Péter
nem akarja, hogy olvasói mereven változatlanok legyenek, amikor Jézussal
járnak. Ebben a fejezetben emlékezteti azokat, akik megtapasztalták az
újjászületést (1Pt 1:23-25), hogy továbbra is tegyenek félre mindent, ami
megakadályozná őket a lelki növekedésben, és haladjanak előre Jézusban, aki a
szegletkő. A zsidó nemzet épp abban az Egyetlenegyben érzett fenyegetést, Aki
arra vágyott, hogy megerősítse őket. Ahelyett, hogy megütköznek Benne, Jézus a
béke és boldogság építésének sarokköve kell, hogy legyen.
A 9.
versben Péter ismét azoknak a szent elhívásáról ír, akik Isten képviseletére
lettek kiválasztva ezen a földön, akik dicsőséget és megbecsülést szereznek
Krisztusnak, akik a sötétségből az igazság világosságára hívattak ki. A „megtartásra való nép” kifejezést talán
jobb lenne úgy fordítani, hogy "a nép, amelyet Isten szerzett
magának". És milyen hatalmas árat fizetett váltságunkért!
Ahelyett,
hogy a „megtartásra való nép” státuszunkra összpontosítanánk a kifejezés különc
és én-központú értelmében, sokkal jobb lenne, ha arról lennénk ismertek, hogy „együttérzéssel,
udvariassággal, és könyörületességgel teljes nép” vagyunk. A Bibliában a fény
szó gyakran az igazság leírására szolgál (Mt 4:16; Lk
11:35). Ahogy a Bibliára, mint a fény forrására mutatunk, és visszatükrözzük
Jézus szeretetét az életünkben, jó eszközök lehetünk abban, hogy
visszataláljanak a Jó Pásztorhoz azok, akik eltévelyedtek.
Dr. Cindy Tutsch
nyugalmazott Igazgató, Ellen G. White Intézet
Egyesült Államok
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése