Mai szakasz: 68. zsoltár

Nyissuk ki a Bibliánkat pontosan a közepén, és A zsoltárok könyvében fogjuk találni magunkat. A zsoltár nem más, mint szent ének, dicsőítő költemény. Ez a könyv akár a „Dávid énekei” címet is viselhetné, mert a legtöbb az ő szerzeménye. Az ezt követő három könyv a fiának tollából származik, s ezek közül az Énekek éneke zárja a sort. Ez a négy könyvből álló egység dallamokkal nyílik és zárul, összekapcsolva apát és fiát, akik összhangban arra hívnak, hogy velük együtt dicsőítsük Istent.

A 68. zsoltárban azonban van egy üzenet a nőkről, amire felhívták a figyelmemet egypár éve. A 11. vers így szól. „Az Úr adja a szót az asszonyok nagy seregének, ők viszik mindenfelé az örömhírt…” (Egyszerű fordítás) Az új angol fordítás pedig ezt mondja. „A fenséges Mester szól, és sok-sok nő hirdeti az örömhírt.” Ezen asszonyok közül kiemelkedő Ellen G. White. 1844 decemberében ő és négy másik hölgy együtt imádkozott a térdein, amikor az első látomását kapta. Bár sok tekintetben gyenge volt, Isten megerősítette, hogy írhasson, és publikálhasson. Az 1970-es években a Columbia Union College (ma Washington Adventista Egyetem) hallgatója voltam, és részmunkaidőben dolgoztam a Generál Konferenciánál. Szerencsésnek érzem magamat, hogy akkoriban találkozhattam Arthur White-tal, Mrs. White unokájával. Elmondta, hogy E. G. White a legtöbbet fordított női prózaíró a történelemben, csakúgy, mint a legtöbbet fordított amerikai prózaíró bármelyik nemből.

A 68. zsoltár olyan történelmi időre irányítja a figyelmet, amikor Isten felkel, és a bűnösök nem lesznek többé (1-2. vers). Amikor az igazak örvendeznek, és énekelnek annak, aki a felhőkön jár (3-4. vers); a haláltól való szabadulás idejére (20. vers); a napra, amikor Isten szekereinek ezrei meg ezrei jönnek, hogy hazavigyenek bennünket (17. vers). Ezen szekerek egyike Illést is elragadta (2Kir 2:11), ízelítőt mutatva nekünk ama csodálatos nap eseményeiből. És az Úr a népe között fog lakni, ahogyan a Sínai hegynél tette (17. vers).

Dávid arra vágyik, hogy a Föld minden királysága Istent dicsőítse. Azt szeretné, ha az egész emberiség csatlakozna hozzá hitben és reménységben. A zsoltárokban Dávid végig tapasztalatot oszt meg velünk az életének emelkedett és elkeseredett időszakaiból, érzelmet keltve, amely felemeli a lelket Isten szeretetébe. Érvelése a logika törvényét követi, mint egy zenemű a komponálás szabályát. Dávid a zsoltárokban ötvözi mindezt, ahogy megzenésíti a bizonyságtételét, hogy a hallgatóságát átjárja mindaz, ami igazán fontos. Hogy a mindenható, megbízható Teremtőnk nem tart jelentéktelennek, sőt, örökkévaló szeretettel szeret, és velünk és bennünk szeretne lakni. Dávid Úrnak hívja Őt (4. vers). Mi a nevén szólítjuk: Jézus. Ez annyit jelent, Megváltó (Máté 1:21). Jézus a mi Urunk, Megváltónk és Istenünk. A megváltásnál csak egy csodálatosabb van, maga a Megváltó. Dávid így fejezi ezt ki: „Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten, a szent lakóhelyeden!” (35. vers) Valóban, semmi sem lehet nagyszerűbb és gyönyörűbb Jézusnál. Amikor szamárcsikón ülve vonult, és a tanítványai sokasága a ruháját a földre vetve örült, és dicsőítette Őt, a farizeusok azt mondták Jézusnak, feddje meg őket, de Ő ezt válaszolta. „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19:33-40)

Ez a zsoltár a nőkre bízza a hadizsákmány elosztását, majd galambszárnyakról beszél (13. vers), gondosan megválasztott szavakkal lezárva az asszonyokról szóló részt, tekintve, hogy Salamon is utal galambként a nőkre. „Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem!” (Énekek éneke 5:2). És ahogy Jézus nemsokára a felhőkön érkezik, Isten leányai világszerte áldják és fennhangon dicsőítik nevét. Nem tudjuk az énekünket visszatartani, és a tollunkat letenni. Ha megtennénk, a kövek kiáltanának.

Ámen és ámen.

Teresita Pérez
nyugalmazott jogász, könyvszerző,
Florida, USA

Fordította: Kóczián Ágnes