Valószínűleg semmi sem tudja jobban felszítani egy nép
haragját, mint amikor meggyalázzák az istenüket, és megszentségtelenítik az istentiszteleti
helyüket. Közel 150 évvel Jézus születése előtt Antiokhosz Epiphanész megrohamozta
Jeruzsálemet, és feldühítette a zsidókat azzal, hogy egy disznót áldoztak fel a
templom oltárán. Hinduk, muszlimok és keresztények mind az elpusztított vagy
megszentségtelenített szentélyek, mecsetek és templomok miatt harcolnak.
Ezt az imát olyasvalaki mondta el, aki elítélte a templom megszentségtelenítését. Isten ellenfelei meghódították a szent helyet, összetörték a faragványokat, földig égették a szentélyt (4–8. vers), beszennyezve azt a helyet, ahol Isten neve lakott.
De az „ellenfél” nem mindig a gyülekezeten kívül van. Mindannyiunknak más nézőpontja van arról, hogy miképpen viszonyuljunk Isten szentélyéhez. Eltérő nézőpontunk van arról is, hogy mi az, ami beszennyezi a templomot. Le kell vennünk a cipőnket? Be kell fednünk a fejünket? Ezt a kérdést nem könnyű megoldani, mivel azok a dolgok, amelyek elősegítik valakinek az Isten-imádatát, akadályozhatják másokét.
Az imádat helye szent hely, és annyira tisztán kell tartanunk, amennyire lehetséges. Bármilyen hanyagság a templom állapotával kapcsolatban tiszteletlenségnek minősül. Semmilyen kulturális szokás nem menthet fel ez alól. A cipő és a kendő használata azonban kulturális szokás. Egyes kultúrákban a felvétele, másokban a hanyagolása lenne tiszteletlenség. A cél az, hogy olyan tiszteletteljes környezetet hozzunk létre az istentisztelet számára, amilyet csak lehetséges.
Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése