2013. december 22., vasárnap

Mai szakasz: 137. zsoltár

Nem ismerem azt az érzést, hogy milyen lehet fogságban lenni egy idegen földön, de azt tudom, hogy milyen a honvágy.

Amikor még diákmisszionáriusként szolgáltam, rengeteg időt eltöltöttünk a legjobb barátommal azzal, hogy felidézgettük, milyen is az otthonunk, az Egyesült Államok. Énekeket költöttünk a hazánkról, és néztük a repülőket, ahogy leszálltak a naplementében, miközben arra gondoltunk hogy egy nap majd mi is ott ülünk egy ilyen gépen, és hazafelé tartunk. Egyszer, csak hogy biztos legyek benne, hogy az emlékeim nem szépültek meg a hazámról a honvágyam miatt, megjegyeztem: „tudod, azért Amerikának is megvannak a maga problémái.” A barátom helyeslően bólintott, majd válaszolt: „De ahol én élek Amerikában, ott nincsenek.” Semmi kétség, hogy honvágyunk volt akkoriban, és otthonunkat tökéletesnek láttuk.

Néha hasonló honvágyat érzek a Menny iránt is. Vágyom, hogy újra találkozhassak az édesanyámmal, aki majd feltámad a halálból, és megszabadul minden rossztól. Most jut eszembe, talán mégis tudom, milyen érzés fogolynak lenni idegen földön, mert ez a föld itt biztosan nem az én otthonom. Néha a vágyam olyan erős egy jobb világ felé, hogy teljesen elcsüggedek és úgy érzem hogy itt rekedtem a Föld nevű bolygón.

De hasonlóan a zsoltáríróhoz, aki félelmének ad hangot, hogy esetleg elfejti szülőföldjét, nekem is inkább legyen honvágyam a menny után, minthogy  ideragadjak ehhez a világhoz. Te nem így gondolod?

Lori Futcher
Szabad-foglalkozású író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee, USA

Fordította: Rajki Dávid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése