2013. április 30., kedd

Mai szakasz: 2 Krónikák 12


Miután Roboám három évig követte Istent, csak két évbe telt, hogy „elhagyja az Úr törvényét”, és ezzel teljesen eljátssza az Úr oltalmát. Sisák, az egyiptomi király vezetésével 1200 harci szekérből, 60 000 lovasból és megszámlálhatatlan harcosból álló sereg vonult fel Júda ellen, és bevették az összes megerősített városukat.

Mikor majdnem elérték Jeruzsálemet, Semajá prófétán keresztül Isten világossá tette, hogy miért történt mindez. „Mivel ti elhagytatok engem, én is Sisák kezébe hagylak jutni benneteket” (5. vers – új prot. ford.).

A fejedelmek és a király azonnal megalázták magukat. Isten a rá jellemző kegyelmességgel megkönyörült rajtuk, és azt mondta, hogy nem fognak elpusztulni. Azt is megígérte, hogy meg fogják tapasztalni, mi a különbség az Istennek való szolgálat és az idegen király, Sisák szolgálata között.

Felvonult tehát Sisák, és kifosztotta az Úr házát és a király házát, elvitt minden arany kincset, amit Salamon gyűjtött. Aztán alattvalóivá tette őket.

Beleestél már abba az ostoba hibába, hogy azt gondoltad nehéz az Úrnak szolgálni? Az Ő magas színvonalú mércéje gyakran inkább egy szabadságunkat korlátozó falnak tűnik, mint minket védő erődnek. Ha egyszer az ellenség a falakon belül kerül, világosabbá válik, hogy a bűn minden munkafelügyelők legkegyetlenebbike. Szolgálóinak csak a szívfájdalom, a szenvedés, a függőség és a halál bérét adja.

Összpontosítsd ma gondolataidat az engedelmesség örömeire, nehogy téged is megfosszon a Jézusban való szabadságodtól egy idegen Sisák hadjárata a lelki életedben!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 3

Miután Isten győzelmeket adott a zsidó népnek, a Szent Sátor a figyelem középpontjába került az Úr táborában. Amikor a nép vonult, minden a Szent Sátor köré csoportosult. A Léviták őrizték a Föld legszentebb pontját a nép többi részétől, és a katonák a Lévitákat a többi, nem izraelita népcsoportoktól. Ez a rend mélységes igazságot képviselt. A nép nem volt birtokosa Istennek, hanem a nép volt Isten tulajdona. A világ nem látott ilyet korábban. Habár a pogány népek erősnek és félelmetesnek tűnhettek, isteneik csupán valami „hasznos eszközök” voltak tisztelőik számára. Az emberek formálták, viselték gondját ezeknek az isteneknek, és hordták magukkal, mint akármi más csomagot. Nem így Izrael. Az izraeliták különleges figyelmeztetést kaptak, hogy még csak ne is érintsék a Szent Sátort. Szent dolgot illetni megszenteletlen kezekkel a biztos halált jelentette. Még Nádáb és Abihu is meghalt, noha papok voltak, mert „idegen tüzet vittek az Úr elé”. Isten köztük volt, de nem közülük való. Isten egész lényében szent volt, mégis készséggel lakozott a nép között. Mindez nem egy félelmetes istent mutat be, hanem az Istent, Aki lehajol hozzánk. Milyen csodálatos szeretet: a Szent Isten közénk jön és velünk marad.

Mark Sheffield
Southern Adventist University
Fordította: Liebhardt László

2013. április 29., hétfő

Mai szakasz: 2 Krónikák 11


Roboám király erős kézzel uralkodott, de hallgatni akart Isten prófétájának szavára. Feladta Izrael megtámadására szőtt terveit. Helyette azonnal elkezdte a különböző városok megerősítését, hogy megvédje uralmát Jeruzsálemben.  Tény, hogy ragaszkodott Dávid és Salamon útjához és megerősítette az igaz Isten tiszteletét.

Nem így történt Izraelben. Jeroboám király mindenféle embereket toborzott, hogy papjai legyenek az általa állított borjú- bálványoknál és bevezette a gonosz szellemek tiszteletét. A papok, léviták és sokan mások is megtagadták, hogy ebben részt vegyenek. Az elkövetkező három évre mind elhagyták Izraelt és Júdába távoztak. Ez a jelentős elvándorlás megerősítette Júdát és hozzájárult Izrael későbbi romlásához.

Ma ugyanaz az ellenség munkálkodik Isten népének legyengítésére törekedve.  Sokféle bálványimádás által dolgozik, felhasználva bármit, amit csak tud, hogy elvonja az emberek idejét és figyelmét szerető Istenüktől.

Milyen vonzerők gyakorolnak hatást a te életedre? Mi vonja el idődet és szeretetedet Uradról? Te szintén elvonhatod magad egy biztonságos lelkületű helyre-talán éppen a számítógépedtől, vagy a telefonodtól távol egy Isten keresésére szánt napra. Még gyökeresebb változás lehetne elvinni családodat egy olyan helyre, ahol az Istennel töltött idő és a szolgálat lehetőségei még inkább megvalósíthatók! Tegyél egy lépést ma! Erősítsd meg magadat! Erősítsd meg családodat! Erősítsd Isten királyságát!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 2

Az Úr már tudta Izrael harcosainak a számát. Izrael megszámlálása a nép érdekét szolgálta, nem pusztán Isten kívánalma volt. Valójában az egész szervezeti struktúrának, amit a Számok Könyvének (4 Mózes) második fejezete leír, a nép volt a kedvezményezettje. Szükséges volt, hogy meglássák Isten céljait, és megismerjék jellemét. A nép része volt az isteni tervnek. Istennek nem volt szüksége 603 ezer 550 fegyverforgató férfira. Istennek nem állt érdekében, hogy minél több embert állítsanak hadrendbe. Ha így lett volna, akkor nem különítette volna el a Lévitákat a nép többi részétől, hogy a Szent Sátorban szolgáljanak.

Képzeld el hogy gyermekként, vagy idős férfiként élsz az akkori Izraelben. Ahogy az Isten által megalkotott katonai menet rendjét figyeled nem csak azt láthatod, hogy milyen hatalmas az Úr Serege, hanem hogy te, személy szerint is, különleges feladatot kaptál a nép között. Gondolj a személyes részvétel izgatottságára és érzésére. Habár nem lehetsz a katonák között, nem lehetsz a 603 ezer 550 harcos egyike, mégis szívedben te is együtt haladsz Istennel. Isten az, aki tudja, hogy hogyan kell győzni, és azt is, hogy hogyan adja meg gyermekeinek a győzelem örömét. Hála Istennek a győzelmekért, amiket népe egészével megoszt!

Mark Sheffield
Southern Adventist University 
Fordította: Liebhardt László

2013. április 28., vasárnap

Mai szakasz: 2 Krónikák 10


Salamon király halála után a trónt fia, Roboám örökölte. Roboám királynak három nagyobb „tankönyve” volt a vezetésről, amit elolvashatott: Saul, Dávid és Salamon lenyűgöző élete. Nyilvánvalóan nem töltött túl sok időt azzal, hogy tanuljon elődeinek hibáiból és sikereiből. Ehelyett inkább a saját korosztályára hallgatott. Úgy döntött, hogy még több adót vet ki, és az uralkodása kemény lesz. Uralkodni akart ahelyett, hogy szolgált volna.

Izrael északi törzsei azonnal elfordultak tőle, pontosan úgy, ahogy Isten előre megmondta. Egyedül Júda és Benjámin törzse maradt.

Jézus téged és engem különleges módon szeretne vezetni. „És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:44, 45).

Apaként csak utasítgatnád, vagy szeretettel és segítőkészen vezetnéd a gyermekeidet? Gyülekezeti vezető vagy, és a pozíciódban csakis a jót keresed másokban? És a munkahelyeden hogy cselekszel? A szolgálat és az Istentől jövő megerősítés értéke nagyobb-e számodra, mint a profit és a siker iránti vágy? Ugyanis minden más csak lerombolja a helyedet Isten királyságában. Jézus viszont biztonságban felépítheti a szívünkben. Szolgáld őt ma.

Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 1

Gyakran tűnődsz azon, hogy Isten valóban végig tudja-e vinni a megváltás tervét? Isten Egyháza gyakran gyenge, és néha a megpróbáltatások túlontúl nehéznek tűnnek. Mózes Negyedik Könyve (a Számok Könyve) a legtöbbek szerint csupán unalmas felsorolások és rendszabályok gyűjteménye, valójában azonban nagyon érdekes történetek sora, amelyek ékesen bizonyítják Isten csodálatos képességeit.

Gondolj csak egy pillanatra a körülményekre. Izrael gyermekei alig több, mint egy éve szabadultak fel az egyiptomi rabszolgaság alól. Amint Mózes Isten határozott utasításai szerint végezte a munkáját, egyik legfontosabb feladata az volt, hogy egy olyan istentiszteleti rendszert vezessen be, amelyik előrevetíti a vég felé vezető szent esemény sor képeit egészen a bűn eltörléséig.

Amint az Izraeliták a sátorszolgálaton keresztül felismerték az Úrat és szent jellemét, és meglátták, hogy Ő ismeri kezdettől fogva a véget, az Úr nekilátott, hogy egy verhetetlen sereggé kovácsolja Izraelt. Mózes második lépése az volt, ahogyan azt a Számok Könyve (4 Mózes) is megjegyzi, hogy számba vegye a fegyverforgató férfiakat.

Miután gondosan megvizsgálta a kérdést és megszámolta a harcra képes embereket, a végeredmény egészen pontosan 603 ezer 550 katona volt. Vajon túl kicsi volt ez a szám, vagy éppen túl nagy? Vagy egyik sem? Ennyi harcos volt fellelhető a nép között, és Isten ezzel a számmal kész volt harcba menni.

Mark Sheffield
Southern Adventist University 
Fordította: Liebhardt László

2013. április 27., szombat

Mai szakasz: 2 Krónikák 9


Sába királynőjét hihetetlenül lenyűgözte mindaz, amit Salamon királynál tett látogatása során tapasztalt. Különösen kiemelte a bölcsességet, amit tanult tőle, és az Úr házának lenyűgöző látványát. Salamon mindezt olyan módon osztotta meg, hogy Sába királynő ezt mondta: „legyen az Úr, a te Istened áldott!” A tisztelet Salamonon keresztül Istent illette.

Mi lett volna, ha Salamon alázatos maradt volna? Még hány nemzet jött volna el, hogy megismerje Istent? Ő azonban pontosan Isten tiszta elvárásaival ellentétesen cselekedett, és arra törekedett, hogy minél több aranyat és lovat gyűjtsön össze.

666 talentum arany folyt be Salamon kincstárába minden évben. A szimbolikus 666-nak valószínűleg nincs semmi köze a Jelenések könyve 13. fejezetében említett számhoz, ám Salamonnak az arany iránti sóvárgása, és az a gazdagság által kivívott tisztelet nagyon is hasonlít a Jelenések fenevadjának leírására, aki hatalmas dolgokat beszél, és elvárja a tiszteletet.

Salamon fokozatos erkölcsi süllyedése és Istentől való eltávolodása figyelmeztetés számunkra: nem szerethetjük Istent és a pénzt egyszerre. Eljön majd az az idő, amikor nem vásárolhatunk és nem adhatunk el, ha Istent az általa rendelt módon imádjuk, és megtartjuk a szombatot.

Állandóan bombáznak bennünket a reklámokkal, amelyek vágyat ébresztenek bennünk valami iránt, ami nekünk nincs. Gyakran szórjuk el a pénzt olyan dolgokra, amikre nincs is szükségünk, miközben testvéreink és testvérnőink a világban éhen halnak, vagy nem részesülhetnek oktatásban, illetve orvosi ellátásban. Mit teszel ma ezért, hogy áldás lehess másoknak is, és ne csak magadnak élj?


Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Rajki Dávid

A Szentség Törvénykönyvét, amely sorra veszi mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes Harmadik könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes Harmadik könyvének utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A fogadalmak az Úrnak tett ígéretek voltak valamely szolgálat megtételére, ajándék adására, ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások teljességgel önkéntesek voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta teljesíteni, ilyenkor Isten, kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy az illető kiválthassa maga vállalta, de nem teljesített kötelezettségét. Ez a fogadalom anyagi ellenértékének megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat nem lehetett teljesíteni, akkor annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül Isten tárházába befizetni. Ezt az összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb rendszeres, az Úrnak felajánlott adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.

Önkéntes fogadalmaink, vagy ígéreteink az Úrnak, komoly kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig Isten iránti szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem szabad elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami olyasmit, a lehető leg kisebbet, amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és jelentéktelennek, hogy felajánljuk.

Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László

2013. április 26., péntek

Mai szakasz: 2 Krónikák 8


Szerelemből házasodott össze Salamon Egyiptom hercegnőjével? Gyönyörű és okos volt, vagy csak politikai érdekekből házasodtak össze? Bár a Krónikák második könyve megkímél bennünket attól a ténytől, hogy „valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas” (1Kir 11:3), mégis ez az egy fejezet is tiszta képet ad a lelki bukásáról. „És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett” (2Krón 8:11).

A feljegyzésben azt találjuk, hogy Salamon tisztán felismerte, hogy rosszul cselekedett. Nem is tudja a fővárosban tartani feleségét azzal a tudattal, hogy a templom mellet lakik, aminek felépítésén Salamon oly’ sokat fáradozott.

Élete egy pontján olyan döntést hozott, amivel hűtlen lett Isten parancsolatához, hogy ne kössön szövetséget, és ne házasodjon más népből való hajadonokkal. Ez az egy döntése egész életére kihatással volt, és ez hozta be a bálványimádást és szenvedést Izrael életébe is sok-sok generáción keresztül.

Történhetett volna másképp is. Még volt lehetőség bűnbánatra, segítség a felesége számára, hogy Salamon Istenhez vezethesse őt, így hátrahagyhatja az egyiptomi isteneket. De gyakran megtörténik, hogy egy bűn, amit nem bánunk meg, elvezet minket a következőhöz addig, amíg a lelkiismeretünket teljesen elnyomjuk.

Van olyan bűnöd, amiről Isten beszélne veled? Siess, és keresd Őt a teljes szíveddel!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer, ASAP Ministries
Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 26

Isten megváltási terve szövetséges formában adatott, amelyben Isten mindent részletesen kidolgozott. Ebben a szövetségben Isten újra és újra elmondja, hogy „a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek”. Ez azonban mindig az ember válaszán függ. Ha valaki elfogadta a szövetséget és Istent választotta Urául, Isten válaszul kiárasztotta szövetségi áldásait. Azonban ha valaki nem fogadta el a szövetséget, akkor a szövetség átkai nehezedtek rá.

Isten, irgalmasságában, az átkokat nem megtorló, hanem helyreállító jellegűekre tervezte, arra ösztönözve gyermekeit, hogy ébredjenek rá és lássák meg, hogy milyen nagy szükségük van az Úrra. Habár Isten mindig a lehető leggyengédebb, az átkok időről időre egyre súlyosbodtak. Legvégül Izráel népe száműzetésbe kényszerült, fogságba egy idegen országban, de amikor megbánták bűneiket, Isten visszaadta népe szabadságát, és hazavezette őket.

Milyen csodálatos, kegyelmes Istenünk van. Minden eszközt megmozgat, hogy megmentsen bennünket. Elhalmoz mindenféle áldásokkal, és készségesen ad még többet is, ha helyesen élünk áldásaival. Ha bűnbe esünk és elutasítjuk őt, de aztán megbánás tanúsítunk, Ő mindig kegyelmesen visszafogad, és visszaadja áldásait.

Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László

2013. április 25., csütörtök

Mai szakasz: 2 Krónikák 7


Tűz szállt alá az égből, és felemésztette az áldozatokat. Isten dicsősége töltötte be a templomot. Ez volt Isten válasza Salamon alázatára és odaadására. Ez volt az Úr örömének és áldásának szimbóluma a nép számára, amely kereste Őt.

Salamon számára talán még fontosabb volt Isten második személyes megjelenése, amely éjszaka történt. Itt Isten olyannyira szent és különleges ígéretet tesz neki, hogy arról könyveket és énekeket írtak. Így szólt az Úr: De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2 Krón 7:14). Itt egyértelműen feltárul a megváltás terve.

Igazán alázatos vagy? Látod kicsinyességedet és bűnös voltodat, mely éles ellentétben áll Isten nagyságával és tökéletes szentségével? Imádkozol, sírsz a kegyelemért? Az Ő arcát keresed, az Ő örömét szeretnéd, nem csak az ajándékait?
Határozottan hátat fordítasz minden gonosz útnak? Nem hagyod, hogy ennek a világnak akár csak egy kis része is távol tartson Istentől?

Nem kétséges, Ő alig várja, hogy meghallgathasson, megbocsáthasson és gyógyíthasson. De képesek vagyunk teljesíteni a fenti feltételeket, amikor oly’ könnyen belebukhatunk? Az evangélium azonban egy még nagyobb reményt számunkra, hiszen az Isten által elvárt szívbéli megtérés szintén az Ő ajándéka! (ApCsel 5:32).

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer ASAP Ministries
Fordította: Baksa Viktória

3 Mózes 25

Istennek volt egy pénzügyi terve, hogy emlékeztesse népét, hogy Ő a mi Istenük, Aki gondot visel róluk. A szombatévben, minden hetedik esztendőben, a föld pihent, semmit sem vetettek vagy ültettek bele, nem volt aratás. Ha valami magától termett benne, azt bárki használhatta, gazdag vagy szegény, még az idegenek is.

Ha valakinek tartozása volt és el kellett adni magát annak, akinek tartozott, a családtagjai vagy barátai kiválthatták (még nem izraelita tulajdonostól is), de a hetedik szombatév után vette kezdetét az ötvenedik, jubileumi esztendő, a kürtzengés esztendeje, amikor minden rabszolgát szabadon kellett engedni. Nem volt vetés és aratás, és a kölcsönnel megterhelt, vagy tartozás miatt gazdát cserélt földek visszakerültek eredeti tulajdonosuk birtokába.

Egyetlen pénzügyi rendszer sem fogható ahhoz a rendszerhez, amit Isten adott Izraelnek. A gazdaság elsődlegesen a földön, a javakon és a termelésen alapult - nem a pénzen. Isten nyomatékosan megtiltotta, hogy a szegényeknek kamatot számoljanak fel. A rabszolgákkal úgy bántak, mint alkalmazottakkal, nem mint rabszolgákkal. A földek adás-vételénél évi két % értékcsökkenést számoltak a jubileumi év miatt, ugyanakkor a megtermelt áruk értéke növekedett. A népesség növekedése erősítette a gazdaságot, és Isten rendszere megóvott az elszegényedéstől és a túlzott meggazdagodástól. A föld, az emberek és az állatok is élvezték a szombatév áldásait. Isten terve mindig a legjobb.

Isten ma is elvárja, hogy kedvességet és együttérzést tanúsítsunk a szegények iránt, és segítsük őket a szükség idején.

Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László


2013. április 24., szerda

Mai szakasz: 2 Krónikák 6


Salamon törekvései, hogy egy igazán nagyszerű templomot építsen, célba értek. Itt lenne az alkalom a gratuláló beszédekre és köszönetnyilvánításokra a fő közreműködők felé. Ehelyett Salamon mély alázattal letérdel alattvalói előtt, és a menny felé emeli a kezeit.

Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön…Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem” (2Krón 6:14,18)

Milyen csodálatos egy embernek megérinteni a nagyszerűséget, és tudni, hogy minden nagyság Istenhez tartozik.

Bűnös természetünk annyira hajlamos a büszkeségre, bármit is teszünk. Összehasonlítgatjuk magunkat másokkal és örülünk, ha okosabban szebbek, gazdagabbak vagy sikeresebbek vagyunk. Még az is önelégültséggel tölthet el, ha a prédikációnk vagy imánk különlegesebb, mint valaki másé.

Ezekben a pillanatokban Jézus emlékeztet bennünket: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk.20:10) Mi kicsik vagyunk. Ő nagy. Minden lélegzetvételünket Istentől kapjuk. Minden jóság és siker az Ő ajándéka. Az Ő Lelke adjon nekünk alázatot, hogy elfelejtsük az „én”-t és élvezzük az Ő hihetetlen dicsőségét!

Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa
Fordította: Kóczián Ágnes

3 Mózes 24

A Szenthelynek és a Szent Sátornak nem voltak ablakai. Hogy legyen fény, oliva olajjal töltött mécseseket helyeztek a hátágú arany gyertyatartó ágaira. Áron volt felelős azért, hogy a lámpások soha ne aludjanak ki. A fényeknek égniük kellett éjjel és nappal. Ez Isten jelenlétét jelképezte népe között.

Tizenkét lepény kenyeret (egy-egy Izrael minden törzséért), és két tömjénnel teli kelyhet helyeztek a Szentkenyerek Asztalára. A kenyerek arra emlékeztettek, hogy a nép számára Isten az élet kenyere.

Mindezek az előírások Isten szeretetére emlékeztetnek bennünket, és arra, hogy mit is jelent Isten a számunkra.  A jelképek azt tudatosítják bennünk, hogy Isten mindig velünk van, és hogy Ő a mi lelki táplálékunk, Aki életünket fenntartja.

Egy izraelita anya és egy egyiptomi apa fia, aki akkor csatlakozott a néphez, amikor elhagyták Egyiptomot, a táborba jött és azt állította, hogy joga van felállítani a sátrát az egyik törzs táborában. Amikor elmondták neki, hogy ez lehetséges, de nem azonnal, akkor megátkozta az Urat, és önhatalmúlag belépett a táborba. A fiatalembert őrizet alá helyezték mindaddig, amíg Isten megmutatta, hogy mit kell tenni. A fiatalembernek hordoznia kellett bűnét, és annak következményét, a megkövezést.

Az ókori világban köztörvényes bűnnek számított, ha valaki istenkáromlást követett el, amely elkerülhetetlenül büntetést vont maga után. Ha valaki bocsánatért folyamodott, megkaphatta. Azonban az olyan köztörvényes bűnöket, mint az istenkáromlás, amely épp olyan súlyos volt, mint az Istennel szembeni nyilt ellenszegülés vagy a gyilkosság, nem lehetett csak egyszerűen szóbeli megbocsátással elintézni, függetlenül attól, hogy a bűnt izraelita követte el vagy sem, különben – ahogyan ezt Isten jól tudta - az emberek csak azért mutattak volna megbánást, hogy elkerüljék a büntetést.

Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Lebhardt László

2013. április 23., kedd

Mai szakasz: 2 Krónikák 5


A templom építése befejeződött, és eljött annak az ideje, hogy Izrael legszentebb kincsét, a frigyládát benne elhelyezzék.

Gondosan elvitték az égőáldozati oltár mellett, át a szentélyen egészen a szentek szentjéig. Minden a mennyei minta alapján készült. Aranyból készült angyalok árnyékolják be a láda helyét, amelyek szimbólumai a megszámlálhatatlan mennyei angyalnak, akik örömmel tartózkodnak Isten jelenlétében.

A ládát a tökéletes négyzetnek pontosan a közepére helyezik. A láda annak a jelképe, hogy Isten a világegyetem kormányának trónján ül. Ez az uralkodás a Tízparancsolatban összefoglalt tökéletes szereteten és igazságon alapszik. Ezért van az, hogy az egyetlen és különleges dolog, ami a frigyládában van, a Tízparancsolat.


Ahogy a papok kijöttek, csodálatos dicsőítő énekek hangzottak fel. Egy gyönyörű ének összefoglalását a 13. versben találjuk: „ő igen jó és örökkévaló az ő irgalmassága." Ez az egy egyszerű kifejezés összefoglalja azt az igazságot, amelyre feltétlenül szükségünk van. A tökéletes Isten jelenlétében, akinek a törvénye tökéletes, szükségünk van az Ő tökéletes kegyelmére.

Szent Istenünk bővölködik a megbocsátásban, és mi csatlakozhatunk az angyalokhoz, hogy örökkön örökké dicsőíthessük Őt, Aki szeret bennünket!

Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa

3 Mózes 23

Mózes Harmadik Könyvének 17-26. fejezetei a Szentség Törvénykönyvét tartalmazzák, amely arról adott tanítást az Izrealitáknak, hogy hogyan éljenek szent életet, hiszen Isten szent (3 Mózes 19:2).

Az ünnepek a mezőgazdasági naptárhoz igazodtak, és a hetes szám, valamint a Szombat köré szerveződtek.  Az ünnepek sorrenje: Pászka és a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe, az első kéve, az ötvenedik nap, és a kürtzengés ünnepe, majd a Nagy Engesztelés napja és a Sátorok Ünnepe.

A Pászka és a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe az Egyiptomból való kivonulásnak állít emléket, amikor az Úr megkímélte elsőszülötteik életét, és a kovásztalan kenyérnek való tésztát magukkal vitték. Az első kéve és az ötvenedik nap ünnepe a tavaszi aratás kezdetét és végét ünnepelte. A kürtzengés a Nagy Engesztélési napra való felkészülést hirdette, és a Sátorok Ünnepe arra emlékeztetett, hogy sátorokban laktak a pusztában és arra, hogy Isten gondot viselt róluk és elfogadta őket az ítéletben. Mindegyik ünnep úgy lett megalkotva, hogy  Isten múltbéli és mindekori szeretetét, gondviselését és szabadítását hangsúlyozza.

Ma is szükséges Isten akarata szerint személyes időt és kölünleges közösségi ünnepnapot elkülönítenünk, hogy megemlékezzünk mindarról, amit Isten tett értünk, és hogy hálát adjunk és dicsdőítsük Istent szeretetéért és kegyelméért. Mivel Ő szent, nekünk is növekednünk kell szentségben. Ez csak akkor valósulhat meg, ha idő töltünk Urunkkal, és közeli kapcsolatot tartunk fenn Vele.

Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László

2013. április 22., hétfő

Mai szakasz: 2 Krónikák 4


Milyen csodálatos élmény lehetett Salamon hatalmas beruházásának, az Istennek épített templom munkálatainak részese lenni. Óriási cserép olvasztó kemencék készültek a Jordán mellett elterülő síkságon. Bronzból már olyan sokat öntöttek, hogy nem volt érkezésük feljegyezni a mennyiségét.

Hosszú volt az út a Jordán melletti síkságtól a hegyek meredélyein át a jeruzsálemi templom építkezéséig. Izzadsággal, sajgó izmokkal, és kitartással - lassan de biztosan - helyükre kerültek az elkészült berendezési tárgyak. Volt egy magas bronz oltár az áldozatok számára, egy nagy víztartó medence, ami 66000 liter vizet fogadott be. Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, amelyek folyamatosan világítottak. Készítettek tíz asztalt is a szent kenyerek számára, aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. Felépítették a papok udvarát és a nagy tornácot is, meg az tornác kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be. Mindezeken túl készítettek még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Látható, hogy Salamon úgy gondolta, semmi sem elegendő, semmi sem elég jó, amit Istennek adhat, csak a lehető legjobb és a lehető legtöbb.

Mi hogyan gondolkodunk mindarról, amit Istennek adhatunk? Nekünk nem szükséges egy olyan dicsőséges templomot építenünk, amilyet Salamon épített, hogy tiszteljük és imádjuk Őt. Azonban, amit meg kell tennünk, hogy előkészítjük szívünket az istentiszteletre. Hogyan tehetjük ezt meg? Salamon édesapja, Dávid, világossá tette számunkra: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:3-4 – új prot. ford.).

Jézus így tanított ezzel kapcsolatosan: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Mt 5:23-24) Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy következő szombati istentiszteletünkre úgy készüljünk fel, hogy ma keressük Őt - egy új szív színaranyát kérve Tőle.

Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Liebhardt László

3 Mózes 22

Ez a fejezet ismét arra emlékeztet, hogy a papok nem járulhattak Isten közelébe semmilyen tisztátalansággal. Nem keverhették a szent szolgálatot semmi közönségessel. Ha mégis megtették, ezzel elszakították magukat Istentől, és életüket kockáztatták.

Miközben az izraeliták életében a szimbólumok és az árnyékok mutattak Krisztusra, ma arra figyelünk, hogy mit tett értünk a Golgotán (Zsid 10:9-10). Mivel ma az ősi Izrael törvényei nem kötelezőek fizikai értelemben, könnyen elfelejtjük, milyen nagy jelentőségük volt ezeknek a törvényeknek.  

Az ősi Izraelben tiszta kézzel és tiszta szívvel közeledni Istenhez annyira fontos volt még az egyszerű embereknek is, hogy amikor elkezdtek imádkozni és eszükbe jutott, hogy valakire haragszanak, először meg kellett bocsátani az illetőnek, másként Isten nem hallgathatta meg imájukat, és nem bocsáthatott meg nekik (Mk 11:25). Ha valaki áldozatot akart vinni az oltárra, és eszébe jutott,  hogy felebarátjának panasza van ellene, először el kellett mennie hozzá és meg kellett békülnie vele, mielőtt az áldozatot bemutatta volna (Mt 5:23-24).

Azonban úgy tűnik, hogy az izraeliták gyakran helyezték a „formák” reformját a „szív reformja” elé. (Milyen gyakran tesszük mi is ezt?) Azt gondolták, hogy ha elhozták az ajándékukat, az teljesen elég. De Isten azt mondta: „Nem! Az engedelmességetek fontosabb az áldozatnál” (1Sám 15:22). A bűn nem állhat meg Isten jelenlétében! Elválaszt bennünket Istentől. Visszatartja tőlünk a Szentlelket. Megfertőzi a felajánlott szolgálatunkat. Ahogyan Ézsaiás 59:2 mondja, a bűn megakadályozza azt, hogy Isten meghallgasson minket. És ami még rosszabb: amíg ragaszkodunk bűneinkhez, Isten nem tud megmenteni bennünket!

Ezért ne degradáljuk az Istennek járó imádatot egyszerű kegyességi formává. Tegyünk félre minden látszatkeltést, és mindazt ami profán és kérjük Őt, hogy reformálja meg a szívünket ma, hogy Szentlelkének áldásai valóban kiáradhassanak ránk.

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató

2013. április 21., vasárnap

Mai szakasz: 2 Krónikák 3


Ez a fejezet a templom speciális méreteiről, az alapozásáról, a szentek szentjéről és egyéb adatokról szól. Részletezi az angyalszárnyak méreteit és az aranylemezek mennyiségét, ami egyes becslések szerint mai áron 16 millió dollár értékű volt.

Akárhogy is, a hely, ahol Salamon építkezik, jellemzi a templom egész célját és részleteit. Nincsen jobb hely Salamon számára az építkezéshez. Valaha még Dávid választotta ki a helyet. Elhatározta, hogy Istennek szenteli ezt a földet azzal, hogy nem fogadja el Ornan ajándékaként, hanem fizet érte. Ám valójában ezt a helyet Isten választotta, és Dávidénál sokkal nagyobb áldozatra épült. A templomnak Mórija hegyén kell felépülnie, ahol Ábrahám szíve megszakadt, és ahol Izsák készségesen megadta magát a halálnak.

Évszázadokon át pontosan ezen a helyen kell majd bárányokat áldozni. Mindegyiknek Jézus végső áldozatára kell mutatnia, és Isten megtört szíve előképének kell lennie. Jézus azt választja majd, hogy mi mindnyájan rátehessük kezünket, Ő elveszi bűneinket, és ha szükséges örökre meghal, hogy mi újra összeköttetésbe kerüljünk Vele és irgalmas Mennyei Atyánkkal.

Térdet hajtasz ma ezen Istentől kapott ajándék nagysága és a te érdemtelenséged miatt? Jézus érdeme miatt neked nem kell meghalnod, hanem a bűnbánó lélek és a szüntelen dicsőítés áldozatát ajánlhatod fel.

Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 21

Ha az Izrael fiainak adott törvények szigorúnak tűnnek, a papokra vonatkozó törvények még inkább azok voltak. Amikor a papok magatartása, szava, öltözködése vagy tettei kerültek szóba, semmi más nem volt elfogadható csak a legeslegjobb. Tény az, hogy ha valakinek a papok leszármazottai közül valamilyen fogyatékossága volt a görbe háttól a lapos orrig, nem mehetett a szentély közelébe, hogy áldozatot bemutasson.

A főpap viselte a legmagasztosabb felelőséget. Amikor valaki meghalt, a zsidóknak szokásuk volt gyászukban ruhájukat megszaggatni, a főpapnak azonban ez nem volt megengedett. Ő Jézus Krisztust jelképezte, ezért ép, tiszta, folt és szenny mentes ruhát kellett viselnie, ahogy Krisztus is szeplő nélküli volt. Az a főpap, aki megszaggatta ruháit és úgy merészkedett Isten jelenlétébe, tettével azt jelezte, hogy elszakította magát Istentől. Ezért van olyan nagy jelentősége annak a jelenetnek, amikor Jézus kihallgatásakor a főpap ezt kiáltotta: „káromlást szólott” és megszaggatta ruháit Jézus kijelentésére (Mt 26:65). Ebben a pillanatban a zsidó nemzet elvágta az őt Istennel összekapcsoló köteléket, ami később még nyilvánvalóbb lett, amikor Isten elküldött egy angyalt hogy szakítsa ketté a szentély kárpitját, aminek következtében láthatóvá vált a Szentek Szentje (Mt 27:51).  

Ez a fejezet egy ünnepélyes képet fest arról a felelősségről, amit „Isten házának vezetői” viselnek. A nyáj pásztoraiként és a nép példaképeiként sokkal indokoltabb, hogy törekedjenek a tisztaszívűségre, mert ők Isten szent dolgaival érintkeznek. A vég idején azok, akik nem tanították gyülekezeteiket az igazságra, felelni fognak ezért a bűnért. Ezékiel idejében az angyal az ítéletet Isten házán kezdte, elpusztítva elsőként azokat a lelki vezetőket, akik hűtlenek voltak (Ez 9:6). Így lesz az utolsó ítélet napján is, mert az ítélet mindig Isten házán kezdődik.

Imádkozzunk azért, hogy Isten mutassa meg, hogyan emelhetjük fel a lelki vezetők kezeit (nem bírálgatással, hanem imával és saját szívünk átalakulásával). Igen, megújulásra van szükség Isten házában, de engedjük, hogy ez a megújulás a saját szívünknél kezdődjön el.

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató

2013. április 20., szombat

Mai szakasz: 2 Krónikák 2


Salamonnak 80 ezer emberre volt szüksége a kőbányászathoz, másik 70 ezerre a szállításokhoz és 3600-ra csupán az összes munkás felügyeletéhez. Szakemberekre volt szüksége, akik értettek  az arany, az ezüst, a bronz és a vas megmunkálásához, ezenkívül pompás bíbor és karmazsin szövetekre. Mi állt ezen nagyszabású munkálatok hátterében? Salamon szilárd eltökéltsége, hogy építsen „egy templomot Isten nevének” (2Krón:2.,4.).

Napjainkban egy másik templom épül, Salamonénál dicsőségesebb módon. „…ti is együtt épültök a Lélek által Isten hajlékává.” (Ef 2:22) Hogyan lehetnénk mi, bűnösök valaha is szebbek, mint az aranyozott falak? Csakis Isten kegyelme által, Ő tesz minket egy templom „élő köveivé”, amelyben Ő maga lakozik (1Pét2:5).

Istennek munkások ezreire van szüksége terve végrehajtásához. Még mindig több mint 7000 olyan eléretlen embercsoport él a földön, akik még nem hallották az evangéliumot a saját nyelvükön. Kőbányász vagy, aki a világ kőfejtőjében az elveszetteket keresi? Teherhordó vagy, aki megfáradt munkatársai terhét cipeli? Ügyintéző, vagy lelkész, aki segít munkába állítani Isten szolgáit? Bármi is a szakmád, állítsd ennek a rendkívül fontos és nagyszabású feladatnak a szolgálatába. Jézus hamarosan visszajön, de várja temploma elkészültét. Lásd meg ma, hogy te magad mit tehetsz ezért!

Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa  
Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 20

Mózes 3. könyve 20. fejezetében úgy tűnik számunkra, mintha Isten kegyelmi pohara teljesen kiürült volna. Ahelyett, hogy a lázadó helyreigazításán dolgozna, halálbüntetést szab ki mindenkire, aki gyermekét feláldozza a Moloknak, átkozza szüleit, vagy paráználkodik (lelkileg vagy fizikailag). Tény az, hogy a gyermekek Moloknak való feláldozása olyan súlyos volt, hogy Isten azt mondta, hogy aki ezt az utálatos szertartást gyakorolja, lelkileg beszennyezi az Ő szentélyét. Ez nagyon komoly dolog! Habár Isten hosszútűrő, időnként fel kell emelnie a kezét, és ezt mondania népének: „Ami sok az sok!”

Nyilvánvaló, hogy mi – a jelen korban élő keresztények – általában nem vagyunk vétkesek abban, hogy feláldozzuk gyermekeinket a Moloknak, de vajon nem vagyunk-e vétkesek abban, hogy feláldozzuk őket a modern isteneknek úgymint a hitetlenség, anyagiasság, rasszizmus, érzékiesség és szenzáció hajhászás? És vétkesek vagyunk-e a lelki paráznaságban? 

Noha időnként keménynek tűnik, de minden, amit Isten a sivatagban megparancsolt, olyan elveken alapul, amelyek hatással vannak életünkre ma. Csak természetes az, hogy ha szívünk tisztátalan, családunk szenvedni fog. És ha a családi és a házassági kapcsolatok szentsége beszennyeződik, az egyház szentségére hatással lesz, és nemsokára a társadalom egésze bomlásnak indul. Azért, hogy ezt megakadályozza, Isten az alapoknál kezdi… gyermekeinknél, szüleinknél és nálunk. „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Mt 18:10 – új prot. ford.). „Ha átkozod szüleidet (a vérvonalat, amelyből teremtettelek), az én vérem többé nem fedezhet be téged. Ha beszennyezed a házasság szent intézményét, vagy ha viszonyod van más szeretőkkel (beszennyezve a szív szentélyét), szíved és tested többé nem lehet az otthonom.”

Ezért vizsgáljuk meg a szívünket és könyörögjünk Isten bocsánatáért és irgalmáért. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:8-9 új prot. ford.).

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató

2013. április 19., péntek

Mai szakasz: 2 Krónika 1


Mit felelnél Isten kérdésére, ha megjelenne neked, mint Salamonnak, és így szólna: "Kérj valamit, és megadom neked" (2Krón1:7).  Első gondolatod a pénz lenne, az üzleti sikerek, vagy a hosszú, egészséges élet?  Milyen nagyobb szükségleted felismerésére vezetne a körültekintő, imádságos átgondolás?

Salamon így szólt: ”Most azért adj nekem bölcsességet és tudományt, hogy vezetni tudjam a te nagy népedet”. Istennek tetszett a válasza, hiszen nincsen nagyobb kincse az Ő népénél. Azt szeretné, hogy mindnyájan Vele legyenek az örökkévalóságban.

Mi a helyzet a kinccsel, amit rád bízott Isten? Kérsz naponta bölcsességet Istentől, hogyan szeresd igazán házastársadat? Kéred percről percre Isten segítségét gyermekeid vezetéséhez és szeretetben neveléséhez? Gazdagon áldottak az ügyfeleid, kollégáid, vagy alkalmazottaid a tény által, hogy te kapcsolatban állsz minden bölcsesség és tudomány Istenével? Még a szomszédságodra is pozitív hatást gyakorol, hogy imádkozol értük?

Isten azt akarta, hogy Izrael világszerte bemutassa az Ő dicsőségét, és megváltást hozzon mindenkinek. Általad is ugyanezt akarja tenni úgy, hogy részt veszel az Ő királyságában. Próbáld meg ma minden egyes lépésednél az Ő bölcsességét keresni. Mindenki, aki így tesz, bizonyosan megtapasztalja, amit Salamon: ”Az Úr, az ő Istene vele volt és igen naggyá tette őt”(2Krón1:1).

Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 19

Mai olvasmányunkban Isten a figyelmet visszatereli a Tízparancsolatra, valamint kifejt és újrahangsúlyoz különböző törvényeket. Az első négy parancsolat témáját a 2. vers foglalja össze: „Szentség az Úrnak”, a következő hat parancsolatot pedig a 18. vers: „Szeresd embertársadat.” Érdekes azonban, hogy az itt említett parancsolatok sora, amelyek 2 Mózes 20-ra emlékeztet, a szülők és a szombat tiszteletének a kombinációja.

Sajnos, mi mint Isten népe (úgy az ősi időkben, mint ma) hajlunk arra, hogy megfeledkezzünk arról, hogy honnan jöttünk és kit kell imádnunk. Ezért Isten folyamatosan visszavezeti gondolatainkat ehhez a két fontos témához. „Emlékezz arra, hogy honnan jöttél és tiszteld szüleidet. De ezen felül emlékezz Rám is, mint mennyei szülődre! Én teremtettelek. Tőlem származol! Imádatod és hűséged egyedül nekem jár, mert én az Úr vagyok a te Istened.”

Ebben a fejezetben az „Én vagyok az Úr” kifejezés tizenötször ismétlődik, mindegyik parancsolat végén. Nézzük közelebbről: Én vagyok a te kezdeted Ura, ne feledkezz meg erről (3. vers). Én nem egy kőből készült isten vagyok, hanem az élő Isten (4. vers). Szabályosan mutasd be áldozatodat (5. vers). Én vagyok az az Isten, aki mindent megad neked, ami az életre és kegyességre való (9. vers). Az országom az igazságon és nem hazugságon alapul (11. vers). Az én nevem szent és nem használható bűnös életmód elfedezésére (12. vers). Én vagyok az az Isten, aki megbocsát neked, tehát ne vonakodj megbocsátani másoknak (18. vers). Ne vagdosd össze a testedet, mert az az enyém (28. vers). Gondoskodj a szegényekről, gyengékről és a kivetettekről (32. és 34. versek). Én vagyok az ítélet és a kegyelem Istene… én szabadítottalak meg a rabszolgaságból (36. vers). Én adtam nektek ezeket a rendelkezéseket, ne feledkezzetek meg róluk, hanem tartsátok meg (37. vers). És mindenek felett, emlékezz arra, hogy én vagyok az Úr a te Istened, és rajtam kívül nincsen más! Engem imádj!
Imádjuk Őt ma hálás szívvel! 

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató

2013. április 18., csütörtök

Mai szakasz: 1 Krónikák 29


A király döntéseit nagyban befolyásolja nemzetének és annak vezetőinek lelki állapota. Dávid tudta ezt, és nyilvános tanácskozást hívott össze, hogy bátorítsa Izrael népének képviselőit, hogy legyenek hűségesek és hálásak Istennek.

A trón átadásának ideje elérkezett. Dávid felkérte a nép magas rangú vezetőit, hogy támogassák Salamont, aki még fiatal és tapasztalatlan, de Isten választottja (1Krón 29:1).

A tanácskozás alatt Dávid példával szemléltette, hogy az Isten iránti odaadás olyan arányban nő, amilyen mértékben kifejezik ima és pénzadományok által. A király nagylelkű adomány ajánlott fel saját kincseiből a templom építésére.

Példából lehet a legjobban tanulni. Dávid követői látták, hogy milyen hálás és nagylelkű az Úr iránt. A király példáján felbuzdulva a vezetők is szabadon adományoztak. Több tonnányi arany, ezüst és egyéb értékes fém került felajánlásra a templom építésére, nem kényszerből, vagy kötelességből, hanem önkéntesen és saját akaratból. A nagylelkű adakozás a vezetők odaszánt lelkületének bizonyítéka volt, és segítette őket abban, hogy még buzgóbbak legyenek.

A tanácskozás alatt Dávid lelkesítő hálaimát mondott, magasztalva Isten hatalmas voltát. Hálaénekek és dicsőítő zsoltárok következtek, és az egész gyülekezet lelkesen énekelt.

Ebben az áhítatos, hálatelt légkörben koronázták királlyá Salamont második alkalommal. Az eredmény nem is lehetett más: a Biblia beszámolója szerint Salamon uralkodása dicső volt, és egész Izrael engedelmes volt iránta.

Amikor Isten iránti hálánkat nagylelkűen kifejezzük időnk és pénzünk egy részének felajánlásával, akkor növekszik Isten iránti szeretetünk, és szívünk oltalmat talál a bűn ellen. Ha emlékezetes pillanatokat teremtünk, amikor az Urat szentségének szépségében imádjuk, akkor biztosítunk ragyogó jövőt önmagunk és gyermekeink számára.

Szerető Istenünk, taníts meg minket arra, hogy hogyan szeressünk és szolgáljunk teljes szívünkből Téged!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 18-ban nem csak egyszerűen az áldozatok sajátosságaira összpontosítunk, hanem inkább a megszentelésre. Isten elhívta az Ő népét, hogy Neki legyenek elkülönítve. Nem gyakorolhatják Egyiptom utálatosságait, de őrizkedniük kell Kánaán buja gyakorlataitól is. Ebben a fejezetben azt látjuk ahogyan Isten egy szabályrendszert állít fel, amely a család és a házasság szentségét védelmezi, és ami a legfontosabb: a szív szentségét. 

