Mai szakasz: 2 Krónikák 7

Tűz szállt alá az égből, és felemésztette az áldozatokat. Isten dicsősége töltötte be a templomot. Ez volt Isten válasza Salamon alázatára és odaadására. Ez volt az Úr örömének és áldásának szimbóluma a nép számára, amely kereste Őt.

Salamon számára talán még fontosabb volt Isten második személyes megjelenése, amely éjszaka történt. Itt Isten olyannyira szent és különleges ígéretet tesz neki, hogy arról könyveket és énekeket írtak. Így szólt az Úr: „De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat” (2 Krón 7:14). Itt egyértelműen feltárul a megváltás terve.

Igazán alázatos vagy? Látod kicsinyességedet és bűnös voltodat, mely éles ellentétben áll Isten nagyságával és tökéletes szentségével? Imádkozol, sírsz a kegyelemért? Az Ő arcát keresed, az Ő örömét szeretnéd, nem csak az ajándékait?

Határozottan hátat fordítasz minden gonosz útnak? Nem hagyod, hogy ennek a világnak akár csak egy kis része is távol tartson Istentől?

Nem kétséges, Ő alig várja, hogy meghallgathasson, megbocsáthasson és gyógyíthasson. De képesek vagyunk teljesíteni a fenti feltételeket, amikor oly’ könnyen belebukhatunk? Az evangélium azonban egy még nagyobb reményt számunkra, hiszen az Isten által elvárt szívbéli megtérés szintén az Ő ajándéka! (ApCsel 5:32).

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer ASAP Ministries

Fordította: Baksa Viktória

3 Mózes 25

Istennek volt egy pénzügyi terve, hogy emlékeztesse népét, hogy Ő a mi Istenük, Aki gondot visel róluk. A szombatévben, minden hetedik esztendőben, a föld pihent, semmit sem vetettek vagy ültettek bele, nem volt aratás. Ha valami magától termett benne, azt bárki használhatta, gazdag vagy szegény, még az idegenek is.

Ha valakinek tartozása volt és el kellett adni magát annak, akinek tartozott, a családtagjai vagy barátai kiválthatták (még nem izraelita tulajdonostól is), de a hetedik szombatév után vette kezdetét az ötvenedik, jubileumi esztendő, a kürtzengés esztendeje, amikor minden rabszolgát szabadon kellett engedni. Nem volt vetés és aratás, és a kölcsönnel megterhelt, vagy tartozás miatt gazdát cserélt földek visszakerültek eredeti tulajdonosuk birtokába.

Egyetlen pénzügyi rendszer sem fogható ahhoz a rendszerhez, amit Isten adott Izraelnek. A gazdaság elsődlegesen a földön, a javakon és a termelésen alapult - nem a pénzen. Isten nyomatékosan megtiltotta, hogy a szegényeknek kamatot számoljanak fel. A rabszolgákkal úgy bántak, mint alkalmazottakkal, nem mint rabszolgákkal. A földek adás-vételénél évi két % értékcsökkenést számoltak a jubileumi év miatt, ugyanakkor a megtermelt áruk értéke növekedett. A népesség növekedése erősítette a gazdaságot, és Isten rendszere megóvott az elszegényedéstől és a túlzott meggazdagodástól. A föld, az emberek és az állatok is élvezték a szombatév áldásait. Isten terve mindig a legjobb.

Isten ma is elvárja, hogy kedvességet és együttérzést tanúsítsunk a szegények iránt, és segítsük őket a szükség idején.

Dean Davis

Atlantic Union College

Fordította: Liebhardt László