Mai szakasz: 1 Krónikák 6

Ez a fejezet a nemzetségtáblázatok sorában a lévitáknak szentel különleges figyelmet. Még ebben a hosszadalmasnak és unalmasnak tűnő felsorolásban is felfedezhetünk lelki családunkra vonatkozó tanulságokat. A fejezet vége felé olvashatjuk, hogy a léviták nem egy egybefüggő földdarabot kaptak, amikor a földterületek a törzsek között felosztásra kerültek, hanem Isten Izrael és Júda városai körül jelölte lakóhelyüket így biztosítva azt, hogy minden polgár életére befolyásuk lehessen. A földfelosztás módja mutatja, hogy Isten milyen különleges helyet biztosít szolgái részére, és milyen különleges módon gondoskodik azokról, akik teljes idejüket a szolgálatra szentelik. Szolgáljon ez ma emlékeztetőül arra vonatkozóan, hogy mi is hasonlóan megkülönböztetett figyelemmel viseltessünk mindazok irányában, akik Isten szolgálatában állnak, amikor támogatjuk őket az által is, hogy hűségesek vagyunk Istenhez tizedeinkben és adományainkban, ahogyan ezt Izrael is tette.

A 15. versben utalást találunk arra, hogy Nabukodonozor fogságba vitte Isten népét. Ez arra mutat, hogy a Krónikák könyve az Ótestamentum végéhez – időben – meglehetősen közel íródott. Ez a tény különleges hangsúlyt ad mindannak, amiről ez a nemzetségtáblázat beszámol. Gondosan nyomon követi Krisztus vonalát, különös tekintettel a papi szolgálatra vonatkozóan, Ádámtól Áronon keresztül Dávidig. Ez még egy bizonyíték az ősi beszámolók megbízhatóságára, amely megerősíti bennünket az Isten igaz ígéreteibe vetett hitünk bizonyosságában, hogy Istennek terve van velünk, és az Ő tervében rejlik áldott reménységünk és megváltásunk.

Ma kettős feladat előtt állunk. Megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek által még jobban támogathatjuk és bátoríthatjuk azokat a testvéreinket, akik a misszió frontvonalában tevékenykednek, jobban, mint eddig valaha is tettük. Valamint a megváltási terv fényében meglátni, hogy Isten milyen ígéreteket tett, amelyek bátorítanak bennünket és mindazokat, akik körülöttünk élnek.

Christopher Beason

Network7 Média Központ

Fordította: Liebhardt László

2 Mózes 35

Isten közvetlen és személyes kapcsolata Mózessel minden bizonnyal megújulást indíthatott el a zsidó nép között. Izraelnek fel kellett vállalni a saját részét, amikor Mózes összegyűjtötte a népet, hogy közölje vele Isten üzenetét és tervét (2Móz 35:1). A néptől adományokat kellett gyűjteni Isten sátorának, az ő lakhelyének építésére, ahol az Ő jelenléte folyamatosan érzékelhető lesz. A kapcsolatot, amelyet Isten Mózessel fenntartott, ki kellett terjeszteni Izraelre, mint nemzetre. Azonban mielőtt Mózes megismertette volna Isten szentélyre vonatkozó tervét, meg kellett erősíteni a szombat szentségét, ami ennek a kapcsolatnak a sarokköve. Itt láthatjuk Isten parancsolatai megtartásának fontosságát, ahogy előnyt kap magával az élettel szemben is (2Móz 35:2b). Annak ellenére, hogy a szent sátort építették, a nép nem dolgozhatott szombaton, az istentisztelet napján. A szombati istentisztelet fontosabb minden másnál. Az istentisztelet alapja Isten törvénye, így megtörése a szentély építésére való hivatkozással, nem lenne helyes. 

Izrael hozzájárult Isten szentélyének építéséhez, és a készséges lelkület nyilvánvaló volt közöttük. A szabad akaratból való adakozás lelkülete ötször kerül említésre (2Móz 35:5, 21, 26, 29). Bár nagyon fontos kiemelni Isten törvényének fontosságát, ám Isten imádata a szabad döntésen alapul. Az engedelmes lélek a hálatelt szív gyümölcse, és ez az igazi imádat lelkülete. Az Isten törvényének való engedelmesség és a hálás szív az alapja a szentély építésével megalapított istentiszteletnek. A nép által hozott adomány szívük állapotának függvénye volt. Az értékes arany, bronz és ritka kövek szépsége csak azért kellett, hogy tetsszen a szemnek, hogy emlékeztessen az Isten és népe közötti kapcsolat szépségére. A szent sátornál alkalmazott szimbólumok nemcsak az Isten és népe közötti kapcsolatot alapozzák meg, hanem az egész emberiséggel vállalt közösséget.

Elgondolkodtató kérdések: Vajon Isten szentélyének és ábrázolásainak szépsége ellentétes-e 2 Móz 20:4 parancsával? Mi a különbség? Egy megfelelő kontextus hogyan adhat új jelentőséget az ábrázolások tartalmának?

Giselle Sarli Hasel

Southern Adventist University