Mai szakasz: 146. zsoltár

Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket a szívében.

Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”, megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz, áldott vagy.

Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk, és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy "Reménységünk, bátorságunk és hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent." (Próféták és Királyok, Josafát c. fejezete. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak több reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban. Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá. Ámen.

Thandi Klingbeil

gyermekeit otthoni iskolában tanító édesanya

Tennessee, USA

Fordította: Liebhardt László