A hét gyülekezethez intézett levelekben Jézus
felvázolja a keresztény történelmet és a mi történetünket. Mindegyik levélben
egy kicsit mélyebbre ás, és segít világosabban megláttatni velünk – önmagunkat.
Az efézusi hamis apostoloktól kezdve a sátán zsinagógájáig Szmirnában, majd a
pergámumi nikolaitákon át magáig Jézabelig Thiatirában (Jel 2:2, 9, 15, 20) a
problémák egyre súlyosabbak voltak. A hanyatlás képe ez, ami a hét levél közül
az utolsóban, a leghosszabb üzenetben éri el tetőpontját, ami egy csábító
asszony hatalma alatt ábrázolja az egyházat, aki bálványimádásba és lelki
paráznaságba vezeti az egyházat. Az asszony később később úgy jelenik meg a
könyvben, mint „a nagy Babilon, a paráznáknak…
anyja” (Jel 17:5).
Szerencsére, mire a 3. fejezethez érünk, a
kép némileg felderül. Jézus jelzi, hogy Sárdisban vannak néhányan, „akik nem
fertőztették meg a ruháikat” (4. vers). A filadelfiai gyülekezetről azt mondja:
„megtartottad az én beszédemet, és nem
tagadtad meg az én nevemet”, „megtartottad
az én béketűrésre [intő] beszédemet” (8, 10. vers). Ezért olyan sokkoló az
a tény, hogy a hetedik és egyben utolsó gyülekezet, a laodiceai gyülekezet nem
rendelkezik semmilyen elismerésre méltó tulajdonsággal. Ez az egyetlen
gyülekezet, amiben Jézus nem talál semmilyen dicséretre méltót.
Ám Laodiceát sem hagyja remény nélkül. Jézus
nem adja fel, mert szereti egyházát. Különleges figyelmének tárgya vagyunk.
Meghalt értünk és értünk él. Eljön újra, hogy elvigyen arra a helyre, amit
készített nekünk. „Akiket én szeretek,
megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (19. vers).
Nem térhetünk meg mások helyett. ez egyénre szabott üzenet. Jézus megáll az ajtó
előtt és kopogtat. Várakozik. Vágyik arra, hogy együtt lehessen velünk, és
együtt fogyasszuk el a Bárány menyegzőjének vacsoráját (Jel 3:20; 19:7-8).
Mennyire vagyunk készen arra, hogy most időt töltsünk Jézussal? Mennyire
vagyunk készen arra, hogy megtérjünk ridegségünkből, mezítelenségünkből és
feöltözzünk az Ő igazságának és szeretetének ruhájába? A világ, akár tudja akár
nem, arra vár, hogy hallja, miként válaszolunk erre a kérdésre.
Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése