2013. október 11., péntek

Mai szakasz: Zsoltárok 65

Rendkívül kifejező szépséggel és erőteljes szóképi ábrázolással mutatja be Isten megszámlálhatatlan erényét és áldását ez a dicsőítő zsoltár.

Te vagy Isten, aki mindennel ellát bennünket. Ó, Isten, te egyedül vagy tiszteletreméltó! Királyok királya, és uraknak Ura! Egyedül hozzád fordulunk a kérésünkkel. Te vagy Isten, aki a jelenléteddel betöltött szív csendességében szólsz hozzánk. Te vagy a Megváltónk, a büntetésünk elviselője, aki megmentettél minket a gonoszságunk büntetésétől. Érdemtelenségünk ellenére te biztosítod számunkra, hogy azon a helyen lakjunk, amit te készítettél nekünk, úgy itt, mint a Mennyben. Te énbennem, és én tebenned, különleges lelki és fizikai helyszín a te jelenlétedben, ami betölti a szükségletünket.

Te vagy a hatalmas „Vagyok”. Az alfa és az ómega. Egyedül te szerettél már bennünket az örökkévalóságtól fogva, jóval a Föld alapjának lerakása előtt. Te vagy Isten, aki meghallgat! Számtalan galaxisod ellenőrzése közben meghallod a leggyengébb kérésünket is, és válaszolsz arra. A felhőkön, mint harci szekéren suhansz, úgy ügyelsz ránk, hogy megerősíts, és segíts a szükség idején. Nem tartozol nekünk semmivel, mégis, nekünk adsz mindent. Mindenkinek kijelentetted magadat; a hűséged végtelen, és a kegyelmed napról napra megújul.

Az erő és a hatalom Istene vagy.  Te szóltál, és meglett. Hatalmad lecsendesíti az élet és a tengerek viharát.  A vágyad a teremtés nagyszerűségére és szeretetreméltóságára megeleveníti az értelmet, és megnyugvást nyújt a léleknek. A reggel lenyűgözően mutatja meg a kezed mesteri munkáját; és az este művészien fedi be a napnyugta színpompás takarójával. Majd lassan gyémánt és bársony öleli körül a bolygókat, amelyeket az űrben felfüggesztettél, s mégis, mindegyikük megtartja a szavad által kijelölt pályáját. Közülünk még azok sem tagadhatják a létezésedet, akik még nem hallottak a nevedről.

Te vagy a megtartó Isten, aki folyamatosan gondoskodik a teremtményeiről. Te gondoskodsz a talajról, hogy a magok jó földbe essenek; olyan talajba, ahol gyökeret tudnak ereszteni, és megerősödni. A te életadó vized erőt ad a gabonamagnak, hogy aratásra érjen, és képessé teszi a fákat a gyümölcstermésre. Mindent te ültetsz, növesztesz, gondozol, és tartasz fent a fizikai és lelki aratásra.

Drága Urunk, te azt ígérted, hogy bőségesen és a kérésünket felülhaladva, megválaszolod az imánkat, ha teljességében nem is itt, ezen a Földön, de mindenképpen az eljövendő világban. Áldásodnak sokasága meg sem számlálható. Te nemcsak életet adsz nekünk, hanem életet ajánlasz mindenkinek, aki elfogad téged, és örömmel adod azt mindenkinek ingyen. Ámen.

Stephanie Sheehan
Southern Adventist University
Fordította: Csala Beáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése