Mai szakasz: 108. zsoltár

A 108. zsoltár első versei egy dicsőítő énekre emlékeztetnek, amit gyakran énekeltünk a fiatalokkal. A zsoltáríró prófétai képben látja Izráel maradékának összegyűjtött és megváltott népét, amint az Urat dicsőíti.  Isten kegyelmének és hűséges szavatartásának ilyen végidei bemutatása a legnagyobb dicsőítést váltja ki, és az Ő felmagasztalását, aki bizonyítja, hogy méltó az ilyen felmagasztalásra megváltott és helyreállított népétől.

Dávid eltökélte az útirányt, és nem tért el attól. Az állhatatosság, a cél iránti rendíthetetlen ragaszkodás olyan jellemvonás, amit gyakorolnunk kell.

Ez a zsoltár az Úrhoz való hűségre bátorít minket, aki harcba száll értünk, ahogy annak idején az izraelitákért is tette, és megteszi ma is érted és értem. Amikor nincsen emberi segítség, az isteni siet megsegítésünkre. Amikor az emberekbe vetett bizalom megrendül, Isten gyermekei még erősebben kapaszkodnak az Örökkévaló karjába.

Mint az ő kiáltásuk, legyen a mi kiáltásunk is ma! „Istenünk, segíts meg minket a bajban, mert az emberi segítség hiábavaló.” Isten kegyelméből bátran cselekszünk, mert Ő eltapossa az ellenségünket. Légy nagyon bátor, és Ő harcolni fog érted!

Christoph Berger,
a Bogenhofen College igazgatója
Ausztria

Fordította: Csala Beáta