János még nem fejezte
be a vétkező „bűntelen” szentek témáját. A 2. versben azonban olyan dolgot
találunk, amit sok gyülekezeti tag félreolvas: „még nem lett nyilvánvaló, hogy
mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá,
és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában”. Egyesek hamis nézetet olvasnak
bele ebbe a versbe, a végidei bűntelen tökéletesség hamis nézetét. És
természetesen a 4. verset is használják, amely a bűnt úgy mutatja be, mint a
törvény áthágását.
A görög törvény
(nomosz) szó azonban egyszer sem szerepel János első levelében. Az itt használt
görög szó a „törvénytelenség”, így tehát a bűn törvénytelenség. Ez azt jelenti,
hogy úgy élünk mintha nem lenne törvény. És ez - ahogy János a 6. és 9.
versekben elmondja - lehetetlen egy keresztény ember számára. „Aki az Istentől született, az nem
cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől
született” (új prot. ford.).
Itt van az, ami
felszínesen olvasva problémásnak tűnik. Mindenek fölébe pedig 1Jn 1:8, 10
világosan megmondja, hogy ha valaki bűntelennek tekinti magát, az hazug. 1Jn
3:9 pedig kijelenti, hogy egy keresztény nem vétkezhet. János azonban nincs
összezavarodva. Az 1. és 2. fejezetben a bűnös cselekedetekről beszél (ahogy a
görög aorisztosz nyelvtani alak kiemeli a 2. fejezet 1. versében), mindeközben
a 3. fejezetben jelen időt használ, hogy elmondja nekünk, egy újjászületett
kereszténynek lehetetlen a folyamatos törvénytelenség vagy az Isten elleni
lázadás állapotában élni.
Ha egy személy egy
bűnt követ el, megvallhatja (1Jn 1:9) és bocsánatot nyer. Ez nem halálos bűn
(5:17). A folyamatos törvénytelenség állapotában való élés, ha úgy élünk,
mintha nem is lenne törvény, vagy isteni tekintély mögötte, ez „halálos bűn”
(5:16), mert nem vezet el a bűnbánatra és a megbocsátásra (Mt 12:30).
Hogyan akarja Isten,
hogy éljünk, amikor olyanok leszünk, mint Ő, és amikor Ő megjelenik (3:2)? A
válasz az összefüggésben található meg. Azok, „akik megmaradnak benne” (2:28) „átmentek
a halálból az életbe”, és „szeretik
felebarátaikat” (3:14). A központi parancsolat János számára mindig az,
hogy „szeressétek egymást” (3:23). És
ez érthető, mert „Isten a szeretet”.
George R. Knight
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése