A 13.
fejezet a hallgatóság gyakorlati buzdításával zárja le a levelet. A szerző nem
szárnyal teológiai magasságokba, nem értekezik arról, hogy Isten mit vitt végbe
Jézusban, hanem gyakorlati tanácsokban kerekíti le gondolatait a gyülekezet
számára, amelynek nagyon is szüksége van az útmutatásra. Ismeri őket jól.
A
történetük hajnalán megtapasztalták Isten Igéjének jóságát, megízlelték a
mennyei ajándékot és szívükbe fogadták a Szentlelket (Zsid 4:6). Hatalmas
jeleknek és csodáknak voltak tanúi, valamint különböző csodatételeknek, amik
megerősítették a hitüket (Zsid 2:4), minderre pedig a szenteknek való
szeretetbeli szolgálattal válaszoltak (Zsid 6:10). Később azonban elvesztették
a javaikat, üldözőik nyilvános szégyennek és megpróbáltatásnak tették ki őket a
hitük miatt (Zsid 10:32). Némelyeket közülük börtönbe zártak, és nem is
engedték ki (Zsid 13:2). Ezután jöttek a hamis tanítók (Zsid 13:9-10), valamint
a pénz és a szex kísértése (Zsid 13:4-6). Mások elhanyagolták az ismeretben
való növekedést (Zsid: 5:11-14), és a szívük tovább keményedett a bűn
megtévesztő ereje által (Zsid 3:12-13).
A
szerző azt állítja, hogy a kis dolgok is számítanak. Az 1-3. versek azt
mondják, hogy a testvéri szeretet elengedhetetlen. A vendégszeretet Isten egyik
eszköze, amit a mi áldásunkra használ, és a börtönben levők meglátogatása, az
egyház testének tagjaiként, része a feladatunknak. A 4-6. versek a szex és
kapzsiság kísértéséről szólnak. Olyanok ezek, mint a keserűség gyökerei,
amelyek kezdetben kicsik, megnőve azonban keserű gyümölcsöt teremnek. A 7-17.
versek arról szólnak, mennyire fontos odafigyelnünk a vezetőinkre, ami egy
nagyon is szükséges üzenet ma, amikor a függetlenségre az érettség egyik
jeleként tekintenek.
A
vezetők segíthetnek felismerni a hamis tanításokban rejlő veszélyt és ahelyett
inkább a reményre és a jócselekedetekre koncentrálni. A Zsidókhoz írt levél
szerzője azzal a kéréssel zárja gondolatait, hogy imádkozzanak érte. Kifejezi,
hogy úgy érzi, tiszta a lelkiismerete, mert mindenben helyesen igyekszik
eljárni. Egy felhívással zárja a testvérekhez, hogy hallják meg az „intés
szavát”. Azonban miközben ezt olvassuk, világossá válhat
számunkra, hogy mi is azokhoz a „testvérekhez” tartozunk, és hogy nekünk is
szükséges meghallanunk az „intés szavát” ma.
Felix H. Cortez
Andrews Egyetem
Hetednapi
Adventista Teológiai Szeminárium
Amerikai Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése