Mai szakasz: Zsoltárok 55

A legelső szavaktól elkeseredett sürgetés jellemzi az 55. zsoltárt. „Istenem, hallgasd meg az imádságomat, és ne rejtőzz el a könyörgésem elől!” Dávid az érzelmi zűrzavaráról beszél. „Kesergek a baj miatt, és megzavarodtam.” „Szívem reszket a bensőmben, és halálfélelem tört rám. Félelem és rettegés fogott el, és borongás járt át engem.” (5-6. vers)

Itt a különösen nagy aggodalom feszültségével szembesülünk. Dávid félelmének oka nem pontosan az ismerős ellenség szokásos fenyegetése. Sokkal rosszabb. „Mert nem ellenség szidalmazott engem, hiszen azt elszenvedem; nem a gyűlölőm emelkedett föl ellenem, hiszen elrejtőztem volna előle. Hanem te, hozzám hasonló halandó, bizalmasom és jó barátom, akivel édes bizalomban éltünk együtt, és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt.” (14-15. vers) Ismerősen hangzik ez? Az aggodalom szintje, amit érezhetünk, attól függ, hogy menyire érezzük fenyegetőnek a helyzetet, mennyire fontos a kapcsolatunk az illetővel, továbbá az emlékünktől, tapasztalatunktól, hogy miképpen kezeltük a hasonló helyzetet és gondot a múltban.

Az egyik reakció – gyakran az első –, hogy szeretnénk elfutni és elrejtőzni. Dávid is így érzett. Bárcsak el tudna repülni, mint egy gerle a pusztaság szélére, ahol menedéket találna mindettől!  Egyesek szokásszerűen elhárítanak mindenféle konfliktust. Megbénítja őket, és remélik, hogy majd magától elmúlik. Ám általában nem ez történik, csak egy másik napon szembesülnünk kell azzal.

Dávid, ahelyett, hogy elfutott volna az elől, inkább átadta a gondját Istennek. „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Este, reggel és délben sóhajtozom és jajgatok, és Ő meghallja a hangomat. Megszabadítja a lelkemet a rám támadóktól.” (17-19. vers) Dávid tapasztalatát kifejezve, a dicsőítő gyülekezet a következő éneklésére bátorodott. „Vesd az Úrra a terhedet, és ő gondot visel rád. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (25. vers) Ez felhívás és ígéret, amihez továbbra is ragaszkodhatunk. Amikor eljön az aggodalom napja, nem kell egyedül viselnünk a gondunkat. Ahogy Péter apostol később írta, „Mindenféle gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5:7)

Garth Bainbridge

a lelkészi osztály vezetője,

Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália

Fordította: Csala Beáta