Mai szakasz: Zsoltárok 64

Ellenséges légkör vette körül Dávidot, és megtapasztalta mindazt a rosszat, amit azok az emberek okoztak, akiknek az indítékait Dávid végső veresége iránti vágy fűtötte. Dávid Istenhez kiáltott, hogy hallgassa meg, szabadítsa meg, és rejtse el őt rosszakaróinak tanácsa elől. Részletesen leírja, hogy ellenségei hogyan munkálkodtak ellene és Isten ellen. Ezután a negatív dolgokról inkább Isten felé fordítja a figyelmét, és leírja, hogy az Úr hogyan közömbösíti ellenségeinek erőfeszítéseit, akik végül vereséget szenvednek, amiért Isten gyermekei az Úr dicséretét zengik. Dávid leírása azonnal visszhangra talál a szívünkben, hiszen az ő tapasztalata a miénk is, a sok évezredes nagy küzdelem személyes harcait énekli meg a zsoltáríró.

Ahogyan Dávid, úgy mi is Istenhez kiáltunk; meghallgatásért, védelemért és  ellenségeink kezéből való szabadításért könyörgünk. Tudjuk, hogy kegyetlen világban élünk, ahol az ellenség közöttünk jár, mint egy ordító oroszlán, aki keresi, hogy kit semmisíthetne meg (1 Pt 5:8). Csak a pusztítás jár a fejében, a szív, az elme és lélek elpusztítása, amik által Isten iránti szeretetünk teljességét kifejezhetjük (5Móz 6:5, Mt 18:37). Az ördög taktikája magában foglalja mindazokat, amikről itt Dávid ír: az összeesküvést, gonosz szavakat, és a cselvetést. Ahogy Dávid, úgy mi is találkozhatunk olyan emberekkel, akik ellenünk fordulnak, rossz híreket és hazugságokat terjesztenek rólunk, megtévesztve sokakat féligazságokkal. Valaki nyíltan teszi ezt, és vannak olyanok is, akik a hátunk mögött. Különösen fájdalmas ez, ha akkor ér bennünket igazságtalan vád, amikor ártatlanok vagyunk. Az ördög ellenünk dolgozik. Hazug, és hazugság atyja (Jn 8:44), kétséget és negatív gondolatokat ébreszt, elbátortalanít, hogy meggyöngítsen hitünkben, olyan dolgokkal kísért, amikről tudja, hogy a gyengéink. Ő a mi vádolónk (Jel 12:10), a kárhoztatás hangja (Zak 3:1), emlékeztet bennünket minden botlásunkra és bukásunkra - azt sugallva, hogy nem vagyunk elég jók Jézusnak: hogyan is szolgálhatnánk Őt, tehetnénk bizonyságot Róla, hogyan is kerülhetnénk - éppen mi - Isten országába!? Isten nélkül reménytelen lenne a harcunk Sátán ellen, de az Úr maga harcol értünk.

Ahogy Dávid is leírta, Isten közbelép és Sátán elleni harcunk teljes fordulatot vesz. Az ellenség saját tőrébe esik, és habár eddig győztes pozícióban volt, menekülni kénytelen. Azonban senki sem menekülhet el Isten elől, aki az igazság és az igazságosság nyilait kilőve mindent napvilágra hoz. Kiáll és közbelép értünk, végleges győzelmet adva nekünk. Ellenségeink rettegni fognak a "Bárány haragjától" (Jel 6:15-17), amikor Isten mindörökre véget vet a nagy küzdelemnek. Azok, akik bíznak Benne, és megtartják szavát, nem fognak csalódni. Örömünnep lesz Isten győzelmének napján, és az övéi magasztalni fogják Istent örök dicsőségében.

Drága Istenünk, a nagy küzdelem csatái folytatódnak - napról napra és nemzedékről nemzedékre. Köszönjük Neked, hogy nekünk is bizonyosságunk lehet a végső küzdelem kimenetelét illetően, ahogyan ezt Dávid is megtapasztalhatta. Magasztaltassék nagy neved örökkön örökké!Ámen

Stephanie Sheehan

Southern Adventist University

Fordította: Liebhardt László