2013. december 31., kedd

Mai szakasz: 146. zsoltár

Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket a szívében.

Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”, megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz, áldott vagy.

Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk, és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy "Reménységünk, bátorságunk és hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent." (Próféták és Királyok, Josafát c. fejezete. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak több reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban. Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá. Ámen.

Thandi Klingbeil
gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Liebhardt László

2013. december 30., hétfő

Mai szakasz: 145. zsoltár

A zsidó gyakorlatban ezt az akrosztichonos zsoltárt, amely Istent mint királyt dicsőítette, a reggeli és az esti áldozat idején énekelték. Az, hogy valaki a dicsőítés hangjaival kezdi meg és fejezi be napját, meghosszabbíthatja az életét és segít megőrizni az egészségét. A tudósok nincsenek egy véleményen arról, hogyan történhet ez meg, de tudjuk azt, hogy a pozitív beállítottságú és hálás emberek jobban ellenállnak a közönséges betegségeknek, jobb mentális és fizikai egészségnek örvendenek, és kisebb az esélyük a szívbetegségek okozta halálra. Salamon, a világ legbölcsebb embere ezt mondta: "A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat" (Péld 17:22).   

A keresztény ember számára Isten a dicsőítés tárgya. Isten "irgalmas és könyörületes Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű", és "könyörületes minden teremtményéhez." Nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem szeret minket, mint teremtményeit.

Ez nem csupán rólunk és Istenről szól. Gondoljunk arra, milyen csodálatos példát adunk gyermekeinknek és a következő nemzedéknek azzal, ha együtt ünnepeljük Isten hűséges voltát és uralmát az életünkben! Isten dicsőítése legyen ott napirendünkben, bármilyen körülmények között vagyunk is! Isten nem változik; kegyelme, bocsánata, szeretete és hűsége irántunk végtelen! Dicsőség Neki! Dicsőség nevének!

Thandi Klingbeil
Gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA

2013. december 29., vasárnap

Mai szakasz: 144. zsoltár

Ebben a zsoltárban Dávid elismeri, hogy egész lényét és minden képességét Istennek és az Ő jóságának köszönheti. Isten az, aki sikeres harcossá és királlyá tette őt. Isten az, aki megnyerte a csatáit.

Mi ma talán nem vívunk olyan háborúkat, mint Dávid, de a lelki harcmezőn igenis csatázunk a gonoszság hatalmasságai és erői ellen. Ebben a végidei küzdelemben el kell ismernünk Őt, aki a mi Menedékünk, Kősziklánk, Megváltónk és Pajzsunk. Bátorító a tudat, hogy bár mulandó teremtmények vagyunk, és a földi életünk csak lélegzet vagy tűnő árnyék az idő végtelenségében, Istennek mégis gondja van ránk. Isten, aki a Sínai-hegynél füstben, villámlásban és földrengésben jelentette ki magát, a mi harcainkban is meg akar mutatkozni ugyanazzal a megkérdőjelezhetetlen erővel, amit a hegy tetején tanúsított.

Dáviddal együtt egy új dicsőítő éneket énekelhetünk Isten áldásaiért. Talán nem mindnyájunk esetében jelentkezik Isten áldása az anyagi jólét, szép és egészséges gyermekek vagy katasztrófáktól és vereségektől mentes élet formájában, de ahogy az utolsó vers összefoglalja: ha Isten az életünk Ura, mindenképp’ boldogok vagyunk.

Thandi Klingbeil
otthon tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Kóczián Ágnes

2013. december 28., szombat

Mai szakasz: 143. zsoltár

Ebben az imában a zsoltáros bocsánatért könyörög. Bűnei tudatában jön Istenhez – és annak tudatában, hogy Isten igazsága el tudja ezeket fedezni. Ellen White így írja: „Ha a Hatalmasban bízol, a tapasztalatod nem kölcsönvett, hanem a sajátod” (Lift Him Up, 185. oldal).

Istennek nincsenek unokái, csupán gyermekei. Mindnyájunknak szüksége van a trónhoz közeledés és a bűnbocsánat elfogadásának személyes tapasztalatára. A Mindenhatóval való tapasztalatunk nem lehet másodkézből származó kapcsolat. Az Isten mély, személyes megismerésére való vágyakozás egy belső szomjúságból alakul ki, amelyet csak Isten tud csillapítani. Ez a vágyakozás olyan nagy, hogy a zsoltáros eső után szomjazó száraz földhöz hasonlítja magát. Meglátni, hogy mire képes az eső a száraz és sivár földdel, és hogy születik új élet a porból, maga a csoda.

Egy csodálatos ígéretünk van Ézsaiás 55:10-11-ben, az, hogy Isten Igéje olyan számunkra, mint az eső a földnek, amely a felfrissülés és új élet idejét hozza el. „Isten szeretné, ha tudomást szereznénk Róla…” (Lift Him Up, 185. oldal). Alig várja, hogy készségesen betölthesse az iránta való vágyakozást a szívünkben. Bárcsak bűnbánó szívvel jönnénk Hozzá, Igéjét olvasva, és hűségét és megbocsátását mély, személyes szinten megtapasztalva!

Thandi Klingbeil
Gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Kóczián Károly

2013. december 27., péntek

Mai szakasz: 142. zsoltár

2012-ben Észak-Amerikában több mint 44 millió ember szenvedett a magányosságtól. A statisztikák szerint évtizedről évtizedre növekszik világszerte a magánytól szenvedők száma. A magányosság meghatározása a következő: „összetett és általában kellemetlen érzelmi reakció az elszigeteltségre.” A magányosság igen összetett lehet, mert oka is sokféle. Egy emberekkel teli teremben is érezheted magányosnak magad, tehát az elszigeteltség nem mindig földrajzi, vagy fizikai.

Dávid magányos ebben a zsoltárban. Saul üldözi őt és éppen egy barlangban bujkál, valószínűleg Adullámban (1Sám 22:1-4), vagy Engediben (1Sám 22:1-22). Kimerült, rosszkedvű, búskomor (3., 4., 6. vers) és bizonyos értelemben rabságban van (7. vers). Reménytelenül egyedül érzi magát: „senki sem tudakozódik felőlem.” (5. vers) Ő, az Isten szíve szerinti ember, életének mélypontjára került. Nincsen ebben semmi szégyellnivaló, mindnyájunk életében vannak reménytelen, rosszkedvű, magányos, sőt depressziós időszakok.

Mit tesz Dávid életének ebben a látszólag sötét és reménytelen időszakában? Istenhez fordul? Igen! Ám ennél többről van itt szó. Bizonyossággal fordul Istenhez. Dávid tudja, hogy életében bármi másban kételkedhet, de Isten ismeri az útjait (4. vers), és Ő kormányozza az életét.
Istenhez fordul megvallva, hogy Ő az egyetlen oltalom a menekülők számára (6. vers), az egyetlen hely, ahol Dávid biztonságban van. Mi is csak Isten jelenlétében lehetünk biztonságban az ellenségtől.

Közvetlenül Istenhez fordul, elismerve az Ő elsőbbségét. Dávid tudja, hogy Isten az ő öröksége (6. vers.). Az örökség szó az Izrael törzseinek kiosztott földekre utal. A léviták nem kaptak földet, az Úr volt az ő örökségük (4Móz 18:20). Dávid ugyanakkor megvallja Istennek, hogy a javak birtoklása nem fontosabb, Isten szeretete és jelenléte az ő legbecsesebb tulajdona.

Thandi Klingbeil
gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Csala Beáta

2013. december 26., csütörtök

Mai szakasz: 141. zsoltár

Jézus így tanít minket imádkozni: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Mt 6:13 – új prot. ford.). Dávid is ugyanezért imádkozik ebben a zsoltárban: szabadítsa meg Isten a gonosz emberektől, és őrizze meg a kísértésektől. Imádsága kétségbeesett segélykiáltás, ugyanakkor az istentisztelet kifejezése is, mivel imádságát a füstölőhöz hasonlítja, amit az ószövetségi szentélyszolgálat során égettek. Ellen White írja: „Mindennapi foglalatosságaink közben imádságban kell felemelnünk lelkünket a Mennybe. Ezek a csendes fohászok jó illatú tömjénként szállnak fel a kegyelem trónjához, és eltérítik az ellenséget. A keresztényt, akinek szíve ekképpen Istenben marad, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz mesterkedés nem rendíti meg békességét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem minden ereje és Jahve minden erőforrása az ő biztonságát és szabadulását szolgálja (Gospel Workers 254. oldal.)

Dávid tisztában van azzal, hogy szabadításra van szüksége ellenségeitől és a kísértéstől (4. vers).  Folyamatosan Istenre emeli szemét (8. vers), tudja hová kell segítségért fordulnia. Dávid még a kimondott szavai miatt is aggódik (3. vers). Időnként mi is kísértésbe esünk, hogy oktalan, tapintatlan, barátságtalan, sőt néha még tisztességtelen szavakat is szóljunk. Úgy kell imádkoznunk, mint Dávid, hogy Isten őrizze meg szívünket a gonosztól. „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).

Egy másik szép érzelem is kibontakozik ebben a zsoltárban. Dávid nagyra értékeli az igaz barátságot (5. vers). Az igaz barátok segítenek nekünk az egyenes és keskeny úton maradni, és van bátorságuk figyelmeztetni minket, ha rossz irányba fordultunk. A Pátriárkák és próféták című könyvének 620-621. oldalán Ellen White leírja, mennyire áldotta Dávid Abigailt, amiért megdorgálta őt, amikor oktalanul Nábál ellen indult (1Sám 25).

Bárcsak mi is értékelnénk az igaz barátokat és áldanánk őket, amikor bölcs, Isten szerinti tanácsokat adnak nekünk!

Thandi Klingbeil,
gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Csala Beáta

2013. december 25., szerda

Mai szakasz: 140. zsoltár

Hová, kihez fordulok, amikor komoly, akár életbevágó nehézségekkel találom szembe magam? Legyünk őszinték, sokszor nem az az első reakciónk, hogy Megváltónkhoz forduljunk. A munkahelyi, otthoni, vagy gyülekezeti nehézségeket szeretem a saját bölcsességem és tapasztalataim alapján „megoldani”. Általában akkor reagálok a problémákra, amikor felmerülnek, ahelyett, hogy a megelőzésre gondolva imádkoznék Istenhez a szabadulásért, még mielőtt szükségem lenne rá. Ebből a zsoltárból egy sor fontos, az életemben alkalmazandó gyakorlatot tanulok a zsoltárírótól.

Ebben a zsoltárban az író sehol sem panaszkodik Istenre, amiért megengedte, hogy a gonoszok szenvedést okozzanak neki. Ó, milyen könnyen panaszkodunk, amikor a dolgok nem mennek jól! Uram, kérlek, segíts nekem, hogy ne panaszkodjak!

A zsoltáros hite és Istenbe vetett bizalma  erősebb hitre ösztönöz (6. vers). „Istenem vagy te!” (7. v.) Drága Jézus! Te segítettél rajtam és óvtál meg mindig a múltban, és te újra meg tudod ezt tenni!

A 3. versben említett szavak jelentőségét szeretném még kiemelni. A szavakat pusztító és romboló fegyverként lehet használni. (Ef 4:29;  Jak 3:1-10.) Uram, olyan szavakat szeretnék szólni, amelyek életet adnak és gyógyulást hoznak (Péld 18:21; 12.18; 15:4.).

A zsoltár azzal a szép bizonyossággal zárul, amely a Jelenések könyve 22. fejezetének 2-3. versében visszhangzik. Hála néked, hogy az igazságosak örökké az orcád előtt lakoznak majd és téged szolgálnak Istenünk, a Mennyben.  Ámen.

Thandi Klingbeil,
Gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította: Csala Beáta

2013. december 24., kedd

Mai szakasz: 139. zsoltár

Ez a kedvenc zsoltárom. Istenről, mint személyes és meghitt barátomról és édesapámról szól. Először is Ő jól ismer engem – fizikai tulajdonságaimat és lelkem minden rezdülését. Tudja, hogy mikor ébredek, és mit teszek nap közben. Azt is tudja, hogy mit gondolok, és milyen szavakat fogok használni. Nagyon bátorító számomra az a tudat, hogy Isten tökéletesen ismer engem.

Másodsorban Isten mindenütt jelen van (7. vers). Nem bújhatok el előle, és nem kerülhetem el Őt, ahogyan Ádám és Éva (1 Móz 3:8), vagy mint Jónás próbálkozott. De miért is akarnám, amikor Ő védelméről (10. vers) és világosságáról biztosít engem és arról, hogy ragyogóvá teszi a legsötétebb napomat is.

Harmadszor pedig Ő a Teremtőm. Ő teremtette az egész világegyetemet és mindent, ami abban van, és az embert is tervszerűen és tudatosan megtervezte a legapróbb részletekig: a szemünket, bőrünk és hajunk színét, egyedi vonásainkat. Egyediek és különlegesek vagyunk, és mindannyiunkkal külön terve van (16. vers) – ez csodálatos! Ez az a válasz, amelyet ennek a zsoltárnak az olvasása szívemben gerjeszt.

Teljesen ámulatba ejt az a csodálatos Isten, akit szolgálok. Ő nem egy távoli Isten, aki túlságosan elfoglalt a világegyetem kormányzásával ahhoz, hogy meghitt és bensőséges kapcsolatot létesítsen velem. Az én imám az, ami a zsoltárosé is, hogy Isten folyamatosan vizsgálja a szívemet, és vezessen engem azon az úton, amely a mennyországba vezet. Legyen ez a te imád is ma reggel!

Thandi Klingbeil,
Gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya
Tennessee, USA

2013. december 23., hétfő

Mai szakasz: 138. zsoltár

„Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” (8. vers – új prot. ford).

A reggeli áhítatom ideje alatt ezek a szavak: „Az ÚR javamra dönti el ügyemet", valahogy kiemelkedtek a Biblia lapjáról. Küszködtem, hogy összpontosítsak arra, amit olvasok és megpróbáljam alkalmazni saját életemre, hogy a gondolataim ne rohanjanak előre, arra, hogy mit tartogat számomra az a nap. Ez a szakasz viszont sok mindent megvilágított az előttem álló napról: a vállalkozásomról, a családomról és életem irányáról.

Lenyűgözött az a gondolat, hogy Isten mennyire ismeri életem minden történéseit és minden körülményeit. Ahhoz, hogy az ügyemet javamra döntse el, mindent nagyon alaposan tudnia kell rólam. Miközben nagyra értékelem azt, hogy Isten fejem hajszálát is számon tartja, ez a szakasz sokkal meghittebb, sokkal időszerűbb, sokkal átfogóbb és sokkal bátorítóbb.  

Tudja, hogy milyen telefonhívásaim lesznek ma, hogy fontos üzleti ügyeket lezárjak. Érti azokat a körülményeket, amelyek munkámmal kapcsolatosak, és ismeri azoknak a személyiségét, akikkel tárgyalóasztalhoz ülök majd. Tudja, milyen keményen dolgoztam, hogy minden részletet átgondoljak a siker biztosításáért, és azt is tudja, hogy érdemes-e belevágni, vagy nem. 

Ismeri a kihívásokat a munkatársaimmal kapcsolatosan, akik nem kommunikálnak valami jól, és hogy ez hogyan hat a többiek munkamoráljára. Ismeri az üzleti kapcsolataimat úgy, ahogy a családommal és barátaimmal való kapcsolatom legapróbb részleteit is.

Látja csalódottságaimat az élet apró dolgaiban – például azt, amikor kicsúszok a határidőből –, és megpróbál türelemre tanítani. Lát akkor, amikor elrontok dolgokat és kegyelmesen újabb esélyeket ad. Tudja, mennyire szeretek beszélgetni a szüleimmel és a testvéremmel, és mennyire értékelem a mindenre kiterjedő esti társalgásunkat drága feleségemmel.  

Ismeri a kis és nagy kihívásainkat, és mindent, ami e kettő között van, és azon munkálkodik, hogy mindet jobbá tegye. Minden nap és a napnak minden pillanatában a gondolataiban vagyunk. Mindent felhasznál: a jót és a rosszat, a győzelmeket és a bukásokat, a legkisebb részletet és a legnagyobb dolgot, hogy alakítson és formáljon, hogy egyre jobban hasonlítsak rá. Ahogy Pál apostol is mondja: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28).

Ma, amikor elkezded ezt a napot, gondolj arra, hogy mennyire szeret téged Isten, és hogyan gondoskodik rólad, és mindarról, ami veled kapcsolatos, és aki vagy. Az Ő kezének alkotása vagy, és Ő soha nem hagy el téged. Megváltott téged. Azt tervezi, hogy veled tölti az örökkévalóságot. Köszönjük meg ma az Ő kegyelmét, szeretetét és irgalmát! Köszönjük meg azt, hogy mindent dolgainkat a javunkra dönti el! 

Danny Houghton
Üzletember

Washington State, USA

2013. december 22., vasárnap

Mai szakasz: 137. zsoltár

Nem ismerem azt az érzést, hogy milyen lehet fogságban lenni egy idegen földön, de azt tudom, hogy milyen a honvágy.

Amikor még diákmisszionáriusként szolgáltam, rengeteg időt eltöltöttünk a legjobb barátommal azzal, hogy felidézgettük, milyen is az otthonunk, az Egyesült Államok. Énekeket költöttünk a hazánkról, és néztük a repülőket, ahogy leszálltak a naplementében, miközben arra gondoltunk hogy egy nap majd mi is ott ülünk egy ilyen gépen, és hazafelé tartunk. Egyszer, csak hogy biztos legyek benne, hogy az emlékeim nem szépültek meg a hazámról a honvágyam miatt, megjegyeztem: „tudod, azért Amerikának is megvannak a maga problémái.” A barátom helyeslően bólintott, majd válaszolt: „De ahol én élek Amerikában, ott nincsenek.” Semmi kétség, hogy honvágyunk volt akkoriban, és otthonunkat tökéletesnek láttuk.

Néha hasonló honvágyat érzek a Menny iránt is. Vágyom, hogy újra találkozhassak az édesanyámmal, aki majd feltámad a halálból, és megszabadul minden rossztól. Most jut eszembe, talán mégis tudom, milyen érzés fogolynak lenni idegen földön, mert ez a föld itt biztosan nem az én otthonom. Néha a vágyam olyan erős egy jobb világ felé, hogy teljesen elcsüggedek és úgy érzem hogy itt rekedtem a Föld nevű bolygón.

De hasonlóan a zsoltáríróhoz, aki félelmének ad hangot, hogy esetleg elfejti szülőföldjét, nekem is inkább legyen honvágyam a menny után, minthogy  ideragadjak ehhez a világhoz. Te nem így gondolod?

Lori Futcher
Szabad-foglalkozású író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee, USA

Fordította: Rajki Dávid

2013. december 21., szombat

Mai szakasz: 136. zsoltár

Ez a zsoltár leginkább úgy ismert, hogy „A Nagy Hallél” (héberül הַלֵּל dicséret), hagyományosan a zsidók páskaünnepének végén énekelték.

Miközben tanulmányozzuk e zsoltár szerkezetét és tartalmát, látni fogjuk, hogy jó néhány nagyon szép módszert tudnánk átvinni a mi modern istentiszteleteinkbe.

1. Bevonja a résztvevőket. A refrén, ami Isten kegyelmes szeretetéről szól, minden versszak végén megismétlődik, és úgy tűnik, hogy ez a szerkezet a gyülekezet számára készült, akik így mint egy választ tudták énekelni. Hasonlóképpen Ellen White is szorgalmazta a hallgatóság válaszra késztetését napjaink istentiszteletein. „Bár nem mindenki hívatott el arra, hogy prédikáljon, vagy hitelveket tanítson, viszont nekik sem szabad hideg és néma hallgatóknak lenniük” (Signs of the Times, 1886. június 24.). Ezek után pedig arra bátorította a hallgatóságot, hogy válaszoljanak, és mondják hangosan, hogy Ámen.

2. Ismétlést használ. Az ismétlés nagyon általános tanulási módszer, hiszen a beszélni tanuló kisgyermekektől kezdve egészen a felnőttekig, akik fontos számokat akarnak megjegyezni, ez egy jól bevált technika! Miután elénekelték ezt a zsoltárt, kétségtelen, hogy mindenki – egészen a legkisebb gyermekig –,  azzal a meggyőződéssel hagyta el az istentisztelet helyét, hogy örökké tart az Úr szeretete.  Bár a Biblia figyelmeztet arra, hogy kerüljük a hiábavaló, értelmetlen ismétléseket, de ezek a versek kiváló példák arra, hogy hogyan lehet az ismétléseket hasznosan alkalmazni.

3. Történetet mesél el. A történetmesélés az érzelmek közvetítésének a legjobb módja. És van annál jobb történet, mikor valaki a tapasztalatait meséli el? És pontosan ezt teszik a zsidók is a zsoltárban, ahogy visszaemlékeznek azokra a helyzetekre a múltban, ahol Isten vezette őket. Hasonlóképpen, ahogy mi is megosztjuk a tapasztalatainkat más hívőkkel, mi is meg tudjuk erősíteni egymás hitét Istenben, hiszen ezekben látjuk az Ő folyamatos vezetését.

