Mai szakasz: 94. zsoltár

Ez a zsoltár – ahogyan a 91. és a 92. zsoltár is – Istennek a gonoszok feletti végítéletéről beszél. Világossá teszi, hogy a gonosz és öntelt emberek végül megsemmisülnek. Isten világosan ki fogja nyilatkoztatni, hogy mi volt helyes és mi helytelen, ki volt igaz és ki gonosz, helyreáll végre az igazságszolgáltatás (15. vers). A Mindenható az igazság messze fénylő sugaraitól körülövezve jelenik meg.

Isten, végtelen szeretete által, gondot visel az igazakról, akik gyönyörködni fognak vigasztalásában. „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben” (17. vers). „De kővárammá lett én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája” (22. vers).

Ugyanakkor a nagy küzdelemnek egy szélesebb képe is elénk tárul, ami Krisztus és Sátán között dúl. Emeljük fel szemünket és lássuk meg, mi is történik valójában ezen a Földön! A 20. és 21. vers elmondja, hogy a gonoszok és a hamis bírók csak nyomorúságot okoznak, összefognak az igazságszeretők ellen, és a törvényre hivatkozva halálra ítélik az ártatlanokat. Ez a néhány sor azt a jelenetet idézi fel előttünk, amikor gonosz emberek megvádolták Krisztust, elítélték, és végül a kereszten kivégezték.

Ahogy ezt a zsoltárt olvassuk, vágyunk közelebbről szemlélni Krisztust, Akit nagyon elszomorított a sok szenvedés és halál, amit Sátán okozott. Világosabban kell látnunk azt a kozmikus küzdelmet, ami bennünket is körülvesz. Bizony meglehet, hogy néha azon kapjuk magunkat, mi is beleestünk a gonoszság hálójába, amikor neheztelünk valakire; amikor ellenszenvet táplálunk valakivel szemben, aki ártott nekünk.

Ha nem igényeljük az Úr segítségét, megmentő hatalma nélkül a gonoszok sorsa vár ránk. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy gyengeségeink ellenére is bátran kiállhatunk az Úr mellett, hiszen Ő is kiállt és kiáll mellettünk, és tulajdon gyermekeinek vall bennünket.

Sook-Young Kim

Kyungpook Nemzeti Egyetem

Sangju, Dél-Korea

Fordította: Liebhardt László