A 7. fejezet a szamáriai súlyos éhínség
történetével folytatódik, amely az előző fejezetben kezdődött a szíriaiak
Izrael elleni ostromával. Az éhínség olyan méreteket öltött, hogy egyes anyák
saját gyermekeik megölésére és elfogyasztására vetemedtek. Az Úr Mózesen
keresztül előre megmondta, hogy ez történik, ha a népe elpártol tőle és más
isteneket imád (5Móz 28:53).
Az első versekben Elizeus megjósolja, hogy 24
órán belül bőségesen lesz élelem a városban. A következő versek elmondják,
hogyan használta Isten a városkapunál táborozó négy leprást, hogy beteljesítse
ezt a próféciát – semmi kétség, a többi leprás már éhen halt. Ez a négy ember
különösen nehéz helyzetben volt. Leprájuk miatt nem mehettek be otthonukba,
Szamária városába, és nem mehettek messzebb a szíriai hadsereg által körülvett
várostól sem. Annak tudatában, hogy hamarosan ők is meghalhatnak, úgy
döntöttek, hogy megközelítik a szíriai sereget, irgalmukban reménykedve, de
felkészülve a halálra.
A keresztény csata az egyetlen háború, amely
megadással nyerhető meg. Miután mindent átadtunk Jézusnak, nyerjük el a
győzelmet. „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig
elveszíti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.” (Mk
8:35-36)
Amikor a leprások reszketve bemerészkedtek a
szíriai táborba, azt üresen találták, az összes katona elment. Pánikba estek és
megfélemlettek egy képzelt hadseregtől. ”A gonoszok elfutnak, még ha nem is
üldözik őket, az igazak pedig bátrak, mint az ifjú oroszlán” (Péld 28:1). A
kiéhezett leprások bementek egy sátorba, ahol ételt találtak, és ott ettek és
ittak. Aztán úgy döntöttek, hogy magukkal viszik az aranyat, ezüstöt és a
felszerelést, amit találtak a szamáriai városfalhoz és ott elrejtik. Nem
tudván, hogy az éhínség és az ostrom meddig fog tartani, óvatosan merészkedtek
vissza az ellenség táborába. Azt még mindig üresen találván, más sátrakba is
bementek és újabb adag kincset gyűjtöttek. Ez így ment egész éjszaka, a négy
leprás összehordta és elrejtette az élelmiszerkészletet, amit csak el bírtak
cipelni. Végül egyiküknek eszébe jutott, hogy Szamária városában kiéhezett
barátaik és rokonaik vannak, ők pedig
megtartják maguknak a jó híreket. A zsidó történetíró, Josephus leírása szerint
a négy leprás egyike Géházi volt, Elizeus volt szolgája, aki a szíriai
parancsnoktól, Naámántól kapta el a leprát, mert kapzsi volt. Úgy tűnik, ő
lehetett, akit vádolt a lelkiismerete a harácsolás miatt, és így szólt: „Ez a
jó hír napja, és mi megtartjuk azt magunknak ?”
Barátom, mit jelent az evangélium szó? Jó
hír! Ez az örömhír napja? Azért adta Jézus a jó hírt és egy új életet, hogy
megtartsuk magunknak? A leprás ezt mondta: „Ha hallgatunk és megvárjuk a
virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a
királyi palotában!” (2Kir 7:9 – új prot. ford.) Nem tarthatjuk meg
magunknak a jó hírt anélkül, hogy továbbadnánk. Körbe vagyunk véve az élet
kenyerének morzsáira éhezőkkel. Igen, az Úr a gyengék leggyengébbjeit
használta, hogy elvigyék a jó hírt a kiéhezett városnak, és Ő téged is
használni tud, hogy megoszd a jó hírt éhező barátaiddal. A leprások
megosztották a csodálatos örömhírt a királlyal, és hamarosan egész Szamária
ünnepelt.
Drága Jézus, segíts állandóan észben
tartanunk, hogy ma van az üdvösség napja. A holnap kötelezvény, a tegnap
érvénytelen csekk, de csak ma van birtokunkban a keresztényi szeretet. Segíts
nekünk, hogy használni tudjuk ezt az erős valutát, hogy megosszuk a bővölködő
életet, és az éhező lelkek örvendezhessenek az igazság felett! Ámen.
Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet
Fordította: Csala Beáta
2 Mózes 11
„Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik:
Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a
páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután
érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát.” 2Móz 12:21-22
Miért fontos a keresztények számára,
hogy tanulmányozzák Mózes második könyvét, a Kivonulás könyvét? Azért, mert
része a mi történetünknek is.
A páskabárány csontját nem törték meg.
Jézus csontjait sem törték meg. A páskabárány vérét egy köteg izsóppal hintették
az ajtóra. Az ecetet izsóppal nyújtották fel Jézus ajkaihoz.
A páskabárány vérét az ajtófélfára és a
szemöldökfára hintették. Amíg a vér „befedte” őket, biztonságban voltak. A
páskát „mindent befedezőnek” is nevezhetnénk. (Angol szójáték: angolul a páska „passover”, ami azt jelenti, hogy áthaladni,
a „cover-over” pedig azt jelenti,
hogy teljesen befedni). Befedezve a Bárány vérével felül és minden oldalról.
Hasonlóképpen fedez be bennünket a Bárány, Krisztus vére.
Andy Nash
Újságíró iskola és Kommunikáció
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése