Mai szakasz: 2 János 1

Bátorító érzés, mi több izgalmas olyanokkal találkozni, akik számára Jézus szeretete és kegyelme valaha ismeretlen volt, de mióta találkoztak Vele, hűségesek Hozzá. Ez jelentős dolog és ugyanakkor alázattal tölt el, ha még eszközök is lehettünk egy ilyen ébredésben. János, Jézus kedves tanítványa is kifejezi örömét, amikor ilyen személyeket talál, akik továbbra is hűségesek, és kapcsolatban vannak Istennel.

Az apostol kihangsúlyozza Isten parancsolatát, „hogy szeressük egymást” (5. vers). Ezután a szeretetet definiálja: „járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat,… hogy abban járjatok” (6. vers). Ebben a dupla kiemelésben, János nem hagy kétséget afelől, hogy Isten szeretné, hogy mi ténylegesen szeressük egymást. Továbbá direkt tanácsokat ad, hogy ne legyünk kapcsolatban olyanokkal, akik nem követik Krisztus tanításait, és mi több, nem is látják azokat szívesen az otthonukban.  

Ez első hallásra szélsőségesnek tűnhet. Nem az a dolgunk, hogy elvigyük a megváltás üzenetét mindenkihez? Nem kellene mindenkihez megértően fordulnunk? János itt arra a veszélyre figyelmeztet, mely akkor kerül elő, ha olyas valakivel van kapcsolatunk aki szándékosan akarja összezavarni a mi hitünket és kapcsolatunkat Jézussal. Napjainkban ez figyelmeztető jel, még a hűségesek esetében is.

Ahogy János folytatja ezt a rövid levelet a meg nem nevezett címzettjére, akire úgy utal, hogy „a kiválasztott asszonynak” (1. vers), egy másik szintén meg nem nevezett testvérnő és az ő gyermekei üdvözletével zár. Bár sok mindent szeretne még írni, de kifejezi reményét, hogy elmegy hozzájuk, és szemtől szembe beszélhetnek, hogy örömük teljes legyen (lásd 12. vers).

Ahogyan majd folytatjuk napi tevékenységünket, tele üzenetekkel, tweet-ekkel, blogposztokkal és email-ekkel, törekedjünk arra, hogy a beszélgetéseink és közleményeink Krisztus-motiváltak legyenek, és így az örömünk teljes legyen.

Peter Landless

igazgató,

a Generál Konferencia Egészségügyi Osztályvezetője

Egyesült Államok

Fordította: Rajki Dávid