Ahogy Pál apostol 1Thess 4:3,4 és 7-ben mondja: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (új prot. ford.) Azt hiszem, hogy ez a kulcsgondolata az egész fejezetnek. „Hallgassatok rám Izrael fiai! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindazzal, amivel a körülöttetek élők tisztátalanná teszik magukat. Titeket magasabb színvonalra hívtalak el. Mennyei színvonalra, amit úgy hívnak, hogy szentség az Úrnak, mert amilyen Ő, olyanoknak kell nektek is lennetek.” (3Móz 18:24; 2Móz 28:36).

Az ördög megpróbálta nyilvánosságra hozni Isten népének lelki mezítelenségét, és ezt teszi ma is. De Isten mindent megtesz, hogy megsegítse népét és betakarja őket saját fehér ruhájával. Emberi ruháink csak szennyes rongyok, és csak annyira tudják eltakarni mezítelenségünket, mint annak idején Ádám és Éva fügefalevél körülkötői. A bárányt megölték, így számunkra elérhető Krisztus tökéletes igazságának ruhája. Elfogadtuk-e már és magunkra öltöttük ezt a ruhát?

A mezítelenség nem választ el bennünket Istentől, hanem megmutatja azt, hogy szükségünk van az Ő fehér ruhájára, amit Ő készségesen nekünk ad. „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök (vagy mezítelenek) voltunk” (Róm 5:8 – új prot. ford.). Fogadjuk el azt a ruhát ma! „Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged” (Jel 3:18).

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató


2013. április 17., szerda

Mai szakasz: 1 Krónikák 28


Uralkodásának negyvenedik évében Dávid összehívta királyságának minden vezetőjét egy fontos tanácskozásra. A király egészsége meggyengült, és néhányan úgy gondolták, hogy nem tud ott lenni személyesen, azonban a Szentlélek megerősítette, végigvezette a tanácskozást, és olyan beszédet mondott, ami felejthetetlen volt.

A nép vezető személyiségei mind jelen voltak az eseményen. A törzsek vezetői, a katonai parancsnokok, a király vagyonának kezelői, a király fiai, kiváló vitézek és a palota elöljárói mind óriási várakozással tekintettek a nap eseményei elé.

Az idős király megkérte őket, hogy támogassák fiát, Salamont; felszólította az egybegyűlteket, hogy egyesítsék erejüket a szent templom építésében. Elérzékenyülve emlékeztette őket, hogy sok-sok évvel ezelőtt már kifejezte az Úr háza építésének szándékát, de Isten Nátán prófétán keresztül figyelmeztette, hogy ne építse fel. Annak ellenére, hogy Isten nem őt választotta a templom építésére, mégis örömmel vállalta a költséges előkészületeket, hogy utódja elvégezhesse a nagy munkát.

Dávid saját keserű tapasztalataiból megtanulta, hogy a megalkuvás nagyon veszélyes, és mindenkit arra buzdított, hogy teljes szívéből szolgálja Istent. „Őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Isteneteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké” (1Krón 28:8).

Salamont emlékeztette, hogy a király nem felsőbbrendű másoknál, és csak akkor kap áldást Istentől, miután komolyan kereste Őt. Konkrét szavakkal és tárgyilagosan így fogalmazott Dávid: „Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt” (1Krón 28:10).

Dávid beszéde a várt eredményt hozta. A király és a vezetők összefogtak, hogy végrehajtsák a rájuk bízott feladatot. Salamon király uralkodásának korai évében teljesen az Úr templomának építésének szentelte magát, és a nép vezetői kitartóan támogatták.

Boldog az, aki megtalálja azt a nemes feladatot, amiért érdemes volt megszületni. Ahogyan Salamonnak is megvolt a különös missziója, nekünk is megvan a mienk. Kérdezzük Istent, hogy mit vár el tőlünk, és utána szenteljük oda magunkat teljes szívünkből ennek a feladatnak, hogy beteljesíthessük azokat az álmokat, amiket Ő adott nekünk! Ha így teszünk, az eredmény egy fényesebb jövő lesz!

Mennyei Atyánk, adj örömöt és bátorságot, hogy követhessük az ösvényt, amit kijelöltél nekünk az életünkben!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 17

Ebben a fejezetben Isten különleges útmutatásokat ad az áldozati állatok megölésével kapcsolatosan. Mózes el kellett hogy mondja Áronnak és fiainak, valamint az egész Izraelnek, hogy ha megölnek egy borjút, bárányt vagy kecskét, mint áldozatot el kell hozniuk azt a szentsátor bejáratához. Ha ezt nem teszik meg, kiközösíttetnek Izrael népe közül. Más szóval, nem maradhattak kinn a mezőn, és nem áldozhattak ott; áldozatukat el kellett hozniuk a szent sátorhoz.

Ahogyan ezt a rendelkezést vizsgáljuk, elcsodálkozunk azon, hogy miért olyan fontos a hely; hiszen voltak olyan idők, amikor Isten megengedte népének, hogy oltárt építsenek és áldozzanak, bárhol is voltak. Ha tehát áldozatot hoztak, nem igazán számított az, hogy a mezőn áldozták azt meg, vagy a szentsátor bejáratánál. Vagy mégis?

Néhány igeverssel odébb azonban egy másik kérdéssel találkozunk: a bálványoknak és a szellemeknek hozott áldozattal. Annak ellenére, hogy Izrael fiai elhagyták Egyiptomot, nem hagytak el minden pogány szokást. A bálványimádás néhány visszataszító formáját még mindig gyakorolták a mezőkön, így adva jelentőséget a cselekménynek, amit a Biblia paráználkodásként határoz meg. Tehát az utasítás, hogy az áldozatot hozzák el a szentsátorhoz, egy szükségszerű óvintézkedés volt ezen bálványimádási gyakorlatok ellen.

Az áldozati rendszer a Bárány Krisztus kereszthalálával megszűnt létezni. A mi áldozatunk a bűnbánó és töredelmes lélek. Nekünk nem kell elmennünk egy meghatározott földrajzi helyre azért, hogy megoldást keressünk bűneinkre. Egy helyszín azonban nem változott. A kereszt lábához kell mennünk bűneink miatti engesztelésért, amit a szentély udvarán elhelyezett áldozati oltár jelképez. Ha a kereszten kívül, máshová próbáljuk elvinni áldozatunkat, nem lesz részünk Isten országában. Ahogyan Jézus mondja János 14:6-ban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Melodious Echo Mason
ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató