Mai szakasz: 96. zsoltár

Ez a zsoltár felöleli a teremtéstől Jézus második eljövetelén át az örökkévalóságig tartó időszakot (5. és 13. vers). Képzeljük csak el, hogy mi is a mennyei kar részei leszünk, akik énekkel dicsőítik az Urat. Az angyalsereggel és az el nem bukott lényekkel együtt az örökkévalóságon át énekelni fogunk, és dicsőséget adunk Istennek. Milyen nagyszerű gondolat!

A zsoltáros oly nagyon akarta dicsőíteni az Urat, hogy sokszor elismétli, énekeljünk az Úrnak. Felsorolja az Istennek tulajdonított összes tiszteletreméltó tulajdonságot: dicsőség, becsületesség, fenség, erő, szépség és szentség. Ez A jelenések könyvének arra a jelenetére emlékeztet, amikor az angyalok és a teremtett lények a vénekkel együtt jellemzik Isten és a Bárány fenségét (Jel 4:8-11; 5:9-14). A mi korlátozott és véges értelmünk nem tudja eléggé elképzelni, hogy mekkora dicsőség és kiváltság Istent az örökkévalóságon át dicsőíteni.  Szeretnénk az Istent dicsőítő hatalmas kar tagjai lenni.

Sok szép dolog létezik a világban: természeti szépség, gyönyörű virágok, épületek, szép hölgyek és széplelkű, jószívű emberek. A zsoltáros azonban úgy mutatja be a szentséget, mint amit nagy becsben kell tartanunk. Ezért mondja azt is, hogy „Pompa és fenség jár előtte, ékesség és méltóság van az Ő szentélyében.” (6. vers)

Ha Jézus vére által legyőzzük a hiányosságunkat és a vétkeinket, közelebb kerülhetünk a szentség szépségéhez. Ő a Bárány és a Főpap, aki megtisztítja a vétkeinktől a fent említett szentélyt.

Ha nem feledjük, hogy Krisztus megváltó ereje által nyerünk tisztességet, ami által „új éneket” énekelhetünk az angyali karokkal a Mennyben, akkor az Úr ösztönözni fog bennünket, és ad elég erőt a gyengeségünk legyőzésére.

Semmiért, amit a világ kínálhat, nem akarjuk ezt a dicsőséget és tisztességet elcserélni.

„Énekelj az Úrnak, te egész Föld!”

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Csala Beáta