A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete
kiteljesítő befejezése a 11. fejezet érvelésének. A történelem hősei a
bizonyságok fellege, akik dicsérik és elismerik a hit legnagyobb példaadóját:
Jézust. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője, mert élete és áldozata által
lehetővé és jelentőségteljessé tette hitünket. Jézus hite nem csupán azon
alapult, hogy Isten életet tud adni neki, hanem hitte, hogy életet tud adni nekünk az Ő halála által.
A 3-11. versek arra hívnak, hogy vegyük észbe
alaposan Jézus példáját, és tanuljuk meg, hogy a hit győzelme egyedül fegyelem
és hosszútűrés eredményeként érhető el. Ez nehéz lecke azok számára, akik a
hitet valami gyors, bűvös dolognak gondolják. A 12-16. versekben a „keserűségnek gyökerére” figyelmeztet,
amely felnövekedhet, és meggátolhat bennünket Isten kegyelmének elnyerésében,
ahogy történt Izrael népének pusztai generációjával. A 18-24. versig terjedő
szakasz szembe állítja az izraeliták tapasztalatát a Sínai-hegynél a miénkkel a
Sion hegyénél.
A könyv szerint hit által megtapasztalhattuk
Jézus trónra kerülését, pappá szentelését és az új szövetség megszületését a
mennyei Jeruzsálemben, a Sion hegyénél. Így, míg az izraeliták félelemmel
teltek meg a Sínai-hegynél, mi örülhetünk mennyei Urunk felmagasztaltatásának.
A 25-29. versekben zárja a gondolatsort
intve, hogy figyeljünk arra, amit Isten a Fiú által mondott nekünk. Izrael népe
nem engedelmeskedett a Sínai-hegynél, és nem léphetett be Kánaán földjére. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül Jézust, aki a mennyei Jeruzsálemből szól hozzánk.
Amikor Isten szólt, a Sínai-hegy beleremegett. Most,
amikor Isten Ismét szavát hallatja a mennyei szentélyből, az egész univerzum
megrázkódik majd, és csak az igazak lesznek képesek megállni és örökölni Isten
országát (Zsoltárok 15:5; 16:8; 21:7; 62:2; 112:6)
Felix H. Cortez
Andrews Egyetem
Egyesült Államok
Fordította: Kóczián
Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése