2013. november 30., szombat

Mai szakasz: 115. zsoltár

A zsoltáríró a hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.

Mint Bibliában bízó emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban ezzel?  Bizonyságtevő tapasztalataim során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették, hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel megcsúfolták Istent.

Olyan korban élünk, amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik magasabbra annál, mint akit tisztel (8. vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet, amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani és magasztalni az Urat (18. vers). Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk lehet.

Van még valami az életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá zúzza azt?

Jan Harry Cabungcal
Neurológus,
Europe for Jesus, Svájc
Fordította: Csala Beáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése