Mai szakasz: 109. zsoltár

E zsoltár címzése „dicséretem Istenéhez” szól, és zárszava az Isten dicsőítésére való elköteleződés kifejezése. „Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal.” Dávid, a zsoltár írója ismét támadás célpontja, az ellenfelei körülveszik, gyalázatos szavakkal illetik, és igazságtalanul bánnak vele. „Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölettel az én szeretetemért.” (5. vers) A 6. verstől egészen a 20. versig Dávid egyes számban kezd beszélni, szabadjára engedi keserű érzése árját, a gonosz emberek méltó büntetését kéri. Itt, és a zsoltárt olvasva számos versnél lesújtó ez az erőszakos nyelvezet, elgondolkodunk, mi történik itt. E szavak elég erősnek bizonyultak, hogy Péter Júdásra vonatkozóan idézze. „Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban.” (ApCsel 1:20)

Néhány megfigyelés segíteni fog jobban megértenünk ezeket a szakaszokat. A nyelvezet mélységét az akkori idő fényében kell értelmeznünk. Az élet értéktelen volt, és könyörtelenül gyilkoltak férfiakat és nőket. Ahelyett, hogy a kardjára támaszkodott volna, Dávid Istent szólítja fel, hogy avatkozzon közbe, és hirdessen ítéletet a gonosztevők felett. Nem akar bosszút állni. Egyszer már megpróbálta, és egy bölcs asszony meggyőzte, hogy tegyen le a tervéről. Az olyan kifejezés, mint a gonosz, álnok és vádló (2. vers) Sátánra emlékeztet, Isten és a gyermekei igazi ellenségére, a bűn és gonoszság szerzőjére ebben az univerzumban. Isten nem marad tétlen, ha igazságtalansággal és elnyomással találkozik, a gyermekeinek is így kell viselkedniük a gonoszsággal szemben. Ugyanakkor ez a zsoltár gyakorlati lecke is, hogy mit kell tennünk a negatív érzésünkkel, a keserűséggel, amely időnként a hatalmába kerít, akár tudatában vagyunk, akár nem. C. S. Lewis azt mondja, meg kell bocsátanunk a felebarátunknak hetvenszer hétszer ugyanazért a hibáért, nem pedig 490 különbözőért. Dávid beszél Istennek a negatív érzelméről, és Istent arra szólítja fel, mutassa ki a hatalmát, és avatkozzon közbe. Ez az, ami miatt teljes bizalommal tud Istenhez fordulni. „De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!” (21. vers) Csak ilyen módon kerülhetünk Isten dicsőítésére képes és méltó lelki állapotba.

Drága Urunk!

Segíts bennünket, amikor körülvesz az ellenség, vagy amikor a lelkünket beborítja a szomorúság! Keresünk téged, teljesen bízva abban, hogy a szegények és szükséget szenvedők oldalán állsz. A szívünk csak téged dicsőít. Ámen

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára

Fordította: Kóczián Ágnes