Ahogy a Jézus Krisztusról szóló látomásában
(Jelenések 1) igen szimbolikus, apokaliptikus hasonlatokkal ábrázolja Őt,
ugyanúgy a 2. és 3. fejezet minden levelét is néhány jelképpel kezdi János,
majd Krisztus egyházát is szimbolikus kifejezésekkel igyekszik szemléltetni. Ez
az egyik kulcsa annak, hogy Ázsia hét gyülekezete az egyházat ábrázolja a
történelem során. Egy másik kulcs az, hogy ezek nem hétköznapi levelek. Annyira
fontosak, hogy magától Jézustól származnak!
Legtöbbjükben (bár nem mindegyikben) Jézus
talál valami elismerésre méltót, és ezzel kezdi az üzenetet. Azonban – akár egy
lelkiismeretes orvos – diagnosztizálja a különböző korszakok egyházának
betegségeit, és receptet is ad nekik a gyógymódra, amit ha elfogadnak, akkor a
gyülekezeti tagok mindegyike nemcsak, hogy felgyógyul, de győztes is lesz a bűn
és a halál felett.
A Jelenések 2. fejezetében ábrázolt egyház
támadás alatt lévő közösség: belülről és kívülről egyaránt ostrom alatt van. A
kép pedig egyre rosszabb, mielőtt a pozitív végkifejlet felé haladna. Az
efézusi gyülekezet az apostoli kort ábrázolja, amely egy hűséges és tevékeny
egyház. Gyökerestől irtja a hitehagyást, és nem lankad a jócselekedetekben. Az
evangélium hirdetése szempontjából olyan eredményes volt a korai egyház, hogy
Pál elmondhatta: „hirdettetett minden
teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Ám végül elvesztették első
szeretetüket (Jel 2:4). „Idővel enyhült a hívők buzgalma és az egymás iránti
szeretet egyre csökkent” (Az apostolok
története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 381. oldal).
Még a legjobb időszakokban is előfordul, hogy
olyannyira lefoglal bennünket az Úr munkája, hogy szem elől tévesztjük a munka
Urát. Elfelejtjük, hogy a siker – ahogy Isten méri azt – csakis úgy lehetséges,
hogy Jézusra tekintünk. Minden nap szükségünk van egy friss látásra a mi Urunkról,
naponta szükség van arra, hogy iránta való szeretetünk friss és új legyen, szükségünk
van a bizonyosságra, hogy az Ő erejével és jelenlétének tudatában kezdjük a napot.
Akkor tudatosan fogunk arra gondolni, hogy a munkánk valójában az Ő munkája, és
életünk az Ő szeretetével és kegyelmével fogja megérinteni a körülöttünk
élőket!
Dr. Clinton Wahlen
a Bibliakutató Intézet társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése