Mai szakasz: 2 Királyok 12

Jóás az Úr házának felújítására felbuzdulva megparancsolta a papoknak, hogy gyűjtsenek e célra pénzt és adományokat. Évek teltek el, de a felújítás terén nem történt semmi, ezért Jóás megpa- rancsolta a papoknak, hogy azonnal kezdjék el a munkát.

Érdekes megfigyelni, hogyan kezelték a pénzt a királyok idejében. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyednek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak.” (1Tim 6:10)  A rosszul kezelt pénz nyomorúságot és pénzsóvárságot okozhat. A Biblia megörökítette a lépéseket, amelyeket az elszámolás és a helyes felhasználás fenntartására tettek:

1   1.  Speciális ládát állítottak a felajánlások gyűjtésére.
2.   Papok őrizték a bejáratot.
3.   A templomba hordott pénzt megszámolták, és zsákokba tették.
4.   Meghatározták a munkások bérére szánt összeget.
5.   Munkavezetőknek adták a pénzt, hogy a munkabéreket és a felújításhoz szükséges eszközöket kifizessék.
6.   A pénz felhasználása meghatározott volt, és attól nem lehetett eltérni.

Mindezeket a körültekintő intézkedéseket azért hozták, hogy biztosak legyenek benne, hogy az Úr pénzét megfelelően költik el. Mindemellett a legérdekesebb a 15. vers:  „Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, mert ők hűségesen jártak el.” Ezek a munkavezetők voltak a legjobb helyen, hogy munkásaikat megcsalhassák, de mivel megbíztak bennük, ők is szemlátomást becsületesen és tisztességesen bántak munkásaikkal.

Hogyan tudjuk fejleszteni munkakörnyezetünkben a bizalomnak, becsületességnek ezt a légkörét? Vajon nem úgy, hogy  egyen-egyenként mi is becsületesen kezeljük a pénzt?

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 16

A mannáról szóló történetében Isten bemutat néhány tanulságot, amelyek döntő fontosságúak voltak Izrael számára és számunkra is, miközben az Ígéret földje felé haladunk. Elsősorban bőségesen gondoskodik szükségleteink kielégítéséről aszerint, hogy mi szolgálja valódi boldogságunkat. Emberi hajlamaink szerint vágyunk visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket megszokásból ismerünk.  Izrael visszavágyik az egyiptomi húsos fazekakhoz, de Isten egy olyan tervet dolgozott ki, amely megtanítja őket arra, hogy Tőle függjenek és bízzanak Benne, mint Istenükben. Ő sokkal jobban fog gondoskodni testi szükségleteikről, mint amikor Egyiptomban voltak.

Másodszor: Isten módszerei tanító jellegűek, és képessé tesznek mindarra, amire szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk Isten szent törvényeinek való engedelmességünkben. A mindennapi manna ajándéka megtanította őket a szuverén Isten szombatjának megtartására. Az útmutatás, hogy a hét első napjaiban gyűjtsenek annyit, amennyire szükségük van, és a csoda, hogy a hatodik napon kétszer annyi hullott, azért adatott, hogy ezzel tegye őket Isten próbára: az Ő útjain járnak, vagy sem (4. vers). A szombat parancsát az emberek ismerték már a világ teremtésétől kezdve, a Sínai hegyen történt törvényadás előtt - ezt bizonyítja ez a fejezet. Mindamellett, hogy egyesek nem követték Isten szombattal kapcsolatos tervét, az Ő terve nem változott: mérvadó maradt egész vándorlásuk során.

Végül: Isten szükségleteinknek megfelelően ad; mindig aznapra elegendőt. Az izraeliták számára sem gondoskodott egyszerre hat hétről, vagy hat hónapról. Csak a napi szükségletekről gondoskodott. Életutunkon túl könnyen esünk abba a hibába, hogy a jövő miatt aggodalmaskodunk, de Isten eleget ad az adott napra, megtanítva minket arra, hogy folyamatosan tőle függjünk. Nem kell félnünk a jövőtől, mert Isten gondoskodik!

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University