Sába királynőjét hihetetlenül lenyűgözte
mindaz, amit Salamon királynál tett látogatása során tapasztalt. Különösen
kiemelte a bölcsességet, amit tanult tőle, és az Úr házának lenyűgöző
látványát. Salamon mindezt olyan módon osztotta meg, hogy Sába királynő ezt
mondta: „legyen az Úr, a te Istened
áldott!” A tisztelet Salamonon keresztül Istent illette.
Mi lett volna, ha Salamon alázatos maradt volna? Még hány nemzet jött volna el, hogy megismerje Istent? Ő azonban pontosan Isten tiszta elvárásaival ellentétesen cselekedett, és arra törekedett, hogy minél több aranyat és lovat gyűjtsön össze.
666 talentum arany folyt be Salamon kincstárába minden évben. A szimbolikus 666-nak valószínűleg nincs semmi köze a Jelenések könyve 13. fejezetében említett számhoz, ám Salamonnak az arany iránti sóvárgása, és az a gazdagság által kivívott tisztelet nagyon is hasonlít a Jelenések fenevadjának leírására, aki hatalmas dolgokat beszél, és elvárja a tiszteletet.
Salamon fokozatos erkölcsi süllyedése és Istentől való eltávolodása figyelmeztetés számunkra: nem szerethetjük Istent és a pénzt egyszerre. Eljön majd az az idő, amikor nem vásárolhatunk és nem adhatunk el, ha Istent az általa rendelt módon imádjuk, és megtartjuk a szombatot.
Állandóan bombáznak bennünket a reklámokkal, amelyek vágyat ébresztenek bennünk valami iránt, ami nekünk nincs. Gyakran szórjuk el a pénzt olyan dolgokra, amikre nincs is szükségünk, miközben testvéreink és testvérnőink a világban éhen halnak, vagy nem részesülhetnek oktatásban, illetve orvosi ellátásban. Mit teszel ma ezért, hogy áldás lehess másoknak is, és ne csak magadnak élj?
Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries
Fordította:
Rajki Dávid
A Szentség Törvénykönyvét,
amely sorra veszi mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes
Harmadik könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes Harmadik
könyvének utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A
fogadalmak az Úrnak tett ígéretek voltak valamely szolgálat megtételére,
ajándék adására, ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások
teljességgel önkéntesek voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta
teljesíteni, ilyenkor Isten, kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy
az illető kiválthassa maga vállalta, de nem teljesített kötelezettségét. Ez a
fogadalom anyagi ellenértékének megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat
nem lehetett teljesíteni, akkor annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül
Isten tárházába befizetni. Ezt az összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb
rendszeres, az Úrnak felajánlott adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.
Önkéntes fogadalmaink, vagy ígéreteink
az Úrnak, komoly kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig
Isten iránti szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem
szabad elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy
megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell
táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami
olyasmit, a lehető leg kisebbet, amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és
jelentéktelennek, hogy felajánljuk.
Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése