 67. zsoltárból, könyörögve Isten kegyelmességéért, hiszen Ő kegyelmes, és a zsoltáríró háromszor kéri, hogy áldjon meg bennünket (1., 6., 7. vers). Továbbá ez a zsoltár minket is felszólít, hogy áldjuk Istent (3. és 5. vers). „Áldjanak téged a népek!”

Mi a célja az Isten-dicsőítésünknek? Dicsőítjük Őt, hogy az útjai legyenek ismertek az egész Földön, hogy a megváltását üdvözölje minden nemzet (2. vers), hogy mindenki megtudja, Ő igazságosan ítél és uralkodik (4. vers), hogy a világ elismerje a nagylelkűségét (6. vers), és hogy végezetül a világon mindenütt tiszteljék és ismerjék Őt (7. vers).

Tanúként énekeljük Isten dicsőítését. Indíttatva vagyunk, hogy elismerjük a nagyságát és jóságát.  Majd az Ő kegyelme másokat is odavonz, hogy keressék az Ő orcáját, dicsőítsék Megváltónk, Jézus szépségét, és ízelítőben részesüljenek az Ő dicsőségéből.

Teresita Pérez
Nyugdíjas író,
Florida, USA
Fordította: Csala Beáta

2013. október 12., szombat

Mai szakasz: 66. zsoltár

Az utasítás „az egész Földnek” szól, hogy örvendezve kiáltson fel Istenhez (1. vers), mert a művei nagyszerűek, és még az ellensége is hódol előtte (3. vers).  Hatalmasak a mi Istenünk művei, és a zsoltáríró arra hívja fel a figyelmünket, hogy ismerjük el azokat, mint például a tenger és a folyó kettéválasztását. Ezek a csodás dolgok példái voltak annak, mit tud tenni Isten értünk, hogy biztonságban haladhassunk át a nehézségen és problémán, és hogy megszabaduljunk attól. Még az is, ha Isten megengedi, próbán menjünk keresztül, azt a célt szolgálja, hogy csiszoljon bennünket, és nagyobb jólétet adjon (10-12. vers). Ennek következménye a vágy, hogy bizonyságot tegyünk az Úrról. „Jöjjetek, és halljátok meg, mit cselekedett a lelkemmel!” (16. vers) Isten soha nincsen messze tőlünk. Meghallgatja a könyörgésünket (19. vers), és nem vonja meg tőlünk a kegyelmét (20. vers). Milyen csodálatos ez!

Ez a zsoltár arra hív bennünket, hogy tanúskodjunk Isten jósága mellett, és dalban fejezzük ki a bizonyságtételünket. A zene felemeli a lelket, megkönnyíti a szívet, eluralja az érzésünket, örömre fordítva azt, amikor Istenhez emeljük az imánkat. A győzelem éneke fog visszhangozni a megváltottak ajkáról, amikor az örökkévaló jutalmukat megkapják. A zene kellemessé teszi a munkát. A zene elűzi a csüggedést. „A dallamos zene Isten egyik ajándéka az embereknek, felülmúlhatatlan, összehasonlíthatatlan eszköz, amikor Isten szeretetével csordultig teli a lélek.” (E G White Selected Messages 335. oldal)

 „A szíve örömét gyakran zsoltárral és mennyei énekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották a hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A Mennyel az éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha a társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy a dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatát a földi élet terhéről a mennyei otthon felé irányította.” (Jézus élete, 52-53.oldal, Advent Kiadó, 1989)

Énekbe foglalhatjuk a hálánkat, és kifejezhetjük a boldogságunkat Istennek, de a szeretet egyedi dallamot ad a szavainkhoz, és ennek eredménye a dicsőítő zene. A zene a Mennyből ered, és az által másképpen tapasztaljuk meg a világot. Akkor énekeltem először hálaéneket, amikor az újszülött kisfiamat tartottam a karomban. A szeretet hatására magától buggyant ki a szívemből. A szeretet dallama volt. Ez a zsoltár arra hív bennünket, hogy énekeljük a szeretet dallamát az egyetlennek, akit szeretünk, a világmindenség Istenének, a mi megváltó Istenünknek.

Ahogy, egy 11 éves thaiföldi kislány kifejezése a zenei ismeretéről mosolygásra késztetett, bár egyetértek az egyszerű szavaival. „Ha nem zenélünk, a lelkünk csak félúton van.”  Ó, a zene megváltoztatja a hozzáállásunkat. Ez a hiányzó összetevő, ami az örömünk kifejezését teljessé teszi, amint a Megváltónkat szemléljük. Isten megáldott minket. Legyünk ennek tudatában, ahogyan a zsoltáros, és áldjuk Istent (20. vers)! Igen, áldott legyen az Ő neve mindörökké! És dalszövegben hagyja el az ajkunkat a hálaadásunk és imádságuk, ahogy dallamban és énekben emeljük fel a lelkünket, amiért Jézus megváltott minket!

Teresita Pérez
Nyugdíjas író,
Florida, USA
Fordította: Csala Beáta

2013. október 11., péntek

Mai szakasz: Zsoltárok 65

Rendkívül kifejező szépséggel és erőteljes szóképi ábrázolással mutatja be Isten megszámlálhatatlan erényét és áldását ez a dicsőítő zsoltár.

Te vagy Isten, aki mindennel ellát bennünket. Ó, Isten, te egyedül vagy tiszteletreméltó! Királyok királya, és uraknak Ura! Egyedül hozzád fordulunk a kérésünkkel. Te vagy Isten, aki a jelenléteddel betöltött szív csendességében szólsz hozzánk. Te vagy a Megváltónk, a büntetésünk elviselője, aki megmentettél minket a gonoszságunk büntetésétől. Érdemtelenségünk ellenére te biztosítod számunkra, hogy azon a helyen lakjunk, amit te készítettél nekünk, úgy itt, mint a Mennyben. Te énbennem, és én tebenned, különleges lelki és fizikai helyszín a te jelenlétedben, ami betölti a szükségletünket.

Te vagy a hatalmas „Vagyok”. Az alfa és az ómega. Egyedül te szerettél már bennünket az örökkévalóságtól fogva, jóval a Föld alapjának lerakása előtt. Te vagy Isten, aki meghallgat! Számtalan galaxisod ellenőrzése közben meghallod a leggyengébb kérésünket is, és válaszolsz arra. A felhőkön, mint harci szekéren suhansz, úgy ügyelsz ránk, hogy megerősíts, és segíts a szükség idején. Nem tartozol nekünk semmivel, mégis, nekünk adsz mindent. Mindenkinek kijelentetted magadat; a hűséged végtelen, és a kegyelmed napról napra megújul.

Az erő és a hatalom Istene vagy.  Te szóltál, és meglett. Hatalmad lecsendesíti az élet és a tengerek viharát.  A vágyad a teremtés nagyszerűségére és szeretetreméltóságára megeleveníti az értelmet, és megnyugvást nyújt a léleknek. A reggel lenyűgözően mutatja meg a kezed mesteri munkáját; és az este művészien fedi be a napnyugta színpompás takarójával. Majd lassan gyémánt és bársony öleli körül a bolygókat, amelyeket az űrben felfüggesztettél, s mégis, mindegyikük megtartja a szavad által kijelölt pályáját. Közülünk még azok sem tagadhatják a létezésedet, akik még nem hallottak a nevedről.

Te vagy a megtartó Isten, aki folyamatosan gondoskodik a teremtményeiről. Te gondoskodsz a talajról, hogy a magok jó földbe essenek; olyan talajba, ahol gyökeret tudnak ereszteni, és megerősödni. A te életadó vized erőt ad a gabonamagnak, hogy aratásra érjen, és képessé teszi a fákat a gyümölcstermésre. Mindent te ültetsz, növesztesz, gondozol, és tartasz fent a fizikai és lelki aratásra.

Drága Urunk, te azt ígérted, hogy bőségesen és a kérésünket felülhaladva, megválaszolod az imánkat, ha teljességében nem is itt, ezen a Földön, de mindenképpen az eljövendő világban. Áldásodnak sokasága meg sem számlálható. Te nemcsak életet adsz nekünk, hanem életet ajánlasz mindenkinek, aki elfogad téged, és örömmel adod azt mindenkinek ingyen. Ámen.

Stephanie Sheehan
Southern Adventist University
Fordította: Csala Beáta

2013. október 10., csütörtök

Mai szakasz: Zsoltárok 64

Ellenséges légkör vette körül Dávidot, és megtapasztalta mindazt a rosszat, amit azok az emberek okoztak, akiknek az indítékait Dávid végső veresége iránti vágy fűtötte. Dávid Istenhez kiáltott, hogy hallgassa meg, szabadítsa meg, és rejtse el őt rosszakaróinak tanácsa elől. Részletesen leírja, hogy ellenségei hogyan munkálkodtak ellene és Isten ellen. Ezután a negatív dolgokról inkább Isten felé fordítja a figyelmét, és leírja, hogy az Úr hogyan közömbösíti ellenségeinek erőfeszítéseit, akik végül vereséget szenvednek, amiért Isten gyermekei az Úr dicséretét zengik. Dávid leírása azonnal visszhangra talál a szívünkben, hiszen az ő tapasztalata a miénk is, a sok évezredes nagy küzdelem személyes harcait énekli meg a zsoltáríró.

Ahogyan Dávid, úgy mi is Istenhez kiáltunk; meghallgatásért, védelemért és  ellenségeink kezéből való szabadításért könyörgünk. Tudjuk, hogy kegyetlen világban élünk, ahol az ellenség közöttünk jár, mint egy ordító oroszlán, aki keresi, hogy kit semmisíthetne meg (1 Pt 5:8). Csak a pusztítás jár a fejében, a szív, az elme és lélek elpusztítása, amik által Isten iránti szeretetünk teljességét kifejezhetjük (5Móz 6:5, Mt 18:37). Az ördög taktikája magában foglalja mindazokat, amikről itt Dávid ír: az összeesküvést, gonosz szavakat, és a cselvetést. Ahogy Dávid, úgy mi is találkozhatunk olyan emberekkel, akik ellenünk fordulnak, rossz híreket és hazugságokat terjesztenek rólunk, megtévesztve sokakat féligazságokkal. Valaki nyíltan teszi ezt, és vannak olyanok is, akik a hátunk mögött. Különösen fájdalmas ez, ha akkor ér bennünket igazságtalan vád, amikor ártatlanok vagyunk. Az ördög ellenünk dolgozik. Hazug, és hazugság atyja (Jn 8:44), kétséget és negatív gondolatokat ébreszt, elbátortalanít, hogy meggyöngítsen hitünkben, olyan dolgokkal kísért, amikről tudja, hogy a gyengéink. Ő a mi vádolónk (Jel 12:10), a kárhoztatás hangja (Zak 3:1), emlékeztet bennünket minden botlásunkra és bukásunkra - azt sugallva, hogy nem vagyunk elég jók Jézusnak: hogyan is szolgálhatnánk Őt, tehetnénk bizonyságot Róla, hogyan is kerülhetnénk - éppen mi - Isten országába!? Isten nélkül reménytelen lenne a harcunk Sátán ellen, de az Úr maga harcol értünk.

Ahogy Dávid is leírta, Isten közbelép és Sátán elleni harcunk teljes fordulatot vesz. Az ellenség saját tőrébe esik, és habár eddig győztes pozícióban volt, menekülni kénytelen. Azonban senki sem menekülhet el Isten elől, aki az igazság és az igazságosság nyilait kilőve mindent napvilágra hoz. Kiáll és közbelép értünk, végleges győzelmet adva nekünk. Ellenségeink rettegni fognak a "Bárány haragjától" (Jel 6:15-17), amikor Isten mindörökre véget vet a nagy küzdelemnek. Azok, akik bíznak Benne, és megtartják szavát, nem fognak csalódni. Örömünnep lesz Isten győzelmének napján, és az övéi magasztalni fogják Istent örök dicsőségében.

Drága Istenünk, a nagy küzdelem csatái folytatódnak - napról napra és nemzedékről nemzedékre. Köszönjük Neked, hogy nekünk is bizonyosságunk lehet a végső küzdelem kimenetelét illetően, ahogyan ezt Dávid is megtapasztalhatta. Magasztaltassék nagy neved örökkön örökké!Ámen

Stephanie Sheehan
Southern Adventist University
Fordította: Liebhardt László

2013. október 9., szerda

Mai szakasz: Zsoltárok 63

Dávid, hiába Isten felkentje, mégis földönfutó, és Saul dühének céltáblája lett. A zavar és az erős felindulások idején, miközben Saul vadászott rá Júda vidékein, Dávid elhatározta, hogy a Mindenhatóban fog bízni. Kifejezte vágyát Isten iránt, és nem esett kétségbe. Elégedett volt Istennel kötött szövetségével, mivel tudta, hogy Ő nem fogja elárulni. Elfogadta Isten iránymutatását, ahelyett, hogy félelemben és bizonytalanságban élt volna.

Dávid mélyebb tapasztalatra vágyott Istennel. Úgy gondolta, nem elég a jelenlegi kapcsolat szintje. Összehasonlította a vágyát azzal a szomjúsággal, amit a legsúlyosabb aszály idején érzett, mikor a föld száraz és repedezett volt a csapadékmentes időszaknak köszönhetően. Felismerte, még jóval azelőtt, hogy Jézus a Földön járt volna, hogy ez az a szomjúság, amit csak az Élő Víz tud kioltani. Dávid elégedett volt az Istennel kötött szövetségével, és emlékezett azokra az időkre, mikor mélységesen érezte Isten jelenlétét és erejét. Isten kinyilatkoztatására vágyott újra. Az Isten iránti tiszteletét és nagyrabecsülését szenvedélyesen fejezte ki, ahogy nagyobbbra értékelte Isten szeretetét és kedvességét magánál az életnél (5. vers). Dávid mély szeretetén és Isten iránt érzett tiszteletén kívül kijelenti, hogy örökké dicsérni fogja Őt. Tapasztalatból beszél, mikor az Istennel kötött szövetségét mutatja be, és biztos annak beteljesülésében. Tény, hogy Dávid elégedett volt az Istennel alkotott közösségével akár csatában, akár otthon volt. Bármilyen időpont jó volt Dávidnak, mivel megtapasztalta Isten védő kezét minden formában az évek alatt. Sőt, most felismerte, hogy mindent Istennek, egyedül Istennek köszönhetett, és tudatosította magában az Ő segítségét, menedékét, törődését. Ebben az örömteli állapotban elűzte a bizonytalanságot, és helyette Isten végső megoldása mellett döntött. Dávid helyesen jósolja meg, hogy Isten végül uralkodni fog. Dávid annyi mindenért imádkozhatott volna, de ebben a csodálatos formában, ahogy a zsoltár szól Istenhez, Dávid szíve egyszerűen csak túlcsordul áhítattal és hálával.

A naponkénti problémák közepette céltudatosan vágyakozunk Isten után, vagy a kétségbeesésünket akarjuk csökkenteni? Mikor nem válaszol, élvezzük a vele való közösség melegét, vagy elhagyatottnak érezzük magunkat? Amikor több dologgal is küzdünk, amit az ellenség utunkba hoz, tudunk-e teljes szívvel bízni Isten megoldásában? Ha megengedjük neki, hogy elmélyítse a kapcsolatunkat, akkor Ő átformál. Kialakul bennünk az érzelmi vágyakozás felé, nem csak válaszokat és megoldásokat várunk el tőle. Egyre inkább vágyunk utána és a vele való közösségre, sokkal jobban, mint bármi másra — és ezt a vágyat sohasem fogja teljes elégedettség felváltani itt a földön. Nem csak arról szól már a történet, hogy kéréseinket, ügyeinket a Teherhordozó, a Segítő elé visszük a szükség idején, hanem arról is, hogy a szükségleteink helyzetünktől függően változnak.

Szerető Istenünk, azért imádkozunk, hogy jobban megismerhessünk téged a pillanatnyi helyzetünkön keresztül, legyen az akár bánat, veszteség, betegség, vagy különböző próbák. Nem csak azért imádkozunk, hogy lépj közbe az  életünkben, és segíts, hanem, hogy tanulhassunk rólad minden helyzetben. Ámen.


Stephanie Sheehan
Southern Adventist University 
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 8., kedd

Mai szakasz: Zsoltárok 62

Csodálatos erővel kezdődik ez a zsoltár, amint Dávid bizonyítja elkötelezettségét és hitét Isten felé. Dávid nyomatékosan leszögezi, hogy csak egyetlen személy van, akire rábízhatja magát, akire várhat és akiben megbízhat, és Ő nem más, mint Isten. Ha várnia kell, akkor várni fog türelmesen és békésen. Dávid bemutatja az Egyetlenbe vetett bizalmát, akire vár, s akiről így vall: Ő a „szabadulásom,” „kősziklám” és „oltalmam.” Itt, ahol Dávid átadja magát, kijelenti, hogy „azért nem rendülök meg felettébb.” A hite és a tapasztalatai Istenben teszik rendíthetetlenné. Dávid ezen magabiztos függése Istentől az a biztos alap, amelyen állva le tudja győzni ellenségeit, látja a sorsukat, és le tudja leplezni a hátsó szándékaikat.

Az első és második versben Dávid zenével nyitja a zsoltárt. Tisztelete és imája bőségesen árad szívéből Isten felé, ahogy tanúskodik Istenről, a „dicsőségéről,” aki az ő „erős kősziklája” és „menedéke.” Az a szépség és erő, amivel ezeket a szavakat leírták (2-3, 6-7. vers) éreztetik a lelki növekedés és bizalom mélységét, amelyek az ember egész életén át fejlődnek. Ezeken keresztül tanúsítja Dávid, hogy egyedül Isten nem hagyja el sohasem. Azt szeretné, hogy mások is teljesen megbízzanak Istenben, és azt a tanácsot adja, hogy lépjenek be Isten menedékhelyére – egészen kitárt szívvel. Kiemeli, mennyire fontos, hogy egyedül csak Istentől függjünk és eközben kifejti, hogy kiben nem lehet megbízni és mi az önfüggőségünk gyökre: a hatalom és a pénz csábítása. Megerősíti tisztségének élettapasztalatait, alázatosan elismeri Isten fennhatóságát, kegyelmét és igazságos ítéletét.

Ahogy Dávidnak is, úgy nekünk is jönnek rosszabb időszakok az életünkben. Akár ravasz ellenfelek, egészségügyi, anyagi problémák, akár veszteségek, tragédiák, vagy egy látszólag megválaszolatlan ima. A zsoltár legfontosabb mondanivalója az, hogy egyedül Ő a mi lelki és testi Megváltónk. Alázzuk meg magunka és bízzunk benne! Várjunk rá nyugodtan és békességben! Emlékezzünk meg hűséges tetteiről és mondjuk el azokat! Számoljunk be az világnak Istenről, így mindenki hallja, hogy vágyódunk utána, mint Megváltó, Szikla, Erősség, és Oltalom után. Használjuk az ő szavát, mint kardot, hogy harcolhassunk bármi és bárki ellen, aki gyengíti a kitartásunkat Istenben a nehéz időszakok alatt!

Szerető Uram, segíts, hogy úgy tudjak benned hinni, ahogy kellene! Segíts, hogy kívánjam az ígéreteidet és elfogadjam őket! Segíts, hogy biztosan tudjam várni a te tökéletes időzítésedet. Add, hogy erőteljesen és mozdíthatatlanul álljak a te jelenlétedben kegyelmeddel védve! Ámen.

Stephanie Sheehan
Southern Adventist University 

Fordította: Rajki Dávid

2013. október 7., hétfő

Mai szakasz: Zsoltárok 61

Ennek a zsoltárnak az első két versében könnyedén elképzelhetjük, ahogy egy férfi menetel keresztül a sivatagon, látszólag „a világ végén”, kimerülten, elgyengülve. Miért kiálthat ez az ember? Árnyékért! „Vigyél el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok el.” Egy árnyékot biztosító magas szikla lehet az, ami elválaszthat a haláltól, ugyanis a kimerültség hőgutát vagy akár halált is okozhat, ha nem találunk menedéket a Nap elől. (A Károlyi-fordításban ez a vers magaslatot, tornyot érzékeltet, ami az ellenségtől való elmenekülést segíti; a szerk.)

Nemrégiben a kétéves fiam és én egy medencében úszkáltunk. Fényes, napsütéses nap volt, valószínűleg túl meleg a fiam kis testének. Annak ellenére, hogy a víz hideg volt, és egy kis sapkát viselt, rövid időn belül „felforrósodott”, és hőgutát kapott. Amikor ezt észrevettem, gyorsan kiemeltem a medencéből, és 12 órával később a testhőmérséklete már vissza is állt a normális tartományra. Addig volt idő mélyen elgondolkodtam a Nap igazi erején, és tudtam, legközelebb jobban kell védenem a gyermekemet attól.

Alkalmazzuk ezt a leckét a lelki életünkben! Talán az égető napsütés alatt sétálsz a sivatagon keresztül, a szíved pedig közben kimerült és elgyengült. Úgy érzed, hogy nem tudsz életben maradni, hacsak nem találsz valami menedéket? A Szikla, amely után kétségbeesetten kutatsz, amely árnyékot és biztonságot ad, Isten. De nemcsak szikla, hanem a menedéked és várad is. Ha menedékre gondolok, akkor olyasmi jut eszembe, ami megvéd a vihartól, homokvihartól, jégesőtől, vagy akár a probléma, veszteség okozta vihartól, amely mindnyájunkat érint. De még egy erős toronyra is gondoltam, mint épületre, ami azért készült, hogy megvédjen engem az ellenfeleimtől. Talán külön kihívást állítottak személyesen ellenem. Talán előre eltervezték, és nekem szükségem van egy várra, ami azért épült, hogy megvédjen, és túlélhessünk abban.

Hol találhatom a megváltás szikláját, a vihar idején a menedéket, a hatalmas erődöt? Dávid tanúsítja, hogy a szent sátorban, Isten jelenlétében. Ez az erősség nekünk készült? Igen, mindenkinek, aki elfogadja Krisztus vérét, ami a kegyelem trónjára folyt, a kerubok szárnyainak árnyéka alá, a szentélyben.

Marla Samaan Nedelco
Doktorandusz,
Andrews Egyetem
Fordította: Rajki Dávid

2013. október 6., vasárnap

Mai szakasz: Zsoltárok 60

Az egyik nehéz dolog a 60. zsoltárral kapcsolatban az, hogy számos héber szót más-másképpen fordítanak, ahogy ezt a különféle angol fordítások is bizonyítják. Ez olyan zsoltár, ami kétségbeesett sirámmal kezdődik, és győzelmi kiáltással fejeződik be. Istennel az oldalunkon még a kétségbeesés is győzelemmel végződik.

Dávid az Isten elleni meglepő váddal kezdi: „Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket...” Majd újra: „Megrendítetted ezt az országot, kettészakítottad...” Végül: „A te népeddel nehéz dolgokat láttattál; bódító borral itattál minket.” Isten haragjának bora miatt, amelyet népének adott, tántorogtak, mint a részegek.

Valószínűleg tudod, milyen az, amikor minden elromlik, amikor azt érzed, hogy Isten nincs a közeledben, és az egész világ darabokra hullik. Nem tudjuk, mi volt a kiváltó oka Dávid elgondolásának, hogy Isten visszautasította az Ő népét. De Dávid hangulata változik, ahogyan arról elmélkedik, hogy még mindig Isten irányít, és még mindig hűséges azokhoz, akiket szeret. Az ellenség, aki összetörte Izráelt, Isten nemtetszésének eszköze volt, és most Isten helyreállítja mindazt, ami elromlott, és megjavítja mindazt, amit eltört. Ő a nemzet egyesítője: „Adtál a téged tisztelőknek zászlót, amelyet felemeljenek...” ahogyan a katonák a küzdő bajtársaik bátorítására felemelik a zászlójukat. Amikor az Ő népe még egyszer összegyűlik az Ő igazságának zászlója alá, megszabadítja és megmenti őket.

Dávid imája ez: „Segíts a jobboddal, és hallgass meg minket!” Isten jobbjáról gyakran úgy beszél az Írás, mint a hatalom karjáról, amely védelemül és segítségül szolgál. A mi hűséges Istenünk biztosít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10)

Dávid ismerte a szentséges Isten szavát, hogy Izráel földje fölött Isten rendelkezik. Isten fennhatósága alatt vannak azok környező népek is, amelyek sokszor katonai támadást intéztek Izráel ellen. Dávidra és a seregére még jelentős kihívás vár, ha le akarják győzni ellenségeiket. Ha jártál már Izráel földjén, meg fogod érteni Dávid kérdését. „Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kísért el Edomig engem?” Tudja, hogy a lehetetlent csak akkor érhetik el, ha Isten újra velük megy, és ekkor biztos a sikerben: „Istennel győzelmet nyerünk, s Ő tapossa el az ellenfeleinket.”

A dolgok tűnhetnek megoldhatatlannak most a számodra, talán azon is eltöprengsz, hogy Isten veled van-e még, van-e még terve a számodra. De fordulhatsz-e máshová segítségért? Hagyd, hogy a visszautasítás és elhagyatottság érzését felváltsa az a bizonyosság, hogy a személyes harcodban Isten a zászlaja alá hív, és nehéz körülményeid feletted tarja hatalmának jobb kezét. Isten valóságos győzelmi dalt ad a szádba. Elkezdheted énekelni az Ő énekét, mert biztos a győzelem.
Garth Bainbridge
a lelkészi osztály vezetője,
Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália
Fordította: Kovács Anett

2013. október 5., szombat

Mai szakasz: Zsoltárok 59

Ez a zsoltár arról az időszakról szól, amikor „Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel Dávid házát, és öljék meg”. Az első négy vers lefesti számunkra ezt a jelenetet. De a zsoltár eme része nemcsak Saulról szól, hanem más ellenfélről is, aki bajt okoz Dávidnak. A következők szerint lehetne megnevezni őket: hazug összeesküvők, árulók, a háborúval fenyegető pogány nemzetek, és a helyi utcai bajkeverők. Átérezhetjük Dávid szorongó érzését, amikor mi is áldozatául esünk azok pletykájának, akik összejátszanak ellenünk; a barátoknak, akik elárulnak minket; a nyílt ellenfeleinknek, aki támadnak minket; és a sötétben csavargóknak, akik az utcáinkat veszélyes hellyé teszik. A világunk nem mindig biztonságos és barátságos hely, különösen azok miatt, akikről Jézus azt mondta, „mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való” (Jn 17:14).

Hol találhatunk egy biztonságos helyet ebben a világban? Évekig éltem egy olyan országban, amit egy terrorista konfliktus tartott a markában, minden nap és mindenhol veszélyben voltam. Egy család úgy döntött, olyan helyre költözik, ahol a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kirobban a háború. Elköltöztek, de hat hónappal később ott is kitört a háború!

Az 59. zsoltár azt mondja, hogy van egy biztonságos hely, ahová el tudunk menekülni, ahová Dávid rendszeresen menekült. „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.”  Ez a zsoltár segélykérő imával kezdődik. „Ments meg az ellenségeimtől, Istenem, védj meg a támadóimtól!” Az igazi védelemről ebben a mondat olvashatunk. „Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!” Mint az éber apa, leemelte a gyermekéről a harapós, gonosz kutyákat.

Dávid tudta, bátran hívhatja Istent, hogy szabadítsa meg őt, és ennek többféle oka is van: 1. Ő „a mindenható Úr Isten”, és Isten angyali seregei végett. Ő megszámlálhatatlan számú lelki harcost küld a legalázatosabbak, leggyengébbek támogatására, akik segítségért kiáltanak hozzá. 2. Kineveti a fenyegetésünket, mert úgyis az Ő kezében van már a döntés. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket az erőtökön felül kísértést szenvedni.” (1Kor 10:13) 3. Dávid úgy hívja Őt, hogy „az én szerető Istenem”, és hozzáteszi: „Én pedig a hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel a hűségedet.” Ez Isten kegyelme, az Ő kifogyhatatlan szeretete, az Ő abszolút hűsége felénk minden nap. 4. „Isten megy előttem.” Bármilyen helyzettel kerülünk is szembe, Isten már ismeri azt, és átsegít azon bennünket. 5. Isten hírneve erősödik, amikor megszabadít minket; erre mondja Dávid, „Hadd tudják meg az egész Földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon.” El fog terjedni ennek híre, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul, és tiszteltet övezi majd.

Garth Bainbridge
a lelkészi osztály vezetője, 
Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália
Fordította: Baksa Viktória