Az Úr ládájának Jeruzsálembe érkezése
rendkívül örömteli esemény volt. A király arra kérte a Lévitákat, hogy
különlegesen ünnepélyes énekekkel készüljenek erre a jeles alkalomra, és hogy
ezeket az énekeket a léviták kórusa és zenekara adja elő, és az egész nép
énekeljen velük. A hangszerek egész sora kelt életre csodálatosan ünnepélyes
légkört teremtve.
Magasan képzett zeneművészeket kértek fel,
hogy szenteljék oda önmagukat az Isten tiszteletének és imádatának szolgálatára
a frigyláda előtt. Legfőbb megbízatásuk az volt, hogy vezessék a népet az Urat
dicsőítő imáikban és énekeikben, esedezéseikben és hálaadásukban.
Minden apró részletre gondosan odafigyeltek
ezen a különleges ünnepen. Minden egyes résztvevő kapott egy-egy kenyeret, húst
és kalácsot. Egyszerű étel volt, mégis ízletes és tápláló.
A Krónikák 1. könyve 16. fejezetének 8-36.
verseiben egy kifejezetten erre az alkalomra íródott verset olvashatunk,
melynek sorai arra hívják a népet, hogy „énekeljenek Néki, mondjanak
dicséretet néki, beszéljenek minden csodálatos dolgairól'” (9. vers). A vers úgy írja le Istent,
mint Aki az erős és hatalmas Úr, Aki óvja és védelmezi népét. A vers arra
indítja az istentisztelet résztvevőit, hogy elmélkedjenek Isten jellemén: „Tiszteljétek
az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága” (34. vers).
Az istentisztelet után a király megáldotta a
népet, majd hazatért, hogy családját is megáldja (43. vers). Ezek a szavak arra
emlékeztetnek bennünket, hogy bármilyen fontosak is a közért vállalt
kötelezettségeink, és ha még oly jelenős is a szélesebb közösségért
végzett szolgálatunk, mégis azzal által még hitelesebb istentiszteletünk,
ha jobb szülőkké és derék állampolgárokká válunk.
Micsoda kiváltság lehetett részese lenni egy
olyan istentiszteletnek, mint amilyen ez volt! Az Isten dicsőítő nép örömtől és
boldogságtól ragyogó arccal, és Isten iránti bizalommal telt szívvel tért haza.
Urunk, taníts minket Téged dicsőíteni,
magasztalni szentséged hatalmas voltát!
Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Liebhardt
László
3 Mózes 5
Mózes 3. Könyve 4. fejezetében,
a bűnért való áldozat gyógyír volt a nem szándékosan elkövetett bűnökre, amikor
az emberek bűnük követésekor nem ismerték fel tettük bűnös voltát. Mózes 3.
Könyve 5:1-13 versei kiterjesztik a bűnért való áldozat hatáskörét azokra az
esetekre, amikor valaki szándékosan nem tanúskodott egy bűnös cselekedet ellen
(1. vers), és amikor valaki nem volt tudatában, hogy tisztátalan dolgot, vagy
személyt érintett, ill. azt érintve nem tudta, hogy tisztátalan lett és
gondatlanságból elmulasztotta alávetni magát a szükséges megtisztulási
szertartásnak, valamint ha valaki meggondolatlanul tett esküt és nem tudta
teljesíteni (2-4 versek). Amikor valaki (akár férfi,akár nő) felismert egy
bűnt, akkor annak szégyenét hordozta, és büntetésben részesült mindaddig, amíg
meg nem vallotta a bűnt Istennek (nem egy papnak), és amíg a bűnéért áldozatot
nem mutatott be. Ezután Isten (nem a pap), aki tudja, hogy a bűnbánat mikor
őszinte, úgy döntött, hogy megbocsát. A bűnért való áldozatkor egy közembernek
egy, a nyájából származó nőstény állatot (szintén Jézust jelképezi) kellett bemutatnia vagy madárfélékből is hozhatott áldozatot, esetleg gabonafélékből.
Így volt Isten kegyelmesen tekintettel a szegényekre is.
Mózes 3. Könyve 5:14-6:7 versei
szerint, a vétekért való áldozat engesztelés volt a szentségtörés súlyos
bűnéért, ami visszaélni azokkal a szent dolgokkal, amik Isten közvetlen
tulajdonába tartoznak (mint például a tized), vagy tudatosan visszaélni Isten
szent nevével egy hamis esküben, félrevezetve egy másik személyt. Az ilyen
bűnök jogtalan anyagi előnyt eredményeznek, amit a bűn elkövetője köteles volt
megtéríteni Istennek ill. embertársának, valamint köteles volt ezen felül 20%
büntetést is megfizetni, mielőtt vétekért való áldozatot hozott volna Isten elé
(vö. Mt 5:23-24.) Még akkor is Krisztus áldozatára van szükségünk, amikor mindent,
a mennyire csak lehet, jóvá teszünk.
Ugyanakkor, még amikor tudatlanul vétkezünk is, és nem tudjuk teljes egészében
beazonosítani a bűnünket, de bűntudatot érzünk (3 Mózes 5:17-19), letehetjük
bűnünk terhét Jézus lábainál.
Roy Gane
Andrews University
Fordította:
Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése