Mai szakasz: 1 Péter 1

Köszöntésében Péter megszólítja a Palesztinán kívül élő keresztényeket, mint „jövevényeket” vagy „idegeneket”, azzal a burkolt célzással, hogy ez a föld ideiglenes, miközben a menny az állandó otthonuk azoknak, akik hűségesek Jézushoz. A mi hűségünk Isten hatalma által valósítható meg, aki „élő reménységet” ad „Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (3-5. vers).

Jártam Mamertinus sötét, nyirkos börtönében Rómában, ahol Péter raboskodhatott, amikor ezt a levelét írta. Péter számára nem volt idegen a próba, a szerencsétlenség és üldözés. Saját szenvedéseinek összefüggésében emlékezteti az olvasókat arra, hogy a próbák erős hitet eredményeznek, ahogy az aranyat is a tűz próbálja és tisztítja meg

Péter olvasói valószínűleg nem találkozhattak személyesen Jézussal, de minden bizonnyal megtapasztalhatták a vele való lelki közösséget. Ezért mi is várhatjuk a megjutalmazást az Ő eljövetelekor. Az egyház reménye akkor is, és most is Jézus Krisztus közeli visszajövetele. A megváltás tervének kibontakozása nagy érdeklődése tart igényt még az angyalok között is (12. vers).

Miután kifejti, mi is a szent élet célja (Jézus, az Ő feltámadása és második eljövetele), Péter a mindennapi élettel kapcsolatos gyakorlati tanácsokkal folytatja levelét. Az érzéki élvezetekre vágyó világunkban az apostol felhívása, hogy mit engedünk be az elménkbe, sokkal időszerűbb, mint bármikor. Ahogy a Lélek által engedelmeskedünk az igazságnak, megtanuljuk egymást is tiszta szívből szeretni (22. vers).

Cindy Tutsch, DMin
Ellen G. White Intézet nyugalmazott társigazgatója
Egyesült Államok