2013. december 7., szombat

Mai szakasz: 122. zsoltár

Mikor utaztál el utoljára hosszabb időre? Nem olyan útra, ahol ki tudtál kapcsolódni, hanem egy tényleg hosszú és fárasztó útra. Mit éreztél, amikor végül hazaértél? Benyitottál a bejárati ajtón, az illatok és a látvány ismerős volt, és a hely hangulata korábbi emlékeket és érzelmeket ébresztett fel benned.

A 122. zsoltár értelmet ad a megérkezés pillanatának. Itt vagyok! Szeretek itt lenni! Azt hallottam, hogyha egyszer ellátogatsz Izraelbe, mindig vissza fog húzni a szíved. És ezt saját magamon tapasztaltam meg. Miután hazaértem az izraeli utazás után, olthatatlan és megmagyarázhatatlan honvágyat éreztem az után a föld után. És miután visszatértem néhány évvel később, volt bennem egy furcsa érzés, hogy én odatartozom.

Ugyanezt az örömöt fejezik ki a zarándokok is, amikor végre elérik a céljukat, Jeruzsálem városának kapuit! Az utazó belép, és fáradt lábaival szilárdan megáll Jeruzsálem városának földjén. Milyen elégedettség töltheti el! Micsoda öröm! És a biztonság érzése! Egy olyan ősi város kapuin belül állni, mint Jeruzsálemé, bizonyára egy meleg öleléssel ér fel.
Csak halovány elképzelésünk lehet arról mit jelent majd nekünk, zarándokoknak az Újföld, milyen lesz odaérkezni a mennyei Jeruzsálem kapuihoz, és belépni a szent városba, melyet Isten készített számunkra. Dicsőítsük az ő nevét örökké! 
Cindy Nash
feleség, édesanya, ápolónő
Collegedale, Tennessee
Fordította: Rajki Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése