Mai szakasz: 85. zsoltár

Kórah fiainak ez a zsoltára Izráel népének a babiloni fogságból való visszatéréséről szól. Az Úr megharagudott népére, és megengedte, hogy a héberek elszenvedjék az ellene való lázadásuk szörnyű következményét. A krónikás a következő szavakkal írja le Jeruzsálem véres elestét. „Pedig az Úr, atyáik Istene időben elküldte hozzájuk a követeit, mert kedvezni akart a népének és lakóhelyének. De az emberek kigúnyolták Isten követeit, a beszédét megvetették, és gúnyt űztek a prófétáival, míg végül az Úr haragja fölgerjedt a népe ellen, és többé már nem volt segítség.” (2Krón 36:15-16)

A zsoltáríró most örvendezik, mert Isten megbocsátott népének, elfedezte vétkeit, és elfordította haragja hevét. (3. vers) Azonban még mindig akadt gond, miközben a nép hazatelepült, és megpróbálta újjáépíteni a templomot. A zsoltáros könyörög Istenhez, hogy állítsa vissza jóindulatát, és szüntesse meg haragját. Majd hozzáteszi: „Vajon örökké haragszol ránk?” Akárcsak a ma emberének imája, amikor a megújulást keressük. Könyörög Istenhez, hogy ismét áldja meg a népét, ahogyan a múltban tette, és a dicsősége lakozzon a földjén. (8-10. vers)

Az igazságosság és a kegyelem szétválasztása mindig is Sátán stratégiájának része volt. De a megváltás tervének csodáján keresztül Jézus elvette vétkeinket, és a javunkra írja az Ő igazságosságát, bemutatva ezáltal, hogy Isten kegyelmes és igazságos. „A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.” (11-12. vers; lásd még E. G. White: Jézus élete, 670. oldal) Isten hűségének szövetsége ismét gyümölcsözővé teszi a föld termését. (13. vers)

Urunk, a zsoltárossal kiáltunk ma hozzád. „Nem elevenítesz-e meg minket újra?” Nem segítesz rajtunk a tömérdek nehézség közepette, amivel napjainkban, ahogy az idő végéhez közeledünk, egyre inkább szembesülünk?

Beatrice Neall
Nyugalmazott egyetemi tanár
Union College

Fordította: Csala Beáta