Gyülekezeti összejöveteleinken, illesszük be bátran istentiszteleteinkbe ezeket a jól bevált módszereket!

Lori Futcher
Freelance Writer and Editor
Cleveland, Tennessee, USA
Fordította: Rajki Dávid

2013. december 20., péntek

Mai szakasz: 135. zsoltár

Miután Isten lényét és tetteit dicsőíti, a zsoltáríró arra szán néhány verset, hogy a bálványokat is bemutassa, mint ellentétes oldalt. A szerző gondolatait a következőképpen foglalhatjuk össze:

Isten: hatalmas, és minden isten felett áll
Bálványok: ezüstből és aranyból, emberek keze által készültek

Isten: bármit megtehet, amit akar
Bálványok: képtelenek a cselekvésre

Isten: a neve örökkévaló, mint Izraelnek adott örökség
Bálványok: Akik a bálványokat készítik, éppen olyanok, mint kezük alkotásai (például a szívük kőből van).

Ezeket az éles ellentéteket látva könnyen megcsóválhatjuk a fejünket és csodálkozhatunk, hogy az izraeliták hogyan imádhatták ezeket a haszontalan bálványokat ahelyett, hogy elkötelezték volna magukat az örökkévaló Isten mellett? De mi különbözünk tőlük egyáltalán? Vagy pedig csak annyi történt, hogy az ezüstből és aranyból készült bálványokat felváltotta életünkben a papírpénznek nevezett bálvány?

Habár azzal a régi mondással nőttünk fel: „a pénz nem boldogít,” mégis úgy tűnik, a tetteinkkel ezt a mondást akarjuk meghazudtolni. Vagyont halmozunk fel, mintha az a tragédia idején meg tudna védeni, és közben elfelejtjük, hogy a tragédiák elvehetik és haszontalanná tehetik minden vagyonunkat. Ugyanakkor elfeledkezünk Isten áldásainak valódi értékéről.

Mint ahogy Izrael népe is dönthetett annak idején, hogy ezüstjükből és aranyukból bálványt építenek, vagy templomot; ugyanúgy mi is dönthetünk, mire használjuk fel papírpénzünket. Istenítjük és felhalmozzuk ezt a kincset, vagy arra használjuk, hogy Isten egyházát építsük, és segíthessünk a szükségben lévőknek?

Lori Futcher
szabadfoglalkozású író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee, USA
Fordította: Rajki Dávid

2013. december 19., csütörtök

Mai szakasz: 134. zsoltár

Ahogyan az utazók Jeruzsálem felé tartottak, egész nap úton voltak, és útközben énekeltek. Nem olyan dalocskákat, amiket a gyerekeink szoktak dalolászni útközben, hanem olyan hatalmas himnuszokat, amelyek folyvást emlékeztették őket zarándoklásuk jelentőségére.

Amint megpillantották a lévitákat a templomban az esti áldozat szolgálata közben, elkezdték utolsó éneküket: ... áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente!

Képzeljük el, hogy milyen is lehetett az éjszakai szolgálatot teljesítő templomi szolgák közé tartozni! Habár a legtöbbször úgy tűnt, hogy munkájukat az emberek észre sem vették, és nem is nagyon értékelték, mégis ezen a különleges éjjelen tisztelet övezte őket, és megerősítést kaphattak arra nézve, hogy szolgálatuk mennyire fontos. Igazán bátorító lehetett!

Amit a legjobban szeretek ebben az énekben, hogy elismeri és bátorítja ezeket az éjszakai szolgálattevőket, anélkül, hogy hízelegne nekik. Bizonyára az ének sorai elmondhatták volna, hogy milyen nagyszerű munkát végeznek ezek a léviták, és méltathatta volna hűségüket, mégis inkább bátorította őket, és arra emlékeztette mindnyájukat, hogy mi a szolgálatuk célja.

Ez arra az esetre emlékeztet engem, amikor egyszer épp befejeztem a tanítást egy gyermek szombatiskolai osztályban, és egy nagypapa kitárt karokkal jött felém: Csak szeretném megszorítani a kezét a gyülekezet legfontosabb szolgálattevőjének  mondta. Tudtam, hogy mit próbált ezzel mondani nekem. Elismerte a munkámat, és emlékeztetett arra, hogy milyen fontos a gyermekeket Krisztushoz vezetni. Habár jól estek szavai, mégsem tettek önteltté, hanem inkább azt éreztem hogy elismerik a szolgálatot, amit végzek, és arra sarkallt ez a gesztus, hogy 100%-osan odaszenteljem magam az én apró, sokszor észrevétlen kis szolgálatomra.

Gondolkodjunk el, hogyan tudnánk bátorítani (hízelgés nélkül) a gyülekezetünkben azokat, akik olyan szolgálatokat végeznek, amiket általában nem sokra értékelnek!

Lori Futcher
szabadfoglalkozású író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee, USA
Fordította: Liebhardt László

2013. december 18., szerda

Mai szakasz: 133. zsoltár

Ez egy rövid zsoltár, de hatalmas az üzenete: egység és közösség - és az az áldás, amit ezek eredményeznek. Az egység és a közösség olyan fontos, hogy maga Jézus imádkozott ezért (Jn 17:11; 20-23) és később Pál prédikált róla (Fil 2:2-8; Kol 3.14-15).

Ebben a zsoltárban két kép festi meg az egységet és a közösséget. Az első képen olaj folyik alá Áron fején és szakállán, ruhája gallérjára. Palesztina forró és száraz éghajlatán az olaj a kiszáradt és repedezett bőr számára enyhítő orvosság. A felkenetés, különösen Áron főpapé egy különleges esemény volt - Isten áldásának a szimbóluma. A felkenetésre használt olajnak különleges illata volt, egy olyan recept szerint készült, amit nem lehetett utánozni (2 Móz 30:22-30). Amikor Mária megkente Jézust a "ház pedig megtelt a kenet illatával" (Jn 12:1-3). Isten áldása át fogja járni életünket és otthonunkat, mint a finom illat és megnyugtat bennünket, amikor egységben élünk egymással.   

A második kép a Hermón-hegy aláhulló harmatát mutatja be. Ismét ugyanaz a kép: a száraz Palesztina földjén harmat esik éjjel a magas hegyeken, ez hoz felfrissülést a növényeknek, az állatoknak és az embereknek. A Hermón közel háromezer méter tengerszint feletti magasságán buja, zöld növényzet található még a nyári hónapokban is. Összehasonlítva Jeruzsálemmel (Sion-hegy), ott gyakorlatilag nincs eső az év hat hónapjában. Isten áldása, amely ránk árad, amint egységben és közösségben élünk a családunkkal, felfrissít és megtart bennünket, még ha „száraz” időket élünk is. Ráadásul Isten áldása örökké tartó élete biztosít nekünk. Ezt a gazdag életet Jézus hozta el számunkra (János 10:10). Az Istennel és az Ő népével való egységben és közösségben bővelkedő, beteljesedett és értelmes életet élhetünk.

Hogyan írhatnánk le azokat az áldásokat, amelyeket a családunkkal és a gyülekezeti családdal megélt egység és közösség eredményeként kaptunk?

Ellen  White egy sajátos képet használt az egység kifejezésére: "Képzeljünk el egy nagy kört, amelynek szélétől minden a központ felé halad. Minél jobban közelednek a vonalak a központhoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Így van ez a keresztény életben is. Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb leszünk egymáshoz is. Isten dicsőül meg, amikor népe egységes tevékenységben egyesül" (Boldog otthon 152. o.).

Ezt is írja: "A családban és a gyülekezetben való igaz egység titka nem a tapintatos bánásmódban, nem a vezetésben, nem is a nehézségek legyőzésére irányuló emberfeletti erőfeszítésekben - habár ezektől is sok függ -, hanem a Krisztussal való egységben rejlik" (Boldog otthon 152. o.).

Keressünk mindnyájan szorosabb kapcsolatot a mi Teremtő Istenünkkel, és ennek eredményeképpen éljünk egységben és összhangban felebarátainkkal. Ámen

Thandi Klingbeil
Gyermekeit otthon tanító édesanya
Collegedale, Tennessee
Fordította: Baksa Viktória

2013. december 17., kedd

Mai szakasz: 132. zsoltár

A zsoltáros két kérésnek ad itt hangot: „Emlékezzél meg, Uram...!” (1. vers) és „Ne fordulj el felkented színétől!” (10. vers).

Az Úr válaszol, és megerősíti a Dáviddal kötött szövetségét. Ezen versek szépsége abban rejlik, hogy az Úr, az Ő válaszában nemcsak az állítja, hogy emlékszik, és nem fordítja el arcát az Ő népéről, Izraelről, hanem a Jézus Krisztusban megvalósított megváltási tervének lényegét is kinyilatkoztatja itt, épp ezekben a versekben! Ahogyan egy bibliamagyarázó megfogalmazza: „A szövegeket, amelyek eredetileg az uralkodó király leírásai voltak, átültették a jövőbe, és így, egy egészként tekintve, egy eljövendő hatalmas király, a Messiás (felkent) portréját festették le, aki majd Dávid vérvonalából fog származni.”

Itt egy Jézusról, a mi Messiásunkról, a Felkentről szóló próféciát látunk. Ő el fog jönni, és az örök trónjára fog ülni (12. vers és Jel. 11:15). Dávid hatalma meg fog nőni (17. vers és Lukács 1:68-69). Ösvényem világossága lesz Ő (szintén a 17. vers, együtt a Jel. 21:22-23-mal).

Amikor elképzelem ezeket az utazó zarándokokat, amint a „Felemelkedés dalát” éneklik, amint Jeruzsálembe utaznak Istent dicsőíteni, alig várom, hogy te és én találkozzunk velük az Új Jeruzsálemben és együtt énekeljük velük ezt, a Felemelkedés Zsoltárát. Neked és nekem megadatott az az áldás, hogy tudhatjuk, mi lett ezekből a prófétikus szavakból, amelyek a 132. zsoltárban írattak le számunkra. A mi Felkentünk eljött! El tudod képzelni hogy hangzik majd ez az ének az ajkunkról, mikor a mi hangunk csatlakozik az övékhez, és akkor, együtt egy új éneket éneklünk majd? Én már alig várom azt napot, és te?

Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee

Fordította: Kóczián Károly

2013. december 16., hétfő

Mai szakasz: 131. zsoltár

Emlékezzünk, még mindig a „Grádicsok énekeit” avagy a „Zarándokénekeket” olvassuk. (Zsolt 120-134), és jusson eszünkbe, hogy ezeket a zsoltárokat egy csokorban való éneklésre szánták. Ezért a 131. zsoltár mélyebb megértéséhez, közvetlenül a 130. zsoltár után kell elolvasnunk (vagy elénekelnünk!) azt. Emlékszünk a tegnapi zsoltárra? Beismerjük a bűnünket, majd az Úr szerető és irgalmas megváltásába vetjük bizalmunkat. Tekintetünket önmagunkról elfordítva, Jézusra emeljük szemeinket.

Gyönyörű a mondanivaló átívelése a 131. zsoltárba. Különösen egy anyának, mint én, aki a gyermekeiért él. Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, aki teljesen az Úrban bízik, és nem a saját képességeiben. Ahogy a kisgyermek, aki szorosan édesanyja közelében marad, mert teljesen biztos az ő szeretetében, gondoskodásában és oltalmában. Nem aggodalmaskodik önmaga miatt és feltétel nélkül megbízik édesanyjában.

Ó, Izrael, ó, Isten népe, ó te, aki ma olvasod ezt a zsoltárt! Mindnyájan bízhatunk az Úrban, ma, holnap és mindörökké! Az Ő szeretete irántunk sokkal mélyebb, mint azt valaha is felfoghatnánk.

Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee
Fordította: Csala Beáta

2013. december 15., vasárnap

Mai szakasz: 130. zsoltár

Érezted már valaha úgy, hogy a vétked annyira nagy, hogy az már megbocsáthatatlan? Van olyan vétked, ami újra meg úja megismétlődik az életedben? A szíved azt súgja, hogy már túl messzire mentél. Amennyiben ez a véleményed, a gondolatod az ellenség területére tévedt, ahol a gonosz csak arra vár, hogy megfosszon a teljes reménytől.

Ez a zsoltár mindazokhoz szól, akik vétkeznek, bánkódnak a vétkük miatt, de még mindig bűnben élnek. A Szentlélek azonban gyengéden azt súgja, hogy még mindig van remény. És ha olyan jól ismered az Uradat, mint a zsoltáros, tudod, hogy általa VAN bocsánat a vétkekre. Ez a szépsége ennek a kedvelt zsoltárnak.  Az egész Istenről szól. A reménységről szól.

Nem magunkra figyelünk, és nem önmagunkban reménykedünk. Az Úr soha el nem múló szeretetet kínál nekünk - kegyelmet, amely a legmélyebb sebeinket is begyógyítja - teljesen megváltott életet. Nemcsak megváltott, hanem megváltással és bizonyossággal teli életet kínál.

Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee

Fordította: Csala Beáta

2013. december 14., szombat

Mai szakasz: 129. zsoltár

Izrael gyermekei egészen az egyiptomi szolgaságuk idejétől fogva újra meg újra átélték a más népek ellenségeskedésétől és elnyomásától való szenvedést.  Az izraelitákat mégsem győzték le, vagy pusztították el teljesen soha. Mert Isten kiválasztott népének tagjai voltak. Hatalmas keze és kinyújtott karja megőrizte őket. A környező ellenséges népek megpróbálták eltaposni és leigázni őket. A zsoltáríró azokat a népeket írja le, amelyek ellenük támadtak, és megpróbálták kihasználni őket, mintha a hátukon szántottak volna.

Próbáltak már téged szó szerint, vagy átvitt értelemben elpusztítani? Vagy, ahogy a mondás szól, megpróbált már valaki „átgyalogolni” rajtad, hogy előnyt kovácsoljon magának? Amikor ezt történik Isten népével, a zsoltáríró az Úrhoz imádkozik, hogy vegye el áldó kezét az elnyomókról.

Nagyon hálás vagyok, hogy olyan Urat szolgálok, aki ezt mondja: „enyém a bosszúállás”, nyugalmat ad nekem, és biztosít arról, Ő mindent kézben tart. Tudom, azok, akik látszólag oly sok bűntett következményétől megmenekülnek, egy napon majd üres kézzel állnak.

Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee

Fordította: Csala Beáta

2013. december 13., péntek

Mai szakasz: 128. zsoltár

Bizonyára mindnyájan ismerünk legalább egy családot, amelynek látszólag mindene megvan. A „minden”-en nem az anyagiakat értem. A család, amelyikre gondolok, valójában nem anyagi téren bővelkedik, hanem lelkileg, Krisztusban teljes. Tagjai békességben élnek. Örömtől ragyognak. A megelégedettség melegében sütkéreznek. Ők azok, akik arra termettek, hogy sok gyermekük legyen,  mert az édesanya és az édesapa láthatóan különös isteni bölcsességgel  bír a szülői feladatok ellátásához.

Ez a zsoltár a család ünneplése. Létezhet valójában olyan család, amelyet az előbb jellemeztem? Igen, de ez a család nem létezhet az Isten felhatalmazása szerint járó lelki vezetője nélkül.

„A jólét evangéliumával” átitatott kultúra világában, ahol tévesen az anyagi gyarapodást tartjuk az isteni áldás mércéjének, felüdítőnek találom, ahogy a zsoltáríró emlékezteti a családokat az áldás és a jólét valódi jelentésére. Egy család, ahol az Urat tisztelik, és az Ő útján járnak. Egy család, amely egységben összeforrva éli meg a Krisztustól kapott küldetését. Ennek tagjai valóban áldottak.

Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee
Fordította: Csala Beáta

2013. december 12., csütörtök

Mai szakasz: 127. zsoltár

2011-ben építettük fel a házunkat. 18 év házasság után először építkeztünk és először lettünk háztulajdonosok. Mielőtt az építő cég elkezdte a földmunkákat a telkünkön, elhatároztuk, hogy Isten oltalmába ajánljuk az építést és a leendő házat, amelyet otthonunknak nevezünk majd. Ezért összehívtuk közeli barátainkat, az ingatlanügynököt és az építészt és felolvastunk a 127. zsoltárból.

Ott álltunk a telken, Istenhez szóltunk, miközben egymás kezét megfogva kört alkottunk. El akartuk ismerni tanúk előtt, hogy nem Isten nélkül akarjuk megvalósítani tervünket. El akartuk ismerni, hogy emberi erőfeszítéseink semmit sem érnek, ha Isten kimarad belőle. Ezt a zsoltárt Salamon, a valaha élt legbölcsebb ember írta, ezért helyes megfogadni tanácsát. Nos, egy ház több fánál, vakolatnál és festéknél, és ez nagyon is igaz.

A zsoltár megemlíti a gyermekeket is - ők az otthon áldásai. Az ősi Közel-keleten a fiúk különösképpen a család anyagi biztonságát jelentették. A fiúk elkísérték apjukat a város kapujához, ahol üzleti ügyeket bonyolítottak és vitákat rendeztek le. A fiúk segítettek apjuknak a család érdekeinek megvédésében. Nekünk van három fiunk, tehát - a bibliai hasonlattal élve - tele van a tegezünk.

Ám elárulom, miért érezzünk igazán áldottnak magunkat: Isten segített felépíteni otthonunkat - nemcsak a fizikai épületet értem ezen -  hanem az életünket is, és megígérte, hogy otthonunkban velünk fog lakni. Ez az, ami napi tevékenységünket értelmessé teszi és az éjszakai pihenésünket reményteljessé. Ma arra szeretnélek bátorítani, hogy hívd be Istent életed minden területére - nélküle semmi sem vagy, vele pedig áldott!


Thandi Klingbeil
Gyermekeit otthon tanító édesanya
Collegedale, Tennessee

2013. december 11., szerda

Mai szakasz: 126. zsoltár

Miközben a zarándokok Jeruzsálem felé tartottak, egyik énekük a „megemlékezés dala” volt, ami arról szólt, miként szabadította meg Isten az Ő népét. 

Képzeljük el, micsoda örömöt és csodálatot éreztek az izraeliták, amikor Círusz kiadta rendeletét, hogy a zsidó foglyok visszatérhetnek jeruzsálemi otthonukba (lásd Ezsdrás 1. fejezete). Milyen hálaének volt ajkukon hazafelé menet? Egyet biztosan tudunk: boldogan dicsőítették Istent!

A 126. zsoltár 2. verse elmondja nekünk, hogy  Isten népének visszatérése az ígéret földjére (ez már a második szabadulás, ami után hazatérhettek) olyan esemény volt, amire a szomszédos népek is felfigyeltek, és még a hitetlenek is elismerően szóltak Istenről, mondván:  „Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!”

Én mélységes vigaszt merítek ebből a szakaszból, különösen életem azon időszakaiban, amikor úgy tűnik, semminek sincs értelme, mert nem látom az aratását mindannak, amit időm és erőm odaáldozásával elvetettem. Az ilyen igék segítségével megyek tovább, és nyerek reménységet. Isten így bátorít engem: „Hálaénekkel ajkadon és áldással kezedben térsz majd vissza a bőség földjére, és nevemet dicséred örökké!”

                                           Cindy Nash
Feleség, édesanya, ápolónő

Collegedale, Tennessee

2013. december 10., kedd

Mai szakasz: 125. zsoltár

A hegyek folyton hívnak engem! Nagyon szeretem a lakóhelyemet övező hegyeket. Az év egy részében zöldellő fák alkotnak rajtuk zöld szőnyeget, és nevükhöz illően – Füstölgő Hegység – bodros bárányfelhőket „eregetnek” a csúcsok. Nekem nem számít, hogy milyen magas a hegy, amit látok, vagy milyen táj övezi, azonnal felébred bennem a kívánság, hogy valahogy feljussak a tetejére. (Az azonban ritkán fordul elő, hogy valóban fel is jutok egy igazán magas hegy csúcsára, hacsak nem autóval kanyargok fel!) A hegy hatalmas és fenséges volta arra hív, hogy legyek egy parányi része, ha csak rövid ideig is. Amikor pedig tényleg fenn vagyok, akkor nagyon közel érzem magam Teremtőmhöz.

A világ egyetlen hegye sem adta meg azonban a teljességnek azt az érzetét, mint a Sion hegye és a Jeruzsálemet körülvevő hegyek. Amikor ott álltam fenn, megéreztem, milyen hatalmas és fenséges terve van Istennek népével, és újra meggyőződtem arról, hogy oltalmával örökre körülveszi gyermekeit. Ha benne bízom, akkor egészen biztos lehetek ebben!

Az emberi szív megremeghet. A bizalomra való képességem legerősebb állapotomban is nagyon gyenge. Az én mennyei Atyámat azonban nem lehet megingatni, ő sosem remeg. Kitart mellettem örökkön-örökké! Ámen!

Cindy Nash

feleség, édesanya, ápolónő

2013. december 9., hétfő

Mai szakasz: 124. zsoltár

A zsoltáríró már az első sorokban kihangsúlyozza, s ez által segít felismernünk azt a tényt, hogy senkik sem vagyunk Isten nélkül, aki szeret minket.

Tetszik, ahogy az író elkezdi ezt a zsoltárt, ahogy megszámlálja, hogy mi minden történhetett volna, ha Isten oltalmazó keze nem kísért volna bennünket. Gondolkodjunk el egy pillanatra! Milyen lenne az életünk nélküle, a remény nélkül, amit csak benne találhatunk? Beleborzongok a gondolatba.

A zsoltáríró nem csak aktív részvételre hív a zsoltár csoportos éneklésében, hanem arra is kér, hogy ismételjük meg újra és újra. („Gyülekezet, énekeljük el újra. És most még erőteljesebben!) Képzeljük el, hogy a sötét ellenséget mennyire meg tudja ijeszteni, amikor Isten népe egyesülve énekli Isten igazságát! Mondjuk ki! „Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, azért szólunk” (2Kor 4:13).

Néha nem is fogom fel, hogy mi mindenem van Krisztusban – mindenem nála van, és saját számmal mondom el az az igazságot, amit tudok róla, és róla énekelek. Feledkezzünk meg magunkról, és figyeljünk egyedül Jézusra!

Tudom, hogy ebben a világban lesznek még problémáim, de bátorságot önt belém az, hogy Isten legyőzte ezt a világot az Ő Fia, Jézus Krisztus által, aki széttörte a bűn csapdáit, amiket a gonosz állított nekem, így minden alkalommal győzhetek a segítségével. És nem miattam, hanem miatta.

Tehát ezt az igazságot megéri megismételni, nem? Ámen.

Cindy Nash
Feleség, édesanya és ápolónő
Collegedale, Tennessee

Fordította: Rajki Dávid

2013. december 8., vasárnap

Mai szakasz: 123. zsoltár

A negyedik zarándokének újra csak arra emlékeztet, hogy szegezzük kitartóan tekintetünket az új Jeruzsálemre, ahogy az izraeliták is tették, amikor az ősi Jeruzsálemhez felé tartottak. Ne csak emeljük fel a szemeinket a hegyekre, hanem fogadjuk is el az EGYETLENT, aki mindenek felett áll, az EGYETLENT, aki a trónon ül, és az univerzumot uralja, azt az EGYETLENT, aki minden egyes problémánkat a tenyerén hordozza.

A Biblia a szolgálólány példáját használja, aki gyakorlott abban, hogy az úrnője legkisebb mozdulatából is ki tudja találni, mi lesz a következő kívánsága. Tehát mi is hozzá hasonlóan a Mesterre szegezzük tekintetünket, fülünket az Ő szavára hangoljuk, azt mutatván ezzel, hogy szorosan hozzá tartozunk, és megértjük, mi lehet az Ő akarata az életünkben, és hogyan tudjuk azt leginkább megvalósítani.

Amire tekintek, amire összpontosítok, az minőségi változást hoz életembe. Egy olyan világban, amelyik egyre ellenségesebbé válik és megveti azokat, akik hisznek, mi csakis abban találhatunk reményt, hogy az Egyetlenre szegezzük tekintetünket, aki mindenek felett uralkodik, aki irgalmat és szeretetet tanúsít irántunk.

Szeretteim Jézusban, milyen döntést hoztok ma? Mire összpontosítjátok figyelmeteket?

Cindy Nash
feleség, édesanya, ápolónő 
Fordította: Rajki Dávid

2013. december 7., szombat

Mai szakasz: 122. zsoltár

Mikor utaztál el utoljára hosszabb időre? Nem olyan útra, ahol ki tudtál kapcsolódni, hanem egy tényleg hosszú és fárasztó útra. Mit éreztél, amikor végül hazaértél? Benyitottál a bejárati ajtón, az illatok és a látvány ismerős volt, és a hely hangulata korábbi emlékeket és érzelmeket ébresztett fel benned.

A 122. zsoltár értelmet ad a megérkezés pillanatának. Itt vagyok! Szeretek itt lenni! Azt hallottam, hogyha egyszer ellátogatsz Izraelbe, mindig vissza fog húzni a szíved. És ezt saját magamon tapasztaltam meg. Miután hazaértem az izraeli utazás után, olthatatlan és megmagyarázhatatlan honvágyat éreztem az után a föld után. És miután visszatértem néhány évvel később, volt bennem egy furcsa érzés, hogy én odatartozom.

Ugyanezt az örömöt fejezik ki a zarándokok is, amikor végre elérik a céljukat, Jeruzsálem városának kapuit! Az utazó belép, és fáradt lábaival szilárdan megáll Jeruzsálem városának földjén. Milyen elégedettség töltheti el! Micsoda öröm! És a biztonság érzése! Egy olyan ősi város kapuin belül állni, mint Jeruzsálemé, bizonyára egy meleg öleléssel ér fel.
Csak halovány elképzelésünk lehet arról mit jelent majd nekünk, zarándokoknak az Újföld, milyen lesz odaérkezni a mennyei Jeruzsálem kapuihoz, és belépni a szent városba, melyet Isten készített számunkra. Dicsőítsük az ő nevét örökké! 
Cindy Nash
feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee
Fordította: Rajki Dávid

2013. december 6., péntek

Mai szakasz: 121. zsoltár

Képzeld el, hogy Jeruzsálem felé tartasz egy zarándok úton, hogy részt vegyél az ünnep egyik jeles eseményén! Már távolról megpillantod a „szent hegyet”, amelyen a dicsőséges templom áll (tételezzük fel, hogy az adott pillanatban nem Dávid a király). Fáradt utazóként szemeidet a templomra emeled, ami inkább azt jelenteni számodra, hogy Őrá függeszted tekintetedet, Aki felemeli a fejed. Ő az, Aki segít, hogy ne veszítsd szem elől a célt, hogy azon az úton maradj, amelyen járnod kell, és hogy ne add fel akkor sem, ha nehéz az út. 

A bibliai kor utazói számára az út mindig nehéznek ígérkezett. Rögösek, porosak és gyakran veszélyesek is voltak az utak. Szemeiket az Úrra emelni és Benne bízni nem „csupán” javukat szolgálta, hanem egyszerűen elengedhetetlen volt a kor elcsigázott utazói számára. Nem csak a nap heve volt fojtogató, hanem a gyakran rémítő éjszakák is kimerítőek voltak. Az ókori kultúrák szerint a Hold fénye ártalmas volt. Így alakult ki a „holdkóros” kifejezés (több nyelvben konkrétan elmebajost jelent) – arra a személyre vonatkoztatva, aki túlzott mértékben volt a hold sugárzásának kitéve.

Milyen nagy vigaszt jelent ez az ige számunkra, drága zarándoktársaim, miközben átutazóként életünk ösvényét járjuk örök hazánk felé tartva! Az Úr megőrzi „ki- és bemeneteledet", nem csak most, hanem a jövőben is. Ő az, Aki MEGŐRZI az életedet, most és mindörökké. 

Cindy Nash
Feleség, Édesanya, és Ápolónő
Fordította: Liebhardt László

2013. december 5., csütörtök

Mai szakasz: 120. zsoltár

A következő 15 zsoltárt (120-134.) úgy ismerjük, mint a „Grádicsok énekét”, vagy mint „Zarándokéneket”. Ezeket a dalokat gyakran énekelték az izraeliták, akik visszaindultak Jeruzsálembe évente háromszor a kötelező ünnepekre (lásd 5Mózes 16:16). Képzeld el, ahogy a Jeruzsálemet körülvevő hegyeken kanyargó utakon lépdelsz a többi fáradt utazóval, egyesül dalotok és várjátok, hogy megpillanthassátok a templomot, az Isten lakóhelyét. Ezeket a dalokat a papok is énekelték, amikor bementek a templomba a szolgálatuk ideje alatt.

A templom épületegyütteséhez 15 lépcsőfok vezetett fel. Amikor a fáradt utazó vagy a pap odaért a templomhoz, és felfelé indult a lépcsősoron, minden lépcsőn megállt, és elénekelt egy zsoltárt, kezdve a 120. zsoltárral az első lépcsőfokon, és befejezve a 134. zsoltárral a legfelső lépcsőfokon.
Mi is egy zarándokúton járunk, az örök haza ígérete felé tartunk, és mi lehetne jobb kezdet annál, mint felismerni, hogy szükségünk van Rá, és emlékeztetnünk magunkat, hogy ez a világ nem a mi otthonunk – mint ahogy az ének írója írja az 5. versszakban?!

Az utazás fáradalmait enyhítik utastársaink, akiket Isten küldött az életünkbe. Van-e valaki, akit Isten helyezett melléd az utadon? Bárki, aki képletesen – vagy valóságosan! – dalokat énekel neked bátorításul? Dicsérjük az Urat az ő irgalmáért, és zarándok testvéreinkért, akiket mellénk rendel az úton! Ámen.

Cindy Nash
Feleség, Anya, Nővér
Collegedale, Tennessee
Fordította: Baksa Viktória

2013. december 4., szerda

Mai szakasz: 119. zsoltár

Ez a leghosszabb zsoltár, 22 szakaszra tagolódik a héber ABC alapján. Mindegyik szakasznak vagy versszaknak 8 sora van, amely egy-egy elmélkedés Isten Igéjének a kiválóságáról, és életünkben betöltött fontos szerepéről. Dávid szenvedélyes szerelmi éneke ez Isten Igéjéről. Mivel azonban ez a zsoltár igen hosszú, jegyzetünkben szükségszerűen néhány szempontra kell röviden összpontosítanunk.  

Elsőkét figyeljük meg a három nagy világvallást, az iszlámot, a zsidóságot és a kereszténységet. Figyeljük meg, hogy az első kettő mennyire elkötelezett szent könyvei iránt, de mi a helyzet a kereszténységgel? Friss felmérések szerint a keresztények alig fele hoz erkölcsi döntést a Biblia elveire és értékrendjére alapozva. Nem kellene ennek így lenni!

Lenyűgöző az, ahogyan Isten megőrizte a Szentírást a történelem folyamán. Több mint 400 nyelven jelent meg és több ezer példányban kel el minden héten. Több könyvet írtak a Bibliáról, mint bármely más témáról, és a szerzők többet idéznek a Bibliából, mint bármely más forrásból. Több ősi kézirata van a Bibliának, mint bármely más dokumentumnak a népszerű ősi iratok közül. Így, amikor Dávid Isten Igéjéről, mint világosságról énekel, amely beragyog a sötétségbe, a bizonyíték elsöprő – tehát hadd világítson! 

Oly sok áldás (mentális, fizikális, de legfőképp lelki) származik Isten Igéjének tanulmányozásából. Ahogy Dávid mondja: „Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt” és szívükbe rejtik az Igét, hogy ne vétkezzenek Isten ellen (2, 11. vers). Ezt tette Jézus. Amikor a pusztában a gonosz megkísértette, Ő a Szentírásra támaszkodott (Mt 4:1-11). Ezt kell tennünk nekünk is, és még inkább, ahogy a végidő felé közeledünk.

Töltsünk időt Isten Igéjével, és ne csak megtanuljuk, hogy mit tartalmaz, hanem hallgassuk, hogy mit mond a szívünknek!


Dwight Nelson
a Pioneer Memorial gyülekezet vezető lelkésze
Andrews University

2013. december 3., kedd

Mai szakasz: 118. zsoltár

Ezt a hálaadó nemzeti zsoltárt három szakaszra lehet osztani: (1) az 1-19. versről úgy vélekednek, hogy az izraeliták énekelték menet közben, amikor a templomba zarándokoltak áldozatot bemutatni vagy az ünnepekre; (2) a 20-28. vers egy párbeszéd azok között, akik a templomban vannak és akik épp megérkeztek; és végül a 29. vers egy hatalmas kórus, amelyet az egész gyülekezet együtt énekel.

Izrael körül vad, harcos népek laktak, akik el akarták foglalni földjüket, de ennek ellenére azok az emberek, akik meg tudták tenni az utat, évente háromszor mindnyájan elhagyták otthonaikat, hogy elmenjenek a gyülekezés helyére, a jeruzsálemi templomba. Mi akadályozta meg ilyenkor ellenségeiket, hogy elfoglalják védtelen otthonaikat? Isten megígérte, hogy népe oltalmazója lesz (2 Móz 34:24).

Húsvétkor minden jeruzsálemi ház nyitva állt a zarándokok számára. De ez nem volt elegendő. Sátrakat állítottak a város minden szabad területén és a környező dombokon. A húsvétot fennkölt és mély benyomást keltő hangulatban ünnepelték, hogy visszaemlékezzenek az egyiptomi rabságból való szabadulásra, és előre tekintsenek arra az áldozatra, amely meg fog szabadítani a bűn rabságából. A húsvétot követte a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepe. Ötven nappal az első zsenge bemutatása után következett pünkösd, az aratás ünnepe. A hetedik hónapban a sátoros ünnepet ülték meg, az év nagy gyülekezési ünnepét. Ez az ünnep a nagy örvendezés alkalma volt, amely pontosan a nagy engesztelési nap után következett, amikor bizonyosságot nyertek afelől, hogy bűneikről soha többé nem lesz emlékezés. Ezeken az éves összejöveteleken az idősek és a fiatalok bátorítást nyertek az Úr szolgálatára. Emberek az ország különböző részeiről érősítették a köteléket egymással és Istennel. Ahogy Izrael ősei csodálatos szabadulását, az egyiptomi kivonulást ünnepelte, ugyanúgy kell nekünk is felidéznünk hálatelt szívvel azokat az eseményeket, amelyek által Isten kihozott a sötétségből az Ő kegyelmének és igazságának csodálatos világosságára.

A sátoros ünnep nem csak az aratás ünnepe volt, hanem a múltra is emlékeztetett, amikor Isten vezette népét a pusztában, de előre is mutatott, a végső begyűjtés napjára. Az Úr el fogja küldeni aratóit, hogy összegyűjtsék a konkolyt kötegekben a tűzre, illetve a búzát az Ő csűrébe. Akkor majd a bűnösök a bűnnel együtt megsemmisülnek, és az egész világegyetemben minden teremtett lény együttes öröméneklésben dicsőíti Istent.

Uram, itt az életem, hadd legyen teljesen a tiéd! El tudnád ma mondani ezt az imát?



Jan Harry Cabungcal
Neurológus,
Europe for Jesus, Svájc