2015. június 15., hétfő

Mai szakasz: 1 Péter 4

Folytatva a 3. fejezet 18-22. verseiben elkezdett gondolatmenetet, Péter emlékezteti olvasóit Krisztus szenvedéseire, ami motiváló erő a hívő számára, hogy életét – mind gondolatait, mind cselekedeteit – az Egynek példájára alapozza, aki meghalt helyettünk. Továbbra is követünk el hibákat (lásd: Üzenet az ifjúságnak, 338. o. – angol kiadás oldalszáma), de szívünk elfordult a korábbi, Isten ellen lázadó életünktől.

A korábbi barátok vagy szekuláris emberek talán haraggal vagy utálattal fordulnak a keresztények felé, akik nem vesznek részt többé szórakozásaikban, de ami egyedül számít, az Krisztus véleménye. Az Ő evangéliuma nem a halottak lelkeinek adatott, hanem azok számára prédikáltatott (múlt idő), akik valaha éltek, de már halottak (jelen idő). A holtak az alapján lesznek megítélve, ahogyan az életüket élték Krisztus által. Nem lesz „második esélyük” az evangélium hallására.

Mivel „mindennek vége közel van” (7. vers), Péter józanságra (önuralomra), éberségre, mindenek felett pedig egymás iránti szeretetre inti a híveket. Egymás hibáinak és bukásainak felnagyítása helyett Péter a megbocsátás lelkületére és a testvéri szeretetre bátorít. A következő versben vendégszeretetre szólít, ha a felemelő közösséget szeretnénk megtapasztalni a gyülekezeti tagokkal, csakúgy, mint a vendégek és idegenek iránt.

Péter egy utolsó felhívást intéz hozzánk, olvasóihoz, hogy szilárdan álljunk Jézusban az üldöztetés és próbák közepette, majd emlékeztet, hogy a mi örök biztonságunk a hű Teremtőnkben, a mi lelkünk Pásztorában rejlik.

Dr. Cindy Tutsch
az Ellen G. White Intézet
nyugdíjas társigazgatója
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián Ágnes


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése