Miközben a zarándokok Jeruzsálem felé
tartottak, egyik énekük a „megemlékezés dala” volt, ami arról szólt, miként
szabadította meg Isten az Ő népét.
Képzeljük el, micsoda örömöt és csodálatot
éreztek az izraeliták, amikor Círusz kiadta rendeletét, hogy a zsidó foglyok
visszatérhetnek jeruzsálemi otthonukba (lásd Ezsdrás 1. fejezete). Milyen hálaének
volt ajkukon hazafelé menet? Egyet biztosan tudunk: boldogan dicsőítették
Istent!
A 126. zsoltár 2. verse elmondja nekünk,
hogy Isten népének visszatérése az
ígéret földjére (ez már a második szabadulás, ami után hazatérhettek) olyan
esemény volt, amire a szomszédos népek is felfigyeltek, és még a hitetlenek is
elismerően szóltak Istenről, mondván: „Hatalmasan
cselekedett ezekkel az Úr!”
Én mélységes vigaszt merítek ebből a
szakaszból, különösen életem azon időszakaiban, amikor úgy tűnik, semminek
sincs értelme, mert nem látom az aratását mindannak, amit időm és erőm
odaáldozásával elvetettem. Az ilyen igék segítségével megyek tovább, és nyerek
reménységet. Isten így bátorít engem: „Hálaénekkel ajkadon és áldással kezedben
térsz majd vissza a bőség földjére, és nevemet dicséred örökké!”
Cindy
Nash
Feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale,
Tennessee
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése