Isten ismeri a múltat és a jövőt. Ebben a fejezetben két
történet is bizonyítja ezt az igazságot. A sunemita asszony otthagyta otthonát
és földjét, hogy máshol vészelje át az éhínség idejét, ám amikor hét év múlva
visszaérkezett, azt találta, hogy már sem a ház, sem a föld nem az övé. Elizeus
próféta segítségével azonban mindent visszakapott.
Hazáel története nagyon megdöbbentő; olyan az egész, mintha éppen
annak a folyamatnak lennénk tanúi, vajon képes-e az önvizsgálatra és a
változásra. Amikor Elizeus könnyek között mondja el neki, hogy mivé válik majd,
ő nem hisz a próféta szavainak. Amikor azonban hazamegy, meggyilkolja a
királyt, és ezzel kezdetét is veszi Elizeus próféciájának teljesedése.
Isten nem manipulálja a történelmet, de végtelen bölcsességében
kezdettől fogva ismeri a véget. Mindnyájunknak megadja a szabad választás
jogát, de mindig reménykedik abban, hogy bölcs döntéseket fogunk hozni. Amikor
lehetőséget kapunk arra, hogy bepillantsunk a jövőbe, mindig dönthetünk, hogy
az Urat követjük, vagy engedetlenek leszünk. Bárhogy döntünk is, ha készek
vagyunk az Ő vezetésére figyelni, a végeredmény jó lesz, és Isten biztosít
arról, hogy olyan elbánásban részesülünk majd, mint a sunemita asszony.
Másrészről, ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, és vágyainkat követjük,
akkor el kell szenvednünk a következményeket.
Istenem, segíts, hogy Rád tudjak figyelni, és a Te utasításaidat
kövessem, bármily’ nehezek is azok!
Daniel Jiao
Kínai Misszió
Hong Kong
2 Mózes 12
A
zsidók mély érzéssel gondolnak arra az 50 napos időszakra, amely az első
húsvéttal (páskával) és az Egyiptomból való szabadulással kezdődött, majd
folytatódott a sivatagon és a nagy víztömegen át, amelyet Vörös- tengernek
neveznek, és a Sínai-hegynél ért véget, ahol a 12 törzs megkapta Isten törvényét.
A keresztények is mély érzéssel gondolnak a hitüket alakító 50 napra. Ez az 50
nap Jézus keresztre feszítésével kezdődött, és 50 nappal később ért véget egy
felházban a Sion hegyén, ahol a 12 apostol megkapta a Szentlelket.
Van egy
érdekesség ebben: mind a két 50 napos időszak az évnek egyazon napján
kezdődött, és végződött. Jézust húsvét napján feszítették keresztre, ugyanúgy,
ahogy a bárány húsvétkor lett áldoztatott meg - Nisszan hónap negyedikén. Ha visszamegyünk
e hét előtti napokra, a páskabárányt négy nappal a húsvét előtt választották
ki. Ez alatt a négy nap alatt a bárányt megfigyelték, hogy megbizonyosodjanak
arról, nincs benne hiba.
Jézus
négy nappal húsvét előtt jött el utoljára a templomba jeruzsálemi bevonulása
után: Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.
Andy Nash
Újságíró iskola és Kommunikáció
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése