Mai szakasz: 2 Krónikák 2

Salamonnak 80 ezer emberre volt szüksége a kőbányászathoz, másik 70 ezerre a szállításokhoz és 3600-ra csupán az összes munkás felügyeletéhez. Szakemberekre volt szüksége, akik értettek  az arany, az ezüst, a bronz és a vas megmunkálásához, ezenkívül pompás bíbor és karmazsin szövetekre. Mi állt ezen nagyszabású munkálatok hátterében? Salamon szilárd eltökéltsége, hogy építsen „egy templomot Isten nevének” (2Krón:2.,4.).

Napjainkban egy másik templom épül, Salamonénál dicsőségesebb módon. „…ti is együtt épültök a Lélek által Isten hajlékává.” (Ef 2:22) Hogyan lehetnénk mi, bűnösök valaha is szebbek, mint az aranyozott falak? Csakis Isten kegyelme által, Ő tesz minket egy templom „élő köveivé”, amelyben Ő maga lakozik (1Pét2:5).

Istennek munkások ezreire van szüksége terve végrehajtásához. Még mindig több mint 7000 olyan eléretlen embercsoport él a földön, akik még nem hallották az evangéliumot a saját nyelvükön. Kőbányász vagy, aki a világ kőfejtőjében az elveszetteket keresi? Teherhordó vagy, aki megfáradt munkatársai terhét cipeli? Ügyintéző, vagy lelkész, aki segít munkába állítani Isten szolgáit? Bármi is a szakmád, állítsd ennek a rendkívül fontos és nagyszabású feladatnak a szolgálatába. Jézus hamarosan visszajön, de várja temploma elkészültét. Lásd meg ma, hogy te magad mit tehetsz ezért!

Scott Griswold lelkész
az ASAP Ministries (Adventista Dél-Kelet Ázsia Projekt) munkatársa  

Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 20

Mózes 3. könyve 20. fejezetében úgy tűnik számunkra, mintha Isten kegyelmi pohara teljesen kiürült volna. Ahelyett, hogy a lázadó helyreigazításán dolgozna, halálbüntetést szab ki mindenkire, aki gyermekét feláldozza a Moloknak, átkozza szüleit, vagy paráználkodik (lelkileg vagy fizikailag). Tény az, hogy a gyermekek Moloknak való feláldozása olyan súlyos volt, hogy Isten azt mondta, hogy aki ezt az utálatos szertartást gyakorolja, lelkileg beszennyezi az Ő szentélyét. Ez nagyon komoly dolog! Habár Isten hosszútűrő, időnként fel kell emelnie a kezét, és ezt mondania népének: „Ami sok az sok!”

Nyilvánvaló, hogy mi – a jelen korban élő keresztények – általában nem vagyunk vétkesek abban, hogy feláldozzuk gyermekeinket a Moloknak, de vajon nem vagyunk-e vétkesek abban, hogy feláldozzuk őket a modern isteneknek úgymint a hitetlenség, anyagiasság, rasszizmus, érzékiesség és szenzáció hajhászás? És vétkesek vagyunk-e a lelki paráznaságban? 

Noha időnként keménynek tűnik, de minden, amit Isten a sivatagban megparancsolt, olyan elveken alapul, amelyek hatással vannak életünkre ma. Csak természetes az, hogy ha szívünk tisztátalan, családunk szenvedni fog. És ha a családi és a házassági kapcsolatok szentsége beszennyeződik, az egyház szentségére hatással lesz, és nemsokára a társadalom egésze bomlásnak indul. Azért, hogy ezt megakadályozza, Isten az alapoknál kezdi… gyermekeinknél, szüleinknél és nálunk. „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát” (Mt 18:10 – új prot. ford.). „Ha átkozod szüleidet (a vérvonalat, amelyből teremtettelek), az én vérem többé nem fedezhet be téged. Ha beszennyezed a házasság szent intézményét, vagy ha viszonyod van más szeretőkkel (beszennyezve a szív szentélyét), szíved és tested többé nem lehet az otthonom.”

Ezért vizsgáljuk meg a szívünket és könyörögjünk Isten bocsánatáért és irgalmáért. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:8-9 új prot. ford.).

Melodious Echo Mason

ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató