Mai szakasz: 1 Péter 5

Péter az első levél záró fejezetében világos tanácsot ad az egyház adminisztrátorainak és vezetőinek, hitelességének bizonyságaként pedig azt hozza fel, hogy szemtanúja volt Krisztus szenvedéseinek. „Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen” – tanácsolja nekik a 2. versben.

Néha vonakodunk attól, hogy a jó cselekedetek jutalmáról beszéljünk, de Péter nem így tett. Emlékeztet bennünket arra, hogy a dicsőség hervadhatatlan koronája a miénk (3. vers). Bátorítja a gyülekezetek fiatalabb tagjait, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek és a tapasztaltabb, hitben érettebb személyeknek, de aztán mindenkit felszólít: „egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak” (5. vers).

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (7. vers).  Sok évvel ezelőtt, amikor három kisgyermekemet próbáltam az ölemben tartani, akik mindnyájan helyet követeltek maguknak, a mögöttem ülő asszony gyorsan leírta ezt az igeverset egy papírdarabra, és a kezembe csúsztatta. Azóta is ez maradt az egyik legkedvesebb ígéretem a Szentírásból!

Péter ismét emlékezteti olvasóit a nagy küzdelem témájára, mégpedig arra, hogy a hatalmas ellenség, akinek sátán a neve, ijesztéssel akarja rávenni a hívőket arra, hogy elhagyják hitüket, és elforduljanak Jézus Krisztustól, aki az ő végzetét jelenti. Álljatok ellen! Tartsatok ki szilárdan! Legyetek éberek!

„Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok” (14. vers). Ámen!

Dr. Cindy Tutsch

az Ellen G. White Intézet

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok