A következő 15 zsoltárt (120-134.) úgy
ismerjük, mint a „Grádicsok énekét”, vagy mint „Zarándokéneket”. Ezeket a dalokat
gyakran énekelték az izraeliták, akik visszaindultak Jeruzsálembe évente
háromszor a kötelező ünnepekre (lásd 5Mózes 16:16). Képzeld el, ahogy a
Jeruzsálemet körülvevő hegyeken kanyargó utakon lépdelsz a többi fáradt utazóval,
egyesül dalotok és várjátok, hogy megpillanthassátok a templomot, az Isten
lakóhelyét. Ezeket a dalokat a papok is énekelték, amikor bementek a templomba a
szolgálatuk ideje alatt.
A templom épületegyütteséhez 15 lépcsőfok
vezetett fel. Amikor a fáradt utazó vagy a pap odaért a templomhoz, és felfelé
indult a lépcsősoron, minden lépcsőn megállt, és elénekelt egy zsoltárt, kezdve
a 120. zsoltárral az első lépcsőfokon, és befejezve a 134. zsoltárral a
legfelső lépcsőfokon.
Mi is egy zarándokúton járunk, az örök haza ígérete
felé tartunk, és mi lehetne jobb kezdet annál, mint felismerni, hogy szükségünk
van Rá, és emlékeztetnünk magunkat, hogy ez a világ nem a mi otthonunk – mint ahogy
az ének írója írja az 5. versszakban?!
Az utazás fáradalmait enyhítik utastársaink, akiket
Isten küldött az életünkbe. Van-e valaki, akit Isten helyezett melléd az utadon? Bárki, aki képletesen – vagy valóságosan! – dalokat
énekel neked bátorításul? Dicsérjük az Urat az ő irgalmáért, és zarándok
testvéreinkért, akiket mellénk rendel az úton! Ámen.
Cindy Nash
Feleség, Anya, Nővér
Collegedale,
Tennessee
Fordította: Baksa
Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése