2013. április 14., vasárnap

Mai szakasz: 1 Krónikák 25


Dávid szerette a zenét, és személyesen is érintett volt az énekes és hangszeres szolgálatban. Az ő idejében élő harmincnyolcezer lévitából 4000-nek kifejezetten az volt a feladata, hogy hangszerekkel dicsőítse az Urat (1Krón 23:5), 288-an pedig templomi énekesek voltak (1Krón 25:7).

Azért, hogy szent szolgálatukat végezhessék az Istentiszteletek alatt, a Szentlélek vezetését kellett élvezniük. Ezért mondja róluk a szerző, hogy „prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon”(1Krón 25:1). Olyan énekeket kellett szerezniük és énekelniük, amik Istenhez visznek közelebb.

Az énekeseket Ászáf, Hémán és Jedutún leszármazottai közül választották ki. Ők hárman a király látnokai voltak, tanácsadójaként működtek. 1Krón 23:5, 2Krón 29:30 és 35:15 szerint Ászáf, Hémán és Jedutún a gyermekeik által vezetett 24 énekes csoport koordinátorai voltak.

A hivatásos zenészek, akik a templomban szolgáltak, a léviták közül kerültek ki. Ez azt jelentette, hogy támogatásban részesültek, amit a hívek által hozott tizedek és felajánlások fedeztek. Ez a folyamatos ellátás lehetővé tette, hogy teljes mértékben nemes hivatásuknak szenteljék magukat, és ez minőségi szolgálatot eredményezett.  Zeneműveikben nem a népszerűségre, hanem Isten tiszteletére törekedtek.

Áldottak azok a zenészek, akik a tehetségük és Isten iránti hűségük által örömtelibbé és mélyebbé teszik lelki utazásunkat.

Bár nem vagyunk mind profi zenészek, de mindannyian arra hívott el Isten, hogy Őt dicsőítsük az életünkkel!

Urunk, újítsd meg a dicsőítés lelkületét néped között  Szentlelked ihletése által!

Jobson Santos
Adventista Médiaközpont
Brazília
Fordította: Kóczián Ágnes

3 Mózes 14

Egy egyén csak akkor tud részt venni egy rituális megtisztulásban, ha a fizikai tisztátalansága már megszűnt. A tisztulási ceremónia nem gyógyít meg (kivéve Naámán csodálatos esetét 2 Kir 5-ben), hanem rámutat a halhatatlan élet nagyobb gyógyulására, amikor az embereknek újra teljes bejárásuk lesz Isten szent jelenlétébe. A bőrbetegségek utáni tisztulás hangsúlyozza a helyzet komolyságát azzal a többlépcsős és hosszadalmas folyamattal, amelyben az ember visszatér a megszokott életbe, a családjához és a közösségbe. Mindenik lépcső után az ember "tiszta" volt, ami azt jelentette, hogy a folyamatban elégségesen tiszta annak a lépcsőnek megfelelően. Az első lépésnél egy élő madarat belemártottak egy halott madár vérébe, amit aztán szabadon engedtek, ami azt jelképezi, hogy elviszi a tisztátalanságot (hasonlítsd össze a két bak esetével 3 Mózes 16-ban). A nyolcadik napi ceremónia magába foglalta a "bűnért való áldozat" vére és olaj rákenését a jobb fülre, hüvelykujjra és nagy lábujjra, megtisztítva a teljes személyt az Istennel való megújított életre (Lásd 3Móz 8:23-24-et).  

 A mi szívünk megtisztítása, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy meglássuk az Istent (Mt 5:8) szintén egy folyamat és Krisztus "bűnért való áldozatára" van szükség hozzá (Ésa 53:10-ban ugyanaz a héber szó szerepel). Isten megengedi, hogy megtapasztaljuk a különböző lépcsőfokokat ebben a folyamatban azért, hogy meglássuk az Ő munkájának hatalmas voltát, amint megtisztít bennünket az Ő vérével és vízzel (Jn 19:34; 1Jn 5:8; és "izsóppal" - Zsolt 51:7; 3Móz 14:4-7) a bűn halálos leprájától.

Roy Gane
Andrews University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése