Mai szakasz: Márk 1

Márk azzal kezdi evangéliumát, hogy beszámol Keresztelő János szolgálatáról, aki Jézus munkája előtt készítette az utat. Hihetetlen várakozás csendül ki a 7. versből, ahol János szavai olvashatóak: „Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam.” Várakozása akkor teljesedik, amikor Jézus eljön a Jordán folyóhoz, hogy János megkeresztelje Őt.

Egyértelmű, hogy Jézusnak, az Isten tökéletes Fiának nem volt szüksége keresztségre. János is úgy érezte, nem méltó erre a cselekedetre (Mt 3:14). Jézus azonban ragaszkodott ahhoz, hogy megkeresztelkedjen, s így mutasson példát számunkra (Lásd: Ellen G. White: Jézus élete. Advent Kiadó. 83. oldal.)

Keresztsége alkalmával Jézus egy ennél is fontosabb példát adott nekünk. Imádkozott, és teljesen alárendelte magát Atyja akaratának (Lk 3:21-22). Keresztségét követően Jézus azonnal rálépett a teljes odaszentelődés útjára, amit tőlünk is kér. Jézus elkezdte szolgálatát, egész küldetése előtte állt még. Egy olyan országot kellett megalapítania, ami teljesen az ellentéte volt annak, amit a nép várt. Tudta, hogy elutasítással és ellenállással fog szembesülni minden egyes lépésnél. A kereszt állt előtte és annak lehetősége, hogy elszakad mennyei Atyjától. De Jézus mindezt rábízta Atyjára a keresztségekor elmondott imában. (Lásd: idézett mű.)

Az Atya megerősítő válasza a 11. versben olvasható: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” Isten ezzel bátorította Fiát küldetése teljesítésére. Miután az első tanítványok elfogadták Jézus hívását, hogy kövessék Őt (14-20. vers), ők is megtanulták, miként szenteljék oda Atyjuknak egész életüket, hogy betölthessék missziójukat. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Így hozzánk is szól majd az Atya szava: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” (Lásd: idézett mű, 85. oldal.)

David Smith

az egyetemi gyülekezet lelkipásztora

Collegedale, Tennessee