Ez a bibliai beszámoló arról szól, hogy Dávid
becsületesen és igazságosan uralkodott egész Izrael felett. Mily’ boldog az a
nép, amelynek vezetői igazságosan kormányoznak, nem nyomják el a szegényeket,
és nem részesítik előnyben a gazdagokat!
Hűsége miatt Isten egymás után adta Dávid
kezébe az ellenségeit. Megverte az edomitákat, moábitákat, ammonitákat,
filiszteusokat, és az amálekieket. Az ezüstöt és az aranyat, amiket ezektől a
nemzetektől vettek el, az Úrnak szentelték. Mind a kisebb, mind a nagyobb győzelmekben
Dávid alázatosan tudatosította mindenkiben, hogy ezek a győzelmek csakis Isten
vezetésének köszönhetőek, akinek védő keze óvta őt és katonáit.
A sikeres és igazságos királyságot nem egy
éjszaka alatt építette fel Dávid. Időt vett igénybe, hogy megvalósítsa ezeket a
győzelmeket. A magas rangú kormányzati tisztviselőknek fontos szerepe volt
abban, hogy a nép politikai és lelki értelemben jólétben élt-e vagy sem. Az ő
segítségükkel Dávid kiterjesztette királyságát az Eufrátesz folyó partjáig (3.
vers). A Segítőinek nevét is feljegyezte a krónikás, így tisztelegve előttük
azokért a tettekért, amiket Isten népéért vittek végbe.
Egy nemes jellem felépítése időt vesz
igénybe. A Szentlélek az emberek és a körülmények által segít abban, hogy
felülkerekedjünk jellemünk hibáin. Legyünk hálásak azoknak, akik jó hatással
vannak életünkre! Adjunk nekik helyet tisztelettel az emlékeinkben és az
imáinkban!
Szerető Istenünk, köszönetet mondok
Neked azokért a személyekért, akik bátorságot adtak, hogy a Te álmaid irányába
tudjak növekedni.
Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Rajki Dávid
3 Mózes 7
A
fejezet első hét verse elénk tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak
elrendelése, hogy a hús a papot illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról,
hogy a pap az áldozat mely részeire jogosult a különböző áldozat fajták
esetében. Az egész áldozatot az Úrnak ajánlották fel, Aki kijelölte azt a
részt, amely szolgáját, a papot illette meg, aki az áldozat bemutatásánál
közreműködött. Így a papok, akik teljes idejükben az Úrnak szolgáltak,
elvégzett munkájuk alapján részesültek javadalmazásban, ami ellátta a szükséges
anyagi javakkal őket és családjukat (vö 1 Kor. 9:1-14).
Ugyanígy
a békeáldozatot is teljesegészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat
egyedüálló módon került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között, így
az erre az áldozatformára vonatkozó útmutatások az áldozati rendszabályok
leírásának a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése, vagy egy
fogadalmuk beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk
kifejezése indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének
örömteli alkalma volt ez. A vér, ami az életet jelképezte (és éppen ezért nem
vold szabad elfogyasztaniuk – vö. 1 Móz. 9:4, Apcs. 15:20, 29 - épp így a
pogányokból lett őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett) mint
helettes áldozat váldságdíj volt az áldozathozó életéért (3 Móz 17:10-14). Ez
mutatja, hogy még istendícsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül
elfogadható! Ma imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt.
141:2), és hatalmas áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellet
valódi, még kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten
iránt.
Roy Gane
Andrews University
Fordította:
Